Brüsszel egyenlő lenne Moszkvával? Megkapjuk az uniós pénzeket? Veszélyben van-e hazánk soros elnöksége? Az EP-képviselő a bizottság politikai zsarolása ellenére optimista Magyarország uniós jövőjével kapcsolatban.
Megérkezett az Európai Bizottság újabb jogállamisági jelentése, közben folyamatban van a Magyarország elleni eljárás is. Megszoktuk, az ilyen dokumentumokban rendre arra jutnak, hogy az Orbán-kormány lábbal tiporja a jogállamiságot. Ezúttal azonban némi javulást is „észlelnek” hazánkkal kapcsolatban – hátradőlhet a kormány, vagy még sok a teendő ahhoz, hogy Brüsszel elégedett legyen?
Az egész jogállamisági őrültek háza bicskanyitogató. Még egy jóakaratú brüsszeli bürokrata sem gondolta volna tizenöt éve, hogy az EB eljut oda, ahová a kemény Rákosi-korszak az utolsó éveiben vagy a puhának mondott Kádár-rendszer az első évtizedében eljutott.
A brüsszeli bürokrácia nettó politikai zsarolást alkalmaz.
Erős kezdés: Brüsszel tehát egyenlő Moszkvával?
Bizonyos értelemben még rosszabb is – de természetesen ne tévesszük össze a kettőt, mert Moszkva mégiscsak Európa keleti részén van, Brüsszel meg a nyugati felén. Komolyra fordítva a szót: a brüsszeli bürokrácia nettó politikai zsarolást alkalmaz, leginkább a jogállamisági jelentésekkel és eljárásokkal kapcsolatban. Tegyük tisztába: a jogállamiság alapja a joguralom, ami azt jelenti, hogy nem a pillanatnyi politikai ízlés és hatalmi érdek határozza meg valamiről, hogy jogszerű-e, hanem az, hogy megfelel-e a jogszabályoknak vagy nem. Brüsszel viszont ma nem így működik: bármi történik is egy a brüsszeli bürokráciának politikailag vagy hatalmilag nem tetsző tagországban, a saját globalista törekvései mentén mindenre az a válasza, hogy az a jogszabályoknak nem megfelelő. Ehhez pedig súlyos következmények társulhatnak, mint például a nekünk jog szerint járó uniós források visszatartása. Megjegyzem, önmagában már az is vérlázító, hogy hogyan létezhet a bizottságnak szubjektív, végül valamilyen hatalmi nyomásgyakorlás alapjául szolgáló politikai véleménye. Másfelől tragikomikus is az eljárás, hiszen a 2009-es lisszaboni alapszerződésbe éppen azért került be a jogállami klauzula, mert felismerték, hogy az uniós intézmények jogállami szempontokat betartó működése fölött senki nem őrködik.
Tehát a jogállamiság mint kritérium eredetileg nem a tagállamokra, hanem az európai intézményekre vonatkozott?
Így van. Azzal szembesültek a jogalkotók, hogy míg az Európai Unió tagállamaiban vannak alkotmányos intézmények, amelyek képesek a joguralomnak megfelelő vagy azt sértő működést ellenőrizni, és a szükséges jogi következményeket alkalmazni, addig az EU esetében nem voltak ilyenek. A jogállamiság gondolata azért jelent meg a szerződésben, hogy számonkérhető legyen a joguralomnak megfelelő működés az Európai Bizottságon, az Európai Parlamenten, az Európai Számvevőszéken, sőt akár az Európai Bíróságon is. Igen ám, csakhogy történt egy vízválasztó esemény...
Inkább Weber kacsintgat Meloni felé, aki viszont ezt még véletlenül sem fogja észrevenni.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések