Miközben Kína ellen lassan gazdasági hidegháborúba bonyolódik, Oroszország ellen pedig Ukrajnában igencsak forró proxyháborút vív, az Egyesült Államok arra is tudott időt szakítani, hogy Magyarországot – illetve lakhelytől függetlenül az összes magyar állampolgárt – vegzálja. Ez utóbbi esetben a vízumfegyvert vetette be.
Mint ismert, arra
hivatkozva, hogy az elmúlt évtizedben honosított közel egymillió új
magyar állampolgárt nem világították át megfelelő mértékben biztonsági
szempontból, Washington szűkítette Magyarország részvételét a
vízummentességi programban. Budapest szerint az ügy mögött az áll, hogy
az amerikai hatóságok az újonnan honosított külhoni magyarok személyi
adatainak kiadását követelték, amit természetesen egy felelősen
gondolkodó kormány nem teljesíthet – írja vezércikkében az erdélyi
Krónika.
Egyrészt a nemzetközi adatvédelmi szabályok miatt is
problémás egy ilyen követelés, másrészt viszont komoly nemzetbiztonsági
kockázatot is jelent egy másik országnak több százezer állampolgár
adatait kiadni – legyen az mégoly stratégiai szövetséges is. És
természetesen az sem utolsó szempont, hogy az érintett külhoni magyarok
számára a mindennapi egzisztenciájukat is ellehetetlenítő kockázatot
hordozna magában egy ilyen lépés.
Hiszen a szomszédos, a
területükön élő őshonos magyar közösséggel szemben gyakran
latorállamként viselkedő országok – elsősorban a nyelv- és oktatási
törvénnyel a kisebbségek ellen hadjáratot indító, a kettős
állampolgárság ellen is fellépő Ukrajna, illetve a kettős állampolgárokat szintén meghurcoló Szlovákia, de a magyar közösség ellen szintén változatos eszközökkel fellépő Románia
is – esetében beláthatatlan következményekkel járhat, ha a washingtoni
hatóságok valamilyen ürügy – például nemzetbiztonsági kockázatra való
hivatkozás – nyomán kiadnák nekik a frissen honosítottak adatait.
Nem mintha a jelek szerint az amerikai illetékesek bármilyen érzékenységet mutatnának a határon túli magyarok problémái iránt.
Ők
voltak ugyanis a vízumháború első áldozatai, amikor Washingtonban olyan
döntés született, miszerint aki nem a jelenlegi Magyarország területén
született, az csak a születési helyén illetékes amerikai diplomáciai
képviseleteken igényelhet vízumot.
Egyfelől
persze érthető, hogy minden ország igyekszik a lehető leghatékonyabban
elejét venni annak, hogy problémás személyek is bejussanak a területére,
e gesztus azonban igencsak aránytalannak hat, és gyakorlatilag az
összes külhoni magyart megbélyegzi. Arról nem beszélve, hogy a dolognak
erősen diszkrimináció szaga van – ám amikor az elkövető a világ egyelőre
még egyetlen szuperhatalma, akkor az ilyesmi bocsánatos bűnnek számít.
Pláne,
ha olyan kis ország, illetve viszonylag kis létszámú nemzetet érint,
mint a magyar. Mindeközben nagyon nehéz nem arra a következtetésre
jutni, hogy az okok között nem csupán nemzetbiztonsági megfontolások
állnak, hanem a jelenlegi, balliberálisnak tekinthető amerikai vezetés
és a konzervatív, jobboldali magyar kormány között feszülő
ideológiai-politikai ellentétek. Ezek mibenléte közismert: a
genderügyektől és az egyéb woke őrültségektől az azonos nemű párok –
egyébként például Romániához képest lényegesen szabadabb, jogszabályban
is rögzített – jogállásán át az ukrajnai háború kapcsán elfoglalt,
egymással szemben álló álláspontig.
A jelenlegi washingtoni adminisztráció haragját a magyar kormányfő már azzal kivívta, hogy több ízben is egyértelműen kifejezte támogatását a most éppen jogi eszközökkel, de politikai okokból ellehetetleníteni kívánt Donald Trump iránt, amire az amerikai kormányzat a balliberális politikai aktivistaként tevékenykedő amerikai nagykövet tevékenységével, most pedig a vízumszabályzat további szigorításával reagált.
Az üzenet egyértelmű: Aki nem lép egyszerre, nem kap könnyített beutazást estére.
Vagyis ez valójában súlyos nyomásgyakorlásként tekintendő, amely révén
Washington megpróbálja rákényszeríteni Budapestet, hogy a jelenlegi
amerikai irányvonal szerint politizáljon. Mivel a magyar kormány
részéről egyelőre nem mutatkoznak ilyen jelek, akár további,
Magyarország és a magyar állampolgárok elleni szankciók sem kizártak.
(...)
A budapesti amerikai nagykövet a kisebbségi jogokat
meglehetősen szelektíven értelmezve az azonos neműek állítólagos
magyarországi jogsérelmei ellen emel szót, az amerikai hatóságok pedig
először a külhoni magyarokat sújtották diszkriminatív
vízumintézkedéseikkel, a kisebbségek jogai iránt állítólag annyira
érzékeny tengeren túli nagyhatalom romániai nagykövetei következetesen
szó nélkül hagyják az őshonos romániai magyar közösséget ért
jogsérelmeket. (...)
Amíg Románia fekvésénél fogva
kulcsfontosságú az Egyesült Államok európai geopolitikai-gazdasági
terveinek megvalósítása szempontjából, és amíg a mindenkori bukaresti
kormányok készségesen a rendelkezésére bocsátanak mindent ezek
megvalósításához, addig nemigen számíthatunk arra, hogy Washington
nyilvánosan megdorgálja Bukarestet magyar katonatemetők román
csendőri passzivitás melletti, ismételt meggyalázása vagy magyar iskolák
államosítása, a magyar anyanyelv-használat korlátozása miatt.
Mindez
rendkívül szomorú, mert mi, külhoni magyarok nagy reményeket vetettünk
Amerikába, abba, hogy – az emberi kisebbségi jogok védelme melletti
elkötelezettségéről szóló kijelentései szellemében – kiáll mellettünk,
és odahat, hogy a közép-európai térségben élő, az anyaországon kívül élő
magyar közösségek sorsa jobbra forduljon. Ám azzal, hogy ennek nem sok
jelét látjuk, valamint a vízummizériával és a demokrata párti
adminisztrációk évek óta tartó hadakozásával a magyar kormány ellen sok
anyaországi és külhoni magyarban okozott csalódást – írja az erdélyi
Krónika publicistája, Balogh Levente.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések