Honfoglaláskori régészeti lelet bukkant fel Csomádnál

Kuriózumnak számító sírt és tarsolylemezt találtak Csomádnál, rendkívül ritka szerves maradványokkal, a lelet a korabeli belpolitikai viszonyokat is jobban megvilágíthatja.

Hónapok óta régészeti szenzációról beszélnek a szakértők és a laikusok egyaránt a fővároshoz közel, Csomád határában talált honfoglalás kori lelettel kapcsolatban.

Mint kiderült, célzott kutatás során 10. századi férfi szántástól bolygatott sírját tárták fel.

Szerencsés módon a roncsolás elkerülte az egyik legfontosabb leletet, a korabeli harcos övön hordott tarsolyát, melyet az előlapot díszítő tarsolylemezzel, a tarsoly bőr- és textilmaradványaival, illetve egykori tartalmával együtt sikerült páratlanul jó állapotban megmenteni.

Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régész-muzeológusa a Mandinernek elmondta: „A lelet teljes pompájában a feltárás után, a restaurátorműhelyben végzett további bontás folyamán bukkant a szemünk elé, hiszen a sír egyes részei olyan állapotban voltak, hogy a terepi bontás helyett azok úgynevezett «in situ» felszedése mellett döntöttünk, mint utólag kiderült, nagyon helyesen.

Ez azt jelenti, hogy a leleteket a körülöttük lévő földlabdával együtt emeltük ki, és szállítottuk restaurátorműhelybe. Ott megfelelő körülmények között, a terepi bontásnál jóval aprólékosabban, azonnal konzerválva lehetett feltárni és dokumentálni azokat.”

A régész arra is felhívja a figyelmet, hogy a csomádi tarsolylemez nem annyira különleges díszítésével érdemli ki a figyelmet, hanem azért, mert a megmaradt szerves maradványoknak köszönhetően egyedülálló lehetőséget biztosít a tarsoly szerkezetének vizsgálatához – e téren már a tavaly előkerült pátyi tarsolyleletek is fantasztikus új információkkal szolgáltak a gondos restaurátori munkának köszönhetően.

A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a sírban megtalálták a harcos egykori íjászfelszerelését: a visszacsapó íj markolatát és szarvait borító agancslemezeket, valamint a nyíltegez vas és fa részleteit, a nyílhegyekkel együtt. A temetési rítus részeként a halott lovának megnyúzott bőrét is a sírba tették az egykori gyászolók, a nyúzás során a bőrben hagyott lábvégekkel, koponyával együtt.

A korábbi szántás miatt a viszonylag sekély sírban sajnos a lábnál elhelyezett lómaradványok csak töredékesen maradtak meg, de itt is akadt különlegesség: a nemesfém veretekkel, levél alakú csüngőkkel díszített, oldalpálcás zablával felszerelt kantár részleteit is megtalálták. A nyerget is a lábnál helyezték el, erre a kengyelek, illetve a fa nyeregrészletek, ezüst nyeregveretek utaltak.

Volt a sírban egy szép, nagyméretű csattest is, illetve a tarsoly körül selyemszövet-maradványok is voltak, ezek szintén igen jelentősek és viszonylag ritkák – foglalja össze Füredi Ágnes. Magát a tarsolyt bőrből varrták, szerkezetét még vizsgálják.

Megmaradt eredeti helyzetben a tarsoly tartalma is: 

a jellegzetes alakú tűzcsiholó acélt és a kovát úgy tűnik, vászonkötésű textilbe burkolva tartotta benne egykori gazdája. A többi sírlelet restaurálása az FMC műhelyében jelenleg is zajlik, így értékelésük is folyamatban van még, tájékoztat a szakember.

A régész kiemeli: újdonságnak számít maga a helyszín is – a Pesti hordalékkúp-síkság ezen részén kevés „klasszikus” 10. századi temetkezésről van adatunk. Az eddig ismert tarsolylemezek elterjedési területének fényében nem igazán számítottak ilyen lelet felbukkanására – de a régészettudomány számára természetes az információk folyamatos, akár meglepő bővülése. 
Tény, hogy a legtöbb tarsolylemez a Felső-Tisza-vidék 10. századi gazdag temetőiben került napvilágra, Pest vármegyében pedig 2011 óta ez a harmadik ilyen lelet (a Kárpát-medencében a 29. ismert tarsolylemez, az egyéb, pl. veretes tarsolyokat nem számítva).

Érdekes adat: a 20. század elején Csomád-Új-hegyen 10. századi lovas, fegyveres sír előkerüléséről adtak hírt, majd később a valószínűleg e sírhoz köthető leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Az újhegyi sírt a 10. század végére datálja a kutatás, az új csomádi tarsolyos temetkezés azonban – egyelőre úgy tűnik legalábbis – korábbi ennél néhány évtizeddel.

„A tárgytípus egyenetlen területi elterjedése, valamint a hitelesen feltárt sírok környezete adott okot a feltételezésre, hogy talán a hatalmi struktúra hálózati rendszerének lenyomatainak részét képezhették. A csomádi lelet értékelése ennek fényében remélhetőleg fontos adatokat szolgáltat majd a 10. századi belpolitikai történések tisztázásában is” – hangsúlyozza Füredi Ágnes.