Hatalmas segítség lehet a magányos szülőknek, ha gyerekeik néha időt szakítanak rájuk a kirepülésük után is.
Amióta csak az eszünket tudjuk, édesanyánk (ideális esetben) a mindennapjaink részét képezi. Gyerekkorunktól kezdve fogja a kezünket, ügyel minden lépésünkre, tanít, óv, vigyáz bennünket, majd a felnőttkor beköszöntével háttérbe vonul, azonban ugyanazzal a szeretettel fordul felénk, mint kicsiként. Saját családot alapítunk és belőlünk is szülő lesz, azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy valaki(k) számára örökké gyerekek maradunk.
A gyerekek kirepülése után sok szülő magára marad.
Lehetséges, hogy édesanyád elvált, rosszabb esetben apa nélkül nőttél fel, elköltözéseddel pedig azt az egy személyt is "elvesztette", aki eddig a társaságát jelentette. Persze ezzel nem azt mondjuk, hogy élj vele az idők végezetéig: az élet rendje, hogy a gyerekek kirepülnek és saját lábukra állnak, azonban ezekben az időszakokban sem feledkezhetünk meg magányosan maradt édesanyánkról.
A kaliforniai egyetem kutatása bebizonyította, hogy a magány kiemelt szerepet játszhat a gyorsabb leépülésben.
Az Elle-ben megjelent felmérésben 1600 71 év körüli személyt vizsgáltak, és bebizonyosodott, hogy az egyedülálló embereknél 23%-kal nagyobb a halálozási arány, mint párban élő társaiknál. A kommunikáció és kontaktus hiánya és az izoláltság érzése akár súlyos egészségügyi következményekhez vezethet, többek között magas vérnyomás, demencia és káros szenvedélyekhez való vonzódás veszélyezteti őket.
A 71 év felettiek közül a férfiak harmada és a nők 46%-a egyedülálló, holott ebben az életkorban épp úgy igényelnék a társaságot, mint fiatalabb éveikben.
Bizony, szüleink időskorára sem feledkezhetünk meg arról, hogy az ember bizony társas lény. És ami azt illeti, nekik csak mi vagyunk, többségük már nem rendelkezik széles baráti körrel és munkahelyi kapcsolatokkal, így akár napok is eltelhetnek anélkül, hogy bárkivel is kommunikálnának. Éppen ezért hatalmas segítség lehet, ha rendszeresen meglátogatjuk őket, közös programokat szervezünk - elsősorban az ő igényeikre szabva, és ha rendszeresen felhívjuk őket telefonon.
Ha édesanyád úgy érzi, a kirepülésed után is fontos szereplője az életednek, rengeteget enyhíthetsz magányérzésén. Itt az idő, hogy most te fogd meg az ő kezét, te segítsd, támogasd és adj hálát mindazért, amit gyermekkorodban kaptál tőle!
0 Megjegyzések