Igényeljen Napi Újság tagsági kártyát és tegyen szert velünk egy kis mellékes jövedelemre. Töltse ki a kártya igénylólapot ide kattintva.

Axiom-4: Kapu Tibor visszatérése lesz a küldetés legbonyolultabb manővere


Noha sokak számára tűnhet úgy, hogy az űrutazás napjainkra már rutinműveletté vált, de ez koránt sincs így. Amennyiben a műszaki-technikai feltételek és a meteorológiai körülmények lehetővé teszik az Axiom-4 misszió űrhajósai, köztük Kapu Tibor július 14-én hétfőn dokkolnak ki a Nemzetközi Űrállomásról, hogy megkezdjék a bonyolult visszatérési manővert, ami az űrkabin személyzete és a földi irányítás között zajló igen összetett és komoly körültekintést igénylő művelet lesz.


Az Axiom-4 misszió 2025. június 25-én startolt el a floridai Kennedy Űrközpontból a két hetesre tervezett űrbéli küldetésére. 

A Crew Dragon űrkabinban négy asztronauta, az amerikai Peggy Whitson küldetésparancsnok, Kapu Tibor magyar, valamint Slawosz Uznanski-Wisniewski lengyel küldetésspecialista és az indiai Subhansu Sukla, a Grace becenevet kapott űrhajó pilótája tartottak a Föld körül 460 kilométeres magasságban orbitális pályán keringő Nemzetközi Űrállomásra (International Space Station, ISS), a 31 ország - benne Magyarország -, kutatóintézetei és szaktudósai által összeállított tudományos program végrehajtására. A július 14-én hétfőre tervezett visszatérési manőver lesz a két hetes program utolsó fázisa.

A világűrből a Földre való visszatérés több egymásra épülő fázisból álló, rendkívül nagy összehangoltságot és figyelmet igénylő manőver. 

Ennek első lépése az úgynevezett kidokkolás (undocking), vagyis a Crew Dragon űrkabin leválása a Nemzetközi Űrállomásról. 

Még mielőtt az asztronauták átszállnának az űrhajóba, beöltöznek a szkafandereikbe. Erre biztonsági okokból van szükség; ezt a gyakorlatot 1971. június 30-a, a Szaljut-1 szovjet űrállomásról a Földre visszatérő Szojuz-11 személyzetének balesete óta követik az asztronautikában.

Azt követően, hogy a négy asztronauta beszíjazta magát a Crew Dragon üléseibe, elkezdődik az űrkabin és a Nemzetközi Űrállomás közötti összes elektronikai, illetve fizikai kapcsolat megszüntetése, amit az űrhajósok a houstoni irányítóközponttal szoros együttműködésben és az erre előírt protokoll szerint hajtanak végre.

Ez egy viszonylag hosszabb és időigényes műveletnek számít. A dokkolószerkezet reteszei csak azután nyílnak ki, hogy már megszűnt az összes fizikai-elektronikai kapcsolat a Crew Dragon, valamint az ISS között.

A Nemzetközi Űrállomástól való elszakadás első métereit csak nagyon lassan hajtják végre, hogy elkerüljék az űrkabin és a Föld körül nagyjából 28 000km/h sebességgel száguldó űrállomás esetleges ütközését. E manőver végrehajtásában kiemelt szerepet kap az indiai légierő csoportparancsnoka és berepülőpilótája, illetve az Indiai Űrkutatási Szervezet kiképzett űrhajósa, Subhansu Sukla, az Axiom-4 misszió űrpilótája.

Miután az űrkabin biztonságos távolságra kerül az ISS-től, a Crew Dragon az irányító fúvókái működésbe helyezésével elkezdi az űrállomástól való intenzív eltávolodást. 

Második fázisként a légkörbe történő visszatérés és a fékezési művelet előtt a Crew Dragon még orbitális pályán repül a Föld körül. Hogy mennyi ideig marad az űrhajó az orbitális pályán és mikor kezdi meg a süllyedési, vagyis a légkörbe való visszatérési és a fékezési műveletet, az több tényezőtől, de elsősorban attól függ, hogy a landolásra kijelölt területnek - ebben az esetben a Csendes-óceán Kaliforniához közel eső térségének - időjárási viszonyai lehetővé teszik-e a manőver biztonságos végrehajtását.

A hétfőre tervezett landolás lesz egyébként az első olyan alkalom, hogy nem az Egyesült Államok kelet partján, a Floridához közeli térségében, hanem a nyugati oldalon, Kaliforniától pár száz kilométeres távolságra az óceánon fognak leszállni. A földi atmoszférába való belépés előtt a Crew Dragon személyzete és az irányítóközpont minden fedélzeti rendszert akkurátusan végigellenőriz, hogy ez a bonyolult és nem is veszélytelen művelet teljes biztonsággal legyen végrehajtható.

Ezt követi a visszatérési manőver harmadik szakasza, a pályaelhagyási (deorbit) manőver.

Ekkor az űrkapszula hajtóműveit a Crew Dragon haladási irányával ellentétes irányba gyújtják be. Ahhoz, hogy a Crew Dragon megfelelő irányszögben letérjen az orbitális pályáról mintegy 10-15 percig folyamatosan működtetik a hajtóműveit.

A hajtóművek bekapcsolása előtt a Crew Dragon még közel 28 000 km/h sebességgel halad a Föld körüli pályán. Ám az intenzív fékezési manőver így is csak arra elegendő, hogy az űrhajó olyan alacsonyabb sebességre lassuljon le, amelyen a Föld gravitációs már ereje képes "lehúzni" az orbitális pályáról. Ezzel megkezdődik a Crew Dragon süllyedése az atmoszféra sűrűbb légrétegeibe.

Innentől kezdve pedig már nincs lehetőség sem a manőver félbeszakítására, sem pedig az orbitális pályára való visszatérésre.

A süllyedés megkezdésekor a Crew Dragon technikai modulját - ami többek között a napelemek és a hűtőradiátorok "tárolórekesze"-, leválasztják az űrkabinról. A technikai modul leoldása amiatt szükséges, mert ez az űrkabinnal szemben nem rendelkezik hővédő pajzzsal és miután belép a sűrűbb légrétegekbe, elég a súrlódási hőtől.

A visszatérés negyedik fázisa, az atmoszférába való belépés (re-entry) számít a manőversorozat legveszélyesebb részének. A belépési pont még a Kármán-vonal felett, nagyjából 120 kilométeres magasságban lesz.

Amikor a Crew Dragon eléri a belépési pontot, hozzávetőleg még 20 000 km/órás sebességgel halad.

Az atmoszferikus molekulákkal való súrlódás hatására az űrhajó körül ionizálódik a levegő és eközben plazma képződik; a súrlódási hő pedig 1600-2000 Celsius fok körüli hőmérsékletre hevíti fel az űrkabint. Az űrkabin épségét az űrhajó aljára szerelt speciális hőpajzs védi meg ettől az iszonyatosan forró súrlódási hőtől. Éppen ezért az atmoszférába való belépéshez nagyon pontosan ki kell számítani a belépési szöget, az űrhajó pedig az aljával lefelé halad át a légkörön.

Minél nagyobb sűrűségű légrétegbe ér az űrhajó, annál intenzívebbé válik a lefékeződése is.

Eközben a személyzet tagjait akár 4-5 g terhelés érheti, azaz a saját testtömegük négy-ötszörösét kel elviselniük.

Ezek a pillanatok más szempontból is kritikusnak számítanak; 

addig ugyanis amíg plazma képződik az űrkabin körül megszakad a földi irányítás és a Crew Dragon fedélzete közötti kapcsolat is. 

Az atmoszférán keresztül zuhanó űrkabin sebessége a belépési pont 20 000 km/órás sebességéről nagyjából 500-600 km/h sebességre csökken amikor eléri a fékezőernyő nyitási magasságát. A két kisebb úgynevezett stabilizáló ernyő 5,5 kilométeren, a négy nagy fékezőernyő pedig 1,8 kilométeres magasságon nyit ki automatikusan. A fékezőernyők mintegy 25-30 km/órára mérséklik az űrkabin vízbecsapódási sebességét.

A Csendes-óceán landolási térségében több hajóegység, köztük gyorsnaszádok és egy speciális daruval felszerelt mentőhajó várja a Crew Dragon vízre ereszkedését. A visszatért kabint a mentőhajó darujával emelik ki a vízből és csak miután már a fedélzetre emelték, akkor nyitják ki a Crew Dragon ajtaját, hogy orvosi asszisztálás mellett kisegítsék a kabinból a személyzet tagjait. A világűrben a súlytalanság, pontosabban a mikrogravitáció körülményei között eltöltött két hét után az űrhajósok számára szokatlan lesz ismét megtapasztalnia földi gravitációt.

A hajó fedélzetéről helikopteren a szárazföldre viszik a hazatért asztronautákat, ahol először kórházi megfigyelésen vesznek részt. Az ilyen esetre előírt orvosi vizsgálatok elvégzése után az asztronauták egy különgép fedélzetén repülnek vissza az irányító bázisra. A magyar űrhajós, Kapu Tibor két hét kozmoszban töltött idő után itt láthatja majd viszont a családtagjait, és ekkor találkozhat először a sajtó képviselőivel is.

(MNO)

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések