A véralvadásgátlóról számos tévhit kering, amikről a valós tényeket hematológus szakorvos osztotta meg.
A véralvadásgátlók - antikoagulánsok - olyan készítmények, melyek a fokozott vérrögképződést hivatottak megakadályozni.
Hogy milyen tévhitek keringenek róluk, azt dr. Ercsei Ibolyától, a Trombózis- és Hematológiai Központ hematológusától kérdeztük meg.
Nem igaz, hogy hígítják a vért
A véralvadásgátlókat sokan rosszul, vérhígítóknak nevezik. Ez így helytelen, ugyanis ezek a készítmények nem hígítják a vért, hanem különböző mechanizmusokon keresztül a fokozott vérrögképződést akadályozzák meg.
A tévedés onnan származhat, hogy véralvadásgátló szedése során a sebek tovább és erőteljesebben véreznek, a véralvadás-vérzékenység egyensúlyát némileg az utóbbi irányába tolják el.
Tévhit, hogy az aszpirin véd a mélyvénás trombózistól
Gyakori tévhit, miszerint az aszpirin véd a mélyvénás trombózis (DVT) ellen. Akinek valamiért megnő a DVT-esélye, az ne aszpirint szedjen, hanem heparint, kumarinszármazékot vagy új típusú antikoagulánst (NOAC). Az aszpirin ugyanis csak az artériás trombózis ellen véd, a vénás vérrögök ellen nem, így szedése teljesen felesleges!
Nem igaz, hogy csak terápiás céllal lehet véralvadásgátlót szedni
Véralvadásgátlót a legtöbben mélyvénás trombózis után kezdenek el alkalmazni, vagyis miután már megtörtént a baj. Pedig ha indokolt, úgy prevenciós jelleggel is lehet (sőt, kell is) alkalmazni - ehhez viszont tudni kell, kinek milyen a trombózisrizikója, mennyi az esélye annak, hogy kialakulnak vérrögök. A túlsúly, dohányzás, mozgásszegény életmód, terhesség mind kockázati tényezőnek számítanak, ám ekkor még nincs feltétlen szükség véralvadásgátlóra.
Viszont vannak olyan állapotok, amikor ajánlott, például betegség miatt hosszas ágyban fekvés, pitvarfibrilláció, antifoszfolipid-szindróma vagy súlyosabb trombofíliák esetén. Tudni kell, ha több kockázati tényező is fennáll egyszerre, akkor lényegesen megnő a vérrögképződés esélye. Ha gyermeket vár egy kevésbé súlyos trombofíliás kismama, úgy lehet, hogy az orvos úgy tartja a legbiztonságosabbnak, ha a várandósság idején LMWH-injekciót kap.
Tévedés, hogy terhesség alatt nem alkalmazható
Várandósság során eleve megnő a trombózis esélye, így kiemelt figyelemmel kell kísérni azokat a kismamákat, amiknél fennáll a trombózis magasabb rizikója. Tévhit, miszerint a kismamák nem részesülhetnek véralvadásgátló-terápiában.
- Ami fontos, hogy az orális gyógyszereket tilos ekkor szedniük, helyettük LMWH-injekcióra kell váltani, mivel az nem károsítja a magzatot - mondja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis- és Hematológiai Központ hematológusa.
Tévhit, hogy 100%-os védelmet biztosít
Bár a véralvadásgátlók igen eredményesen akadályozzák meg a mélyvénás trombózist, 100%-ban nem védenek. Ennek oka többrétű: egyrészt maga a véralvadás folyamata igen bonyolult, még ma sem ismerjük a teljes képet. Másrészt az is lehet, hogy a tönkrement vénabillentyűk miatt keletkeznek ismét vérrögök, és sajnos olyan esetek is előfordulnak, amikor a páciens rosszul szedi a készítményt (például kimaradnak napok, nem veszi figyelembe az étel-gyógyszer-kölcsönhatásokat, hamarabb abbahagyja stb.).
0 Megjegyzések