– Mostanában úgy tűnik, Brüsszellel is mélyponton vannak a politikai kapcsolatok, elég arra gondolni, hogy máig nem kaptuk meg az uniós forrásokat. Még mindig nem látja elérkezettnek az időt otthagyni a klubot? – tette fel a kérdést a Mandiner az Országgyűlés elnökének, minap vele készült nagyintejúban.
"Rögzítsük: az utóbbi több száz, de különösen az utóbbi száz esztendőre visszatekintve az Európai Unió még ebben a pillanatban is a magyar nemzeti érdekek legjobb érvényesítési kerete. Azért gondolom így, mert elvileg ez még mindig egy egyenrangú és egyenjogú tagállamokból álló önkéntes együttműködés.
Ameddig ez a szövetség fenn tud maradni, s benne Magyarország megkapja azt, ami neki jár, miközben teljesíti a kifejezetten a szerződésekből fakadó kötelezettségeit, addig ez az állítás igaz. Illetve addig, amíg élhetünk a tagságból fakadó előnyökkel. Ezek közül az elsődleges talán az, hogy szabadon tudunk mozogni a határokon keresztül – bár ez az előny mintha kezdene elveszni, miután nemcsak a magyar–osztrák, hanem már az osztrák–német határon is van ellenőrzés, tehát maga az unió számolja fel azokat a vívmányokat, amikért sok polgár hasznosnak tartja a közösséget.
Folytatva a sort: amíg erdélyi és felvidéki testvéreinkkel útlevél nélkül tudunk érintkezni, amíg részt tudunk venni az európai gazdasági vérkeringésben úgy, hogy a gazdasági szuverenitásunkat alapvetően nem kell feladnunk, addig érdekünkben áll a tagság.
Megjegyzem, intenzív törekvések vannak annak érdekében, hogy a tagállamok szuverenitását feloldó, az adó-, a foglalkoztatás-, a kereskedelem-, a befektetés- és a fiskális politikára is kiterjedő gazdasági kormányzás jöjjön létre, nem is beszélve a közös valutára való átállásról és a közös hitelfelvétel gyakorlatának kiterjesztéséről, amivel a szuverenitás maradékát is elveszítenénk.
Kétségtelen, az utóbbi egy-két évben az eredeti célokkal szembemenő, a vívmányokat fenyegető folyamatok és tendenciák érvényesülnek. Sőt, olyan beavatkozási kísérletek mutatkoznak a gazdaságpolitikában és a mindennapi élet minőségét meghatározó kulturális szférában, olyan provokatív, nyílt akciózás zajlik a politikai, demokratikus intézményrendszer, az alkotmányos berendezkedés, különösen az igazságszolgáltatás manipulálására, amire nemrég még a legborúsabb pillanataimban sem gondoltam volna. Az ön kérdésére visszatérve: az korántsem költői – a nap végén meg kell adnunk rá a magunk válaszát.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az Európai Unió ma még független, egyenrangú és egyenjogú tagállamok szövetsége-e, vagy már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy egy újabb birodalmi terjeszkedés áldozataivá váljunk.
Ehhez képest az, hogy anyagi értelemben haszonélvezői vagyunk-e még a közös források elosztásának, vagy a magyar gazdasági fejlődés révén, adja Isten, a következő költségvetési ciklusban már nettó befizetők leszünk-e, valahol másodlagos. Érdemes közbevetni: ha a mai állapotokat nézem, az EU vezetőinek szándékai szerint minden, a közös kasszába befizetett pénzt Ukrajna – úgymond – újjáépítésére, illetve Brüsszel saját bürokratikus rendszerének továbbépítésére kell majd fordítani.
Európát szinte megbénítja, hogy az eredetileg az együttműködés biztosítására létrehozott intézményrendszer egyfajta gólemként gazdái, a tagállamok ellen fordult. Ma már a tagállamok nem tudják ellenőrizni ezt a rákos daganatként terjedő bürokráciát."
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések