A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte.
A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjáték egy betétdala volt Bujdosó ének címmel, és 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban.
A két világháború közötti időszakban a Székely himnusz a folklór alkotások módjára terjedt, annak ellenére hogy Romániában tiltott, irredenta ének volt, Magyarországon pedig csak kevesen ismerték. Fennmaradását a cserkészek, vallásos egyletek, és az értelmiségiek segítették: a cserkésztalálkozókon rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is előmozdították.
Az évtizedek során azonban a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált.
1946 és 1989 között mind Romániában, mind Magyarországon a tiltott énekek listáján szerepelt a dal. Romániában nemcsak éneklése volt tiltott, hanem még az is több hónapos börtönbüntetésre számíthatott, aki meghallgatta.
A 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen az önkormányzati képviselők határozatban fogadták el Székelyföld hivatalos himnuszának.
0 Megjegyzések