Az Európába irányuló tömeges bevándorlás nem csak rövidtávon, hanem az előttünk álló évtizedekben is jelentős kihívás marad. Hosszabb távon a harmadik világbeli rohamos népességnövekedés és a klímaváltozás következményeivel kell majd a leginkább számolni.
Ezért akarják már most az automatikus korlátok nélküli menekült szétosztási rendszert beüzemelni. Nekünk pedig ezért nem szabad semmiképp sem engedni a nyomásnak és ilyen rendszerben résztvennünk. Inkább vállalni kell az esetleges pénzügyi és egyébb következményeket.
Minden évben milliók hagyják hátra otthonukat a jobb élet reményében, hogy aztán sorozatos viszontagságokon keresztül megpróbáljanak eljutni a fejlett világba. Az Afrikából és Nyugat-Ázsiából útrakelők jelentős része Európában akar boldogulni.
Az utóbbi időszakban különösképpen megerősödött a kontinensünkre irányuló migráció, melyet elsősorban a polgárháborúk és egyéb fegyveres konfliktusok táplálnak. Jelenleg Szíria, Irak, Afganisztán és Eritrea a legnagyobb kibocsájtói az ide érkező bevándorlóknak.
Néhány esetben azonban nem konkrétan egy országban dúló fegyveres konfliktus felelős a migránsok tömegeiért, hanem az összecsapások okozta instabilitás teszi lehetővé számukra hőn vágyott céljuk elérését. Ezt láthatjuk Líbiában is, ahol a Moammer Kadhafi diktatórikus hatalmát megdöntő forradalmat követő anarchikus állapotok miatt a helyiek csak elenyésző számban menekülnek, ám az embercsempészek és a bevándorlók képesek saját javukra fordítani a káoszt.
A polgárháborúk és egyéb fegyveres konfliktusok kitörését néhány kivételtől eltekintve kifejezetten nehéz megjósolni így a migráció várható trendjeit is nehéz pontosan előre látni, mondta lapunknak Klopfer Ádám, a Migrációkutató Intézet kutatója. Hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak sikerült a jelenlegi legnagyobb kibocsájtó országokkal valamiféle megállapodást nyélbe ütnie, de ez korántsem jelenti azt, hogy a bevándorlók rohama hirtelen megtorpanna.
Népességrobbanás a fekete kontinensen
A pénzügyi segítséggel ideig-óráig fel lehet tartóztatni a folyamatokat, de sok esetben az anyagi támogatás is kevésnek bizonyulhat, fogalmazott a kutató. Felhívta a figyelmet: az afrikai demográfiai robbanás egész egyszerűen megállíthatatlan. Az előrejelzések szerint a jelenleg 185 milliós Nigéria lakossága 2030-ra 250 millió főre duzzadhat.
A Szaharától délre eső régióban egy nő átlagosan 5-6 gyermeket szül élete során. Ez az arány Európában nem éri el a népességszám szinten tartásához elengedhetetlen 2,1 gyermeket sem.
Az aggasztó számsorból levonható tanulságok alapján az európai vezetőknek elsősorban a Földközi-tenger déli partvidékén fekvő tranzitállamokkal kell megegyezni, ha elejét akarják venni a tömeges migrációnak, mutatott rá a kutató.
Példaként említette a 10 évvel ezelőtt Marokkóval kötött megállapodást. Az alkut megelőzően az észak-afrikai országból a Kanári-szigetekre hajóztak a migránsok, majd a spanyol fennhatóság alá tartozó terület elérést követően könnyen átjuthattak a kontinensre. Azóta viszont nem beszélhetünk ilyen problémáról, emelte ki a szakértő.
Öngerjesztő folyamatok
A rohamos népességnövekedés hatásait csak felerősítheti majd a jövőben a harmadik világbeli államokat hatványozottan sújtó klímaváltozás. Az egyre gyakrabban jelentkező természeti katasztrófákkal már most is szembesülhetünk, ám a kutatók szerint az ezeket kiváltó folyamatok hatása a jövőben csak még inkább fel fog erősödni.
A Migrációkutató Intézet szakértője szerint az elsivatagosodás és az esőerdők kiirtása egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat. Fontosnak tartott rámutatni, hogy a szíriai polgárháborút egy több éves aszály előzte meg, ami miatt a vidéki népesség számottevő része a városokba költözött. Meglátása szerint a zsúfoltság okozta feszültségek nagyban hozzájárultak a konfliktus kirobbanásához.
A klímaváltozás által elindított társadalmi folyamatokat eddig még csak visszamenőlegesen sikerült értelmezni, ám ha a szakértők és a döntéshozók fel akarnak készülni a jövő kihívásaira, akkor jóval széleskörűbb modellekkel kell dolgozniuk.
0 Megjegyzések