Az Európai Bizottság bemutatta új költségvetés-tervezetét. Az előterjesztés értelmében 2020-tól hét százalékkal csökkentenék az Európai Unió átlagánál fejletlenebb régiók felzárkóztatására járó összeget, és öt százalékkal az agrártámogatásokat. Ezen megszorítást elsősorban a brexit által felborított uniós büdzsé egyensúlyba hozása indokolja, kárvallottja pedig a kelet-közép-európai régió.
Aggályra adhat okot a költségvetési rendelet tervezetének azon eleme, amely lehetővé tenné, hogy az Európai Bizottság javaslatára a kohéziós pénzek, illetve az uniós támogatások részleges vagy teljes korlátozására, csökkentésére vagy felfüggesztésére kerüljön sor. Ez akkor következne be, ha az unió legfőbb ellenőrző és végrehajtó szerve úgy ítélné meg, hogy valamely tagállam megsérti a jogállamiságra, különösen a bíróság függetlenségére, a közpénzek felhasználására vagy a korrupcióra vonatkozó szabályokat. A bizottság javaslatáról az Európai Tanács minősített többséggel döntene.
Az Európai Unió legfőbb szerveiben, így az Európai Parlamentben és a Bizottságban egyre élesebbé válik a küzdelem az unió hatáskörét növelő, a tagállamok szuverenitását korlátozni kívánó, a végső soron amerikai mintájú Európai Egyesült Államokat létrehozni kívánó erők és a nemzetek Európájának képviselői között. A javaslat formális szövege ugyan a korrupció elleni harcot és a bírói szuverenitás korlátozását emeli ki a források megvonásának okaként, de a Soros György által is vizionált Európai Egyesült Államok támogatói a Judith Sargentini által vezetett LIBE-bizottság támogatásával találhatnak olyan jogszabályokat (lengyel bírósági törvény, magyar NGO-törvény), amelyek véleményük szerint sértik a jogállamiságot, ezért kérik a bizottságot a fenti szankciók bevezetésére.
Az Európai Unió leggyakoribb döntéshozatali eljárási formája az úgynevezett együtt döntési eljárás. Ennek lényege, hogy a bizottság javaslatát megküldi a szakminiszterekből álló Európai Tanácsnak, illetve az Európai Parlamentnek. Ha a parlament javaslatával a tanács egyetért, megszületik a rendelet, ha az unió két döntéshozatali szerve nem ért egyet, a két szervezet tagjaiból közös egyeztetőbizottságot hoznak létre.
Ha az egyeztetőbizottság közös tervezete harmadik olvasatban sem kapja meg a tanács és a parlament szavazatainak megfelelő többségét, a javaslatot elvetettnek kell tekinteni. Fenti eljárás során a tanács úgynevezett minősített többséggel dönt. Ez esetben a javaslat elfogadásához szükséges a tagállamok 55 százalékának, 28 tagállamból tizenhatnak az igen szavazata.
A tartózkodás a magyar parlamenti szavazáshoz hasonlóan a „nem” szavazattal egyenértékű, és fontos, hogy a javaslat mellett szavazó tagállamok az EU teljes népességének 65 százalékát képviseljék. Ha van legalább négy olyan tagállam, amelyeknek népessége eléri az unió népességének legalább a 35 százalékát, ellenzi a javaslatot, a tervezetet akkor is elutasítják, ha a szükséges minősített többség egyébként meglenne.
A jelenlegi uniós pénzügyi támogatások, avagy a szavazati jog megvonásáról a tanács minden esetben egyhangúlag dönt, így valamely Lengyelországot sújtó szankció esetén Magyarország egyedüli „nem” szavazata is elegendő ahhoz, hogy Lengyelországot ne büntessék meg.
A maastrichti szerződés rögzíti, hogy a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz lehető legközelebb lévő szinten kell meghozni. Ebből az következik, hogy olyan kérdésekben, amelyekre az Európai Unió közös politikái nem vonatkoznak, az uniós tagállam országgyűlése és kormánya dönthet. A fenti uniós jogszabállyal és a szubszidiaritás elvével ellentétes az uniós hatáskörök folyamatos bővítése a tagállami hatáskörök rovására.
Az európai föderalisták az uniós szerződések megsértésével folyamatosan terjesztik ki hatáskörüket, miközben bolsevik technikával politikai ellenfeleiket vádolják azzal, hogy egy adott tagállamban diktatúra kiépítésére törekszenek. Erre látványos példa a menekültek és bevándorlók uniós tagállamok közötti, kvóta alapján való elosztásának terve.
A római szerződés 9. cikke kimondja: a tagállamok hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik munkavállalási céllal érkeznek. Gazdasági bevándorlók ügyében az unió nem állapíthat meg kvótákat az érintett tagállamok szuverén döntése nélkül. A menekültekre vonatkozó nemzetközi jogszabályok alapján azok befogadására az „első biztonságos” ország köteles, amely az esetek többségében nem európai uniós tagállam. Ha valaki az Európai Unió területén menekültstátust kap, az unió polgáraihoz hasonlóan megilleti a szabad mozgás joga, ez esetben az újbolsevik élcsapat kvótadiktátuma a migránsok jogait is sérti, hiszen nemcsak a tagállam és polgárai, de az ő akarata ellenére telepítenék le olyan tagállamba, ahol ő nem kíván élni.
A maastrichti szerződés 10. cikkely (4) bekezdése szerint legalább egymillió uniós állampolgár, akik egyben a tagállamok jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.
E jogszabály alapján nyújtották be az európai őshonos kisebbségek nyelvhasználati és kulturális jogaival kapcsolatos petíciót, amely reményeink szerint a közeljövőben gátat vethet az erdélyi, felvidéki és más határon túli, Ukrajna esetleges uniós csatlakozása esetén a kárpátaljai magyarok elleni hatalmi visszaéléseknek. (Lásd az ukrán nyelvtörvényt, az iskolák, egészségügyi intézmények visszaadása kapcsán történő visszaéléseket.)
Elérkezett az idő két újabb petíció benyújtásának. Az első arra irányulna, hogy az Európai Bizottság mondja ki, hogy egyetlen uniós szerv sem dönthet az Európai Unió állampolgárainak, illetve a harmadik országból érkezett menekültek vagy bevándorlók akarata ellenére – kvótaszámok meghatározásával – arról, hogy mely tagállam hány bevándorlót köteles befogadni.
Miután a gazdasági bevándorlók esetében a római szerződés kimondja a tagállami szuverenitást, Soros György és társai – akik afrikai és muszlim tömegek Európába vándorlásában érdekeltek, és számos gazdasági migránst igyekeznek menekültnek beállítani – zsákutcába kerültek. A menekültekre ugyanis elsősorban ENSZ-egyezmények vonatkoznak, és a befogadható menekültek számáról a gazdasági bevándorlókkal ellentétben sem a római, sem pedig a maastrichti szerződés nem tartalmaz rendelkezést.
A másik petíció arra kérné a bizottságot, hogy mondja ki: az Európai Unió szuverén nemzetállamok szövetsége, ahol a tényleges fő hatalom a maastrichti szerződés értelmében a tagállamokat illeti. Az uniós hatáskörök a jövőben kizárólag összeurópai megerősítő népszavazással legyenek bővíthetők.
Tekintettel arra, hogy fenti kérdésben az európai polgárok döntő többsége egyetért, várható, hogy az őshonos nyelvi kisebbségek számunkra oly fontos kérdéséhez hasonlóan a jogszabály által megkövetelt egymillió európai polgárnál jóval többen állnak majd a kezdeményezés mögé.
Ha a bizottság az Európai Egyesült Államokban és a tömeges migrációban érdekelt, illetve a nemzetközi pénzügyi körök nyomásának engedve a nép akaratával szembehelyezkedik, akkor a globalizmust támogató pártok a 2019-es európai parlamenti választáson megméretnek és gyengének találtatnak majd.
Forrás: magyaridok.hu
0 Megjegyzések