Hirdessen itt

Hatalmas kőolajmezőt találtak a Balaton alatt


A múlt század eleje óta tudják a bennfentesek: óriási olajmező rejtőzik a Balaton alatt, amely még ma is kitermelésre vár. De vajon megindulhat-e valamikor a kitermelés? A kérdésre adott választól függetlenül, a magyar tengernek is nevezett tó alatti olajkincsre érdemes egy kis figyelmet fordítani – írta meg az Origo.hu. 


A múlt század eleje óta keringtek pletykák az országban a hatalmas balatoni olajmezőkről, a merészebbek még azt is állították, hogy ez akkora mennyiség, hogy világszinten is versenyképessé tehetné a magyar olajkitermelést. De van ennek a mendemondának bármiféle reális alapja? A Balatonnal és a Balatonhoz köthető különös történetekkel foglalkozó Toretro blog szerzője utánajárt a kérdésnek.

A világ legnagyobb olajvállalatai érdeklődtek a magyar olaj iránt

A magyar olajkitermelés első igazi aranykora a 20. század elején zajlott le.

Olyan komoly mezőket sikerült feltérképezni – különösen Zala megyében és Somogyban –, amelyek már a világ egyik vezető olajvállalatának az érdeklődését is felcsigázták.

Így a Standard Oil Company vegyesvállalat formájában meg is jelent Magyarországon. Az 1938 júliusában alakult cég neve Magyar–Amerikai Olajipari Rt., röviden MAORT lett. A vezető geológus, Papp Simon vezetésével a vállalat sikert sikerre halmozott, és 1939-ben, a frissiben felfedezett lispei mezőn már a huszadik kutat fúrták, sőt augusztusban már Magyarszentmiklósnál is sikerre vezetett a kutatás, és 2500 méter mélységben újabb olajmezőt fedeztek fel. A vállalat vezetői vérszemet kaptak, és munkásaikat további fúrásokra utasították, ezúttal Hahót környékén tört fel az olaj, és úgy tűnt, hogy

az olajmező egészen a Balaton partjáig vagy akár a tó medre alatt is folytatódhat.

A MAORT tudósai 1939 szeptemberében már azt feltételezték, hogy a tó alatt 1300–2000 méteres mélységben úgynevezett olajelőfordulásnak kell lennie. A MAORT szakemberei mesterséges szigetek építésével számoltak, amelyekről könnyedén elvégezhetők lettek volna a kutatófúrások (a technológia ehhez pedig már ekkor is rendelkezésre állt).

Egy hónappal később, októberben már olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a víz alatti mező a korábbinál jóval magasabban, alig 600–800 méteres mélységben terül el, és helyét tekintve a Siófok–Tihany–Lovas háromszögben található. A Bors korábban azt is megírta, hogy ezt szakemberek meg is erősítették, és a második világháború alatt már meg is volt a kitermelés projektje.

Fúrótornyokat, fúróbarlangokat, (olajfúró) szigeteket és meder alatti fúróalagutakat terveztek a siófoki öbölbe a kitermeléshez,

így gondolták elkerülhetőnek, hogy olaj kerülhessen a vízbe. Az ökológiai katasztrófa vagy a fürdésre alkalmatlanná tett Balaton rémképe már akkor sem mutatott volna jól a címlapokon.


Próbafúrások a második világháború árnyékában

A vállalat elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kiharcolták, 1939 végén még engedélyt kaphasson nyíltvízi próbafúrásokra, Siófok környékén. A szerencse is a kezükre játszott, ugyanis 1939–40 tele igen hideg volt, így a tavon masszív jégréteg képződött januárban. Ennek segítségével mesterséges szigetek építése nélkül, 1940. január 29-én megkezdték a kutatófúrásokat. Ez egészen február közepéig tartott, majd a külföldről érkezett szakemberek a legnagyobb titoktartás mellett távoztak. Azt, hogy pontosan mi történt, ma sem lehet tudni.

Az mindenesetre tény, hogy a tóból soha nem kezdték meg az olaj kitermelését.

Annak ellenére sem, hogy a MAORT ebben az időszakban működésének csúcspontján volt. Ezek után a lehetséges balatoni kitermelés ötlete végképp feledésbe merült. A második világháborúban német irányítás alá került a cég, az infrastruktúrája nagy részét pedig bombatalálatok érték. 1948-ban koncepciós per indult a vállalat vezetői ellen, amelyben azt állították, hogy a cég szándékosan fogja vissza a kitermelést, és nem folytatja a kutatásokat. A per végén az amerikai vezetőket kitoloncolták, Papp Simon vezető geológust pedig börtönbe vetették.

A MAORT-ot ezt követően államosították, előbb szovjet, majd magyar fennhatóság alá került. A kommunista rendszernek komoly tervei voltak a Balatonnal, amelynek hamarosan el is érkezett asz igazi aranykora, így az olajfúrótornyok veszélye végképp elhárult.

Energiaforrások kiaknázatlanul

Napjainkban, az energetikai kihívások kapcsán újra át kell gondolniuk az országoknak, milyen kiaknázatlan lehetőségeik vannak a határaikon belül. Így került az érdeklődés középpontjába ismét a magyar tenger alatt rejtőző olajmező, amit azonban nem tudnak azonnal kitermelni a termálvíz és a földgáz miatt.

Szakemberek szerint az nem kétséges többé, hogy a Dráva mentén és a Balatonnál is van rejtett energiakészlet.

A fúrások az bizonyítják, hogy sok helyen tör vagy törhetne fel termálvíz és földgáz az országban, de ezek kitermeléséhez súlyos milliárdok kellenének – mondta egy szakértő a Somogy Megyei Hírlapnak még tavaly ősszel, amely akkor azt is megírta, hogy a Dráva menti kilenc kőolajkút körül újra beindult az élet, bár akkor még csak néhány adott megfelelő mennyiséget.

Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések