Szögesdróttal, bábukkal és pánikszobával is felszerelkezett a kalózok ellen Simon Csaba. A kaposvári tengerészkapitány pályafutása alatt a veszélyes vizeket sem kerülte el. A kaposvári parancsnok egyik legemlékezetesebb útja az Ádeni-öbölön keresztül vezetett, ahol legénységével kalózok támadására is fel kellett készülniük.
Simon Csaba szinte egész életét teherhajókon töltötte, bejárta a világot. 17 éven át egy angol hajózási vállalatnál dolgozott; Japánból, Kínából, Dél-Koreából szállítottak árut Európába és Algériába. A hajó bérlője azt szerette volna, hogy ne a hosszabb, bár biztonságosabb úton jöjjenek – ami 14 nappal meghosszabbította volna az utazást –, hanem az Ádeni-öbölön a Szuezi-csatornán keresztül hajózzanak a Földközi-tengerre. Emiatt fel kellett készülnie kalóztámadásra is. Sanghajban szögesdrót tekercseket vásároltak, amelyeket kihúztak a hajón. – Körbefontuk a hajót, különösen a lakóteret védtük. A dróttekercsek közé „Figyelem! Magasfeszültség!” feliratú figyelmeztető táblákat helyeztünk el. A külső tűzoltólétrákat levágtuk, az ajtókat, ablakokat lehegesztettük.
Fegyveres védelmet kértek a hajók
Álmatrózokat is készítettek. Ezeket a bábukat a hajókorláthoz kötözték, így próbálták „megsokszorozni” a legénységet. A hajó hosszában hat-hat vízágyút szereltettek fel, azokat a hajóparancsnoki hídról tudták irányítani. Egy pánikszobát is kialakítottak, ahonnan szükség esetén rádiótelefonon tudták tartani a kapcsolatot a külvilággal.
– A biztonságos vizekre érve igencsak fellélegeztek az emberek, végül is háborús zónában voltunk – mondta Simon Csaba.
Nem véletlen, hogy később már fegyveres védelmet kértek a hajók a közelben állomásozó hadihajóktól. A kínai, orosz és amerikai hadihajók 40 kilométerenként állomásoztak, így a bajba került teherhajókat helikopterrel 5-6 perc alatt meg tudták közelíteni. Mára sajnos csökkent a hadihajók száma, a NATO is kivonult a területekről és ismét megszaporodtak a kalóztámadások.
A váltságdíj érdekli a kalózokat
Simon Csaba szerint a kalózokat leginkább a váltságdíj motiválja, nem a rakomány. Esetleg az értékesebb kerozin, gázolaj érdekelheti őket. Nigériánál kollégáit érte támadás. Elrabolták a kapitányt, az első tisztet és a főmérnököt. Mindent elpusztítottak a hajón, ami távközlésre lehetőséget adott volna. Egy telefont nem vettek észre a kalózok, azon kértek segítséget. Kollégái 33 napot töltöttek fogságban, majd miután kifizette vállalatuk a váltságdíjat, elengedték őket. Az eset után még a hajót is eladta a hajózási társaság. Simon Csaba két éve nyugdíjba vonult, de éjjelente, álmában még mindig hajózik.
Simon Csaba hosszújáratú tengerészkapitány 1951-ben született Jákóban. Kisgyermek kora óta tengerésznek készült. Dékány András könyvei és tengerészkapitány bátyja példája inspirálta. A Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett (1970), majd Budapesten a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Tengerésztiszti Ágazatán folytatta tanulmányait. Diplomája megszerzését követően (1974) sorkatonai szolgálatát teljesítette.
Első hajójára, az M/S „Dunaújvárosra” 1970. március 18-án, Sándor napján Rijekában szállt be. Útiránya a spanyolországi Valencia és Castellon de la Plana kikötője volt. Végigjárta a mesterség elsajátításához szükséges ranglétrát a hajósinastól a parancsnoki beosztásig. Tengerészkapitányi oklevelét Budapesten, a hosszújáratú tengerészkapitányi képesítését a gdyniai Tengerészeti Egyetemen szerezte meg. Ez utóbbi képesítéssel a világ bármely tengerén bármilyen nagyságú hajót irányíthatott.
A MAHART megszűnésével nyugdíjazásáig külföldi hajózási társaságoknál szolgált Olaszországban, Thaiföldön és leghosszabb ideig, 17 esztendőt angol hajózási társaság hajóin. Kilenc évig volt a 11 ezer tonnás angol „GEJA” C parancsnoka. Összesen 117 országban járt. Megfordult Észak- és Dél-Amerika keleti és nyugati partvidékén, Távol-Keleten, otthon volt a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon, körbehajózta nem egyszer Afrikát, járt az északi sarkkörön túl, átszelte a kalózveszélyes tengereket. Volt „Őfelsége kapitánya”.
0 Megjegyzések