A tüzet azért táplálták, hogy világítsanak, de egy idő után már olyan ittasak voltak, hogy nem vették észre a lángok terjedését.
Ítéletet hozott hétfőn délelőtt a Debreceni Törvényszék abban az ügyben, melyben két férfit társtettesként elkövetett súlyos testi sértéssel és segítségnyújtás elmulasztásával vádolt az ügyészség. A bírói határozat szerint az ügy elsőrendű vádlottját mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésként 3 év 6 hónap, a másodrendű vádlottat erőszakos többszörös visszaesőként 4 év 7 hónap fegyházbüntetésre ítélték - írja a haon.hu.
Dr. Virágh Pál bíró indoklásában elmondta, ritkán, de előfordul, hogy egy vádhatóság egy ügyben vádat módosít. Emlékeztetett rá, az eredetileg életfogytiglani büntetéssel is sújtható életellenes bűncselekmény és a segítségnyújtás elmulasztása között vékony határ van, illetve különbséget kell tenni felgyújtás és meggyújtás között.
A vád szerint a két férfi 2021 áprilisában meglátogatta ismerőseit egy debreceni telken lévő lakókocsiban, ahol annak egyik lakójával összetűzésbe keveredtek, majd később a bódéban tűz keletkezett, ami miatt lángra kapott, majd teljen kiégett a kocsi.
A bíró utalt arra, hogy – amint az ügyész korábbi perbeszédében részletesen kifejtette – a tettlegességig fajult vita és a bódé kigyulladása között nem mutatható ki összefüggés. Ezt a két történés között eltelt több órányi idő is igazolja, valamint az, hogy a verekedés után közösen iszogattak, és még a helyszínen jelenlévők vallomásai szerint sem történt szándékos gyújtogatás. Rávilágított, ez volt a vádmódosítás alapja.
Emlékeztetett, a testi sértést a vádlottak is elismerték, mindössze az ütések mennyisége és nagysága volt kérdéses. A vádlottak néhány kisebb ütésről beszéltek, azonban az igazságügyi orvosszakértő szerint legalább öt erőteljes ütés is érte lakókocsiban tartózkodó ismerősüket, akinek az orrcsontja is eltört. Ez pedig kimeríti a súlyos testi sértés fogalmát.
Utalt arra is, hogy a közvetlen tanúk vallomásai ittasságukból adódóan aggályosak, hiszen volt, aki aludt, volt, aki arra sem emlékezett, hogyan érkezett a helyszínre. Vallomásaik önmaguknak és egymásnak is ellentmondóak voltak, ezért a hat személy közül főként a lakókocsiban tartózkodó, legkevésbé ittas férfi vallomására támaszkodtak az ítélethozatalkor.
Virágh Pál a tűz keletkezésével kapcsolatban elmondta, egybehangzó vélemények szerint sem lehetett szándékos gyújtogatás. Felelevenítette az eseményeket: a lakókocsiban közművesítés hiányában gyertyákkal világítottak, amikor a tűz majdnem kialudt, hulladékkal táplálták. Tartóként egy fém süteményes dobozt használtak, erre műanyag borosüvegeket, papírt, ételes dobozokat dobáltak. Az egyik vádlott egy törölközőt is a lángok közé vetett, ami okozhatta a tűz hirtelen elterjedését.
Ittasságukban feltehetőleg kevésbé ítélték meg potenciális veszélyforrásnak a nyílt lángot, ennek hatására az kezelhetetlenné vált, továbbterjedt a belső burkolatra, függönyökre, végül kiégett az egész bódé.
Vita tárgyát képezi, hogy milyen gyorsan terjedt el a tűz, illetve az, hogy ki milyen sorrendben hagyta el a lakókocsit. A bíró szerint ugyanis egyértelmű, hogy riadalmat okozott a tűz, azonban a kérdés az, ilyen esetben ki milyen magatartást tanúsít, hogy a tűz ne okozzon kárt másokban.
Hozzátette, az lehet, hogy a vádlottak kezdetben segítettek a tűz megfékezésében, azonban – a tanúvallomások alapján – amikor a lángok elhatalmasodtak, elhagyták a helyszínt. Sem a legjózanabb férfi, sem a közben felébresztett jelenlévők nem látták őket a lakókocsi környékén, miután kijutottak.
A segítségnyújtás elmulasztásával kapcsolatban elmondta, az elvárható magatartás szerint veszélyhelyzetben meg kell bizonyosodni arról, hogy a még kimenthető személyek segítségre szorulnak-e vagy gondoskodik-e valaki a megmentésükről. Mivel ők azonnal elhagyták a helyszínt, meg sem bizonyosodtak arról, hogy a bent fekvő személyeknek mi lesz a sorsuk.
A bíró a büntetés kiszabásával kapcsolatban utalt arra, ugyan hasonló bűncselekmények esetén nem jellemző az ilyen mértékű szabadságvesztés kiszabása, azonban súlyosbító körülményként számították be a büntetett előéletet, a többszörös visszaesést, korábbi életmódjukat, valamint azt, hogy az egyikük ellen egy korábbi ügy miatt felfüggesztett börtönbüntetés van érvényben.
A bíróság az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja. Mindkettőjüket négy évre eltiltották a közügyektől, valamint a bűnügyi eljárás során felmerülő több mint egymillió forintos költség megfizetésére kötelezték a két férfit.
Az ítélet nem jogerős, az elsőrendű vádlott képviselője enyhítésért, a másodrendű vádlott védője pedig ügyfele teljeskörű felmentéséért fellebbezett hétfőn. Az ügyet másodfokon tárgyalja a későbbiekben a Debreceni Ítélőtábla.
0 Megjegyzések