A liberális ideológia elvei alapján működő országokban megdöbbentő folyamatok játszódnak le. Megtapasztalhattuk a sajtó- és a véleményszabadság beszűkülését. A kisebbségi jogok védelmének, az állatok védelmének, a környezetvédelemnek egyébként helyes és nemes elveit olyan mértékben eltúlozva jelenítik meg, hogy az már a társadalom szokványos működését akadályozza. A genderelmélet alapján kialakított nevelési elvet alapvető nevelési elvvé kívánják tenni.
Mindez egy rejtett folyamatot bizonyít: miközben a liberális ideológia hatott a társadalom működésére, ez idáig feltáratlan ok miatt eltorzult az ideológia tartalma, majd ennek következtében a társadalom működése is eltorzult. Az elemzés kiindulópontjául az a kérdés szolgál, hogy a liberális államok torz működése véletlenszerűen következett-e be, vagy mindez valamely, eddig ismeretlen társadalmi törvény működésének a következménye? Az ismeretlen társadalmi törvény létezését valószínűsíti az a tény, hogy ezek a megdöbbentő folyamatok minden liberális országban megjelentek.
Vizsgálva a XX–XXI. század történetét meghatározó másik két ideológiának az adott társadalomra gyakorolt hatását, az ismeretlen társadalmi törvény létezése már nemcsak valószínűvé, hanem szinte bizonyossá válik. A nemzetiszocializmus és a marxizmus talaján létrejött náci, illetve bolsevik (kommunista) ideológia ugyan már születése pillanatától ordas eszméket tartalmazott, ám mindkét ideológia tartalma súlyosan tovább torzult a társadalomra gyakorolt hatása során, és emiatt ezen társadalmak működése is iszonyatos torzulást szenvedett el. Az a tény, hogy mindhárom (ti. náci, bolsevik, liberális) ideológiának a társadalomra gyakorolt hatása során bekövetkezett a társadalom működésének a torzulása, a véletlen lehetőségét csaknem kizárja. Miután mindhárom ideológia esetén azonos változás következett be a társadalom működésében, ezt azonos tényezőnek kellett kiváltania. Miután az ideológiák közötti tartalmi azonosságról nem beszélhetünk, e közös tényezőt az ideológiák hegemón helyzetbe kerülése jelenthette az adott társadalmakon belül.
Mikor jelenthetjük ki, hogy valamely ideológia hegemón helyzetbe került az adott társadalomban? Azt kell vizsgálni, hogy van-e demokratikus választási lehetősége a társadalom tagjainak. Hegemón helyzetbe kerül egy ideológia akkor, ha már nem tartanak választásokat; vagy tartanak, de csak egy párt jelöltjére lehet szavazni; vagy ha látszólag tartanak, sőt több párt jelöltjeire is lehet szavazni, ám mindegyik azonos ideológiai alapon működik. Ez utóbbi jellemző a liberalizmus fészkeinek tekintett országokra.
Bár egy ideológia hegemón helyzetbe kerülésének rendkívül nagy jelentősége van, társadalomkárosító hatása egy újabb törvényszerűségen keresztül érvényesül. Vagyis hogy a hatalomra került rétegek körében megjelenik az a törekvés, hogy az ideológia elveit a társadalom minden tagja fogadja el, és az ideológia elvei érvényesüljenek a társadalom minden folyamatában. Ez a törekvés teljesen független az ideológiák tartalmától, valójában az emberi gondolkodással függ össze. Az emberi gondolkodásnak tehát vannak olyan törvényei, amelyek károsan hatnak a társadalom működésére.
Szokványos helyzetben azonban ez a károkozás nem képes jelentős mértékben megjelenni, mivel számos ideológia hat a társadalomra hasonló törekvéssel, így egymás károkozó hatását semlegesítik. Ebből az következik, hogy amennyiben sok ideológia hat egyszerre a társadalomra, az védő hatást fejt ki annak működésére.
Hány törvénye létezik az emberi gondolkodásnak, amely obligát módon károsítja a társadalmat? A hegemón helyzetbe került ideológiák által uralt társadalmakban zajló kóros folyamatok utólagos elemzése lehetővé tette annak felismerését, hogy számos, a társadalomra önálló hatást kifejtő, a társadalom működését károsító törvénye létezik az emberi gondolkodásnak.
A hegemón helyzetű ideológia elveinek korlátlan belső (a társadalmon belüli) és külső (más nemzetek felé irányuló) terjesztésének a törvénye. Röviden: a korlátlan külső és belső terjeszkedés törvénye. Ez a törvény magában foglalja azt a törekvést, hogy a társadalom minden tagja fogadja el a hegemón helyzetbe került ideológia elveit és a társadalom minden folyamata tükrözze a hegemón helyzetű ideológia elveit. Magában foglalja azt a törekvést is, hogy minden nemzet fogadja el ezen elveket, és minden nemzet ezen elvek szerint működjön.
Az összes többi törvény, bár önálló hatást fejtenek ki a társadalomra, lényegében ezen törekvések megvalósítását szolgálják. Ennek a törvénynek a hatása megjelenik a liberális társadalom minden folyamatában.
Az ellenőrzés törvénye: a hatalom mindenkit megfigyel. Azokat, akik elfogadták a hegemón helyzetű ideológia elveit, azért figyelik, hogy álláspontjuk őszinte-e? A társadalom ideológiailag semleges tagjait azért figyelik, hogy titokban nem ellenségesek-e ezen elvekkel szemben. Akik nyíltan szembefordulnak a hegemón helyzetű ideológia elveivel, azokat szorosan ellenőrzik. Ordas eszme esetén sorsuk a megsemmisítés is lehet. Ha a hegemón helyzetű ideológia valósan pozitív elveket tartalmazott, sorsuk a kipellengérezés és az egzisztenciális tönkretétel.
A társadalom tagjainak a gondolkozását átprogramozó törvény: a politika és a média mérlegeli, hogy mely eseményekről és hogyan adjon tájékoztatást. A hegemón helyzetű ideológia érdekeit szolgáló eseményekről ömlik az információ, az ellentétes tartalmú eseményeket eltorzítva közlik vagy elhallgatják. A társadalom tagjai egy mesterséges világban kénytelenek élni, a valóság megismerésére egyre kevesebb lehetőségük van.
Az agresszivitás törvénye: az agresszió mindegyik törvényben megjelenik, és áthatja a társadalom működését (kb. „Verd agyon a rohadt nácit, aki nem tiszteli a sokszínűséget, a másságot!” – a szerk.).
A maszkírozóképesség törvénye: a társadalomra gyakorolt hatás során a hegemón helyzetbe került ideológia elvei eltorzulnak. Ennek ellenére az eredeti pozitív tartalmakat (már ha volt ilyen) állandóan hangoztatják, és ha valaki fellép a torz társadalmi folyamatok ellen, a már nem létező pozitív tartalmakat fordítják szembe a bírálóval, mintha ezeket támadná.
Az egyre gyorsuló társadalmi hatás törvénye: az ideológia torzulása és a károkozó hatás egyre gyorsul.
A társadalmi elit érdekeit kiszolgáló törvény: a hegemón helyzetű ideológia maga alá gyűri az egész társadalmat. Megtehetné ezt az elittel is, de nem teszi. Ellenkezőleg. Kiszolgálja az elit érdekeit.
Most már beazonosítható a „másik tényező”, amelynek a hatása előtt az ideológia hegemón helyzetbe kerülése nyitotta meg az utat, és amelynek hatására eltorzulnak az ideológia elvei, majd ennek következtében a társadalmi folyamatok is. A „másik tényező” tehát az emberi gondolkozás azon törvényeinek az összessége, amelyek obligát módon, mindig károsító hatást fejtenek ki a társadalom működésére.
De mi a magyarázata annak, hogy amennyiben valamely ideológia hegemón helyzetbe kerül, és megnyitja az utat az emberi gondolkodás törvényei előtt, mindig a társadalmat károsító törvények kezdenek dominálni és sohasem a társadalom működésére pozitív hatást kifejtő törvények? A válasz az, hogy hegemón helyzetben az emberi gondolkozás így működik. Számos példát ismerünk arra vonatkozólag, hogy amennyiben az emberek valamely csoportja hegemón helyzetbe került (ez legtöbbször háborúk során következett be, vagy olyan esetben, ha az emberek egy csoportja kiszakadt a társadalom kontrollja alól), ezeknél az embereknél megdöbbentő viselkedésváltozás következett be. Olyanoknál is bekövetkezett a viselkedésváltozás, akiknél az előző életszakaszukból, az előző viselkedésmintáikból nem lehetett ilyen változásra számítani. Megjelent az agresszió teljes palettája.
Philip Zimbardo stanfordi börtönkísérletében például egyetemistákat toboroztak, akiket aztán véletlenszerűen válogatták be „rabnak” vagy „börtönőrnek”. A kísérletet idő előtt abba kellett hagyni, mert az őröknél elképesztő viselkedésváltozás következett be, egyre súlyosabb mértékben kezdték testileg-lelkileg kínozni a rabokat. Ha hegemón helyzetbe kerül az emberek valamely csoportja, akkor ez a helyzet meghatározza viselkedésüket, mégpedig úgy, hogy ebben a helyzetben mindig a környezetüket és a társadalmat károsító hatást fognak kifejteni.
A gondolatmenet szerint tehát úgy következik be az ideológia elveinek torzulása és a társadalom torz és kóros működése, hogy az ideológia hegemón helyzete miatt a többi ideológia a perifériára szorul, társadalmat védő hatásuk gyakorlatilag megszűnik, és mindez oda vezet, hogy az emberi gondolkodásnak a társadalmat károsító törvényei korlátlanul hatni kezdenek. A társadalmat károsító folyamat szinte korlátlanul hat, ezért a folyamat önmagától sosem áll le. A társadalom tagjai képtelenek beavatkozni a társadalmi folyamatokba, hiszen már nem tartanak demokratikus választást, nem lehet valós alternatívát választani. Ha jelentős külső erő nem avatkozik be, a folyamat elkerülhetetlenül diktatúrába torkollik. Ha a hegemón helyzetű ideológia ordas eszméket tartalmaz, a diktatúra gyorsan és pusztítóan bekövetkezik. Amennyiben valósan pozitív elveket tartalmaz az ideológia, a társadalom lassan és kíméletesen jut el a diktatúráig, de a diktatúra ez esetben is létrejön.
Hogyan állítható meg a folyamat? Mindig működésbe lép „az ideológia elveinek külső, korlátlan terjesztése” törvény is. Ennek két következménye lesz. Egyrészt a belső tartalékok rohamosan csökkennek, másrészt az ideológia elveinek külső, agresszív terjesztése mindig kataklizmába torkollik. A kataklizma visszahat a létrehozó államra. Hatására a belső és külső ellenzék megerősödik, összefog és felszámolja a kárt okozó folyamatot. A náci Németország kataklizmája a II. világháború pokla volt, a Szovjetunióé a hidegháború, a liberalizmus kataklizmája a jelenleg zajló népvándorlás, amelynek első hullámát épp a „demokrácia exportja” váltotta ki.
Levonva a tanulságot, amennyiben valamely ideológia hegemón helyzetbe kerül bármely társadalomban, ezzel a társadalom működésére nézve rendkívül veszélyes állapot alakul ki, a társadalom működése mindig súlyosan károsodni fog. Ez a társadalmi összefüggés egy eddig ismeretlen társadalmi törvény részét képezi: minden, a gondolkodó-cselekvő ember által elindított társadalmi folyamatra igaz, hogy amennyiben hegemón helyzetbe kerül, súlyosan károsítja a társadalom működését.
A most felismert társadalmi törvény hatásával magyarázható például a „birodalmak tündöklése és bukása” néven ismert fenomén. A „korlátlan terjeszkedés törvénye” hatására a birodalmak addig terjeszkedtek, amíg belső tartalékaik fogytával, a külső és belső ellenállás legyűri őket.
A dolgozat második részében a törvény hatását mutatom be jelen korunk történéseire. Ezután stratégiai változtatásokra teszek javaslatot. Végül megkísérlem megjósolni, mi lehet Európa sorsa.
(Folytatjuk)
0 Megjegyzések