Sokáig vizsgálódtak a tudósok, mire kiderítették a furcsa jelenség okát.
1911-et írtunk, amikor Griffith Taylor, ausztrál geológus elsőként felfedezte az antarktiszi Taylor-gleccser West Lake Bonney-tóba ömlő, vérvörös vízesését. Korszerű eszközök híján pedig különféle elméletek születtek a furcsaságról: egyesek piros festéknek, mások vörös algák melléktermékének, míg megint mások vérnek titulálták a feltörő vizet.
Egészen 2003-ig várni kellett, mire egy csapat geológus rájött, nincs szó sem festékről, sem rejtélyes algákról, ahogy vérről sem. A víz só- és vastartalma ellenben rendkívül magasnak bizonyult: a benne található vasmolekulák a levegővel érintkezve vas-oxiddá alakultak, ami vörösre festi a Taylor-gleccser vizét.
A tavat tápláló forrás ugyanis becsléseik szerint legalább 5 millió éves, így nem tudni, miért nem fagyott még be teljesen.
A tavat tápláló forrás ugyanis becsléseik szerint legalább 5 millió éves, így nem tudni, miért nem fagyott még be teljesen.
A University of Alaska Fairbanks és a Colorado College munkatársai kiderítették, hogy a gleccserben nem egy felszín alatti tó, hanem egy komplett vízgyűjtő rendszer rejtőzik.
A területet hangradarokkal vizsgálták, így sikerült megfejteni, hogy a rozsdaszínű víz egy óriási, jég alatti tóból szivárog a felszínre.
Sőt, mi több, a kutatók szerint a vízben olyan sok a só, hogy az nem is víz, sokkal inkább sóoldat.
És valószínűleg azért nem fagyott be, mert a fagyáspontja az édesvízéhez képest jóval alacsonyabb.
A Tennessee Egyetem mikrobiológusai a Mars felszínéhez hasonlítják a vidéket.
Így szerintük nem kizárt, hogy ott is létezhetnek hasonló vizek.
A szélsőséges körülmények ellenére ugyanis rengeteg baktérium él a felszín alatt, melyek ma is felfedezésre várnak.
0 Megjegyzések