A dublini zavargásokhoz vezető késelések fő gyanúsítottjának kitoloncolását rendelték el – közölték a magas rangú rendőrségi források. A Sunday Times úgy értesült, hogy az algériai származású, 50 év körüli férfit 2003-ban tartóztatták le.
A Legfelsőbb Bírósághoz - a szélsőliberális civil szervezetek hathatós segítségével - benyújtott fellebbezést követően azonban a kitoloncolási végzését hatályon kívül helyezték.
A források szerint 2008-ban az igazságügyi minisztérium engedélyt adott a férfinak, hogy Írországban maradjon. Az egyik ezt mondta:
„Húsz éve kellett volna deportálni, de öt évig harcolt a rend ellen. Végül ír útlevelet kapott. Ő honosított ír lett.
Mint ismert, az algériai ámokfutó kisgyerekeket késelt meg Dublinban. A terrortámadás után az írek kivonultak az utcára és hangot adtak a haragjuknak, durva zavargások törtek ki.
A késelőt a járókelők ártalmatlanították:
A gyanúsított 1999 augusztusában érkezett Írországba, és menedékjogot kért, mert attól tartott, hogy egy iszlám militáns csoport - a GIA (Groupe Islamique Armé) - megkínozná, ha visszaküldenék Algériába. (...) A menedékjog iránti kérelem elbírálása két évig tartott. A gyanúsítottat 2001 augusztusában tájékoztatták a hatóságok, hogy elutasító ajánlást kapott a menedékjogra. A gyanúsítottat ezután felkérték, hogy "a szokásos módon" nyújtsa be kérelmét, amelyben megindokolja, hogy az elutasító ajánlás ellenére miért kellene mégis engedélyezni számára, hogy az országban maradhasson.
Ilyen kérelmet nem nyújtott be.
2003-ban, két évvel a kérelmének elutasítása után az akkori igazságügyi miniszter, a jelenlegi szenátor, Michael McDowell aláírta a kitoloncolási határozatot. Ezt a végzést 2003 márciusában küldték el levélben. A gyanúsítottat arra utasították, hogy a kitoloncolási végzést tartalmazó levél kézhezvételétől számított egy héten belül jelentkezzen a Garda Nemzeti Bevándorlási Hivatalánál, hogy intézkedjen a kitoloncolásáról. Ekkor már majdnem négy éve tartózkodott Írországban. Nem jelent meg a saját kitoloncolásának megszervezésére, és a hatóságok ekkor úgy ítélték meg, hogy megszökött, ami azt jelenti, hogy a Gardai-nak joga volt elfogni őt. Erre azonban nem került sor.
A gyanúsított továbbra is nyíltan Írországban élt, és egy ismeretlen időpontban két, a menekültügyi ágazatban működő ír nem kormányzati szervezet segítségét kérte. Mindkét NGO ma is működik Írországban, és egyikük viszonylag jól ismert. 2003 májusa és 2004 februárja között a bírósági feljegyzések azt mutatják, hogy a gyanúsított - akit most már új ügyvéd képvisel - nevében több sikertelen kérelmet nyújtottak be, hogy további időt kapjanak a maradásra vonatkozó engedély iránti kérelem benyújtására és a kitoloncolási végzés hatályon kívül helyezésére. A bíróságok mindegyiket elutasították. Észrevételeiben az állam megjegyezte, hogy
a gyanúsított többször is ellentmondásos válaszokat adott az ügyével kapcsolatban, és hogy szavahihetősége kétséges.
A két migránssimogató civil szervezet azonban, amelyeket a Gript a késeléses üggyel kapcsolatos jogi kérdések miatt nem tud nyíltan megnevezni, segített a gyanúsítottnak újabb kérelmet benyújtani, ezúttal azzal az indokkal, hogy a miniszter jogi hibát követett el, amikor nem adott neki menedékjogot. Az egyik civil szervezet orvosi jelentést nyújtott be a bíróságnak, amely állítása szerint a gyanúsított által Algériában állítólagosan elszenvedett kínzások maradandó fizikai és pszichológiai hatásait mutatja.
Válaszában az ír állam azzal érvelt, hogy bár elfogadja, hogy a gyanúsítottat 1998 végén vagy 1999 elején egyértelműen megkínozták, az állítólagos kínzásokat nem az algériai állam követte el, és ezért a gyanúsítottnak nincs mitől tartania származási országában.Az állam azt is állította, hogy nem mutattak be új tényeket a gyanúsított ügyének alátámasztására. Emlékeztetőül, abban az időben a GIA - amelyet kínzások elkövetésével vádoltak - már nem volt működő csoport Algériában.
Ez a kérelem is sikertelen volt, és McDowell miniszter 2004 októberében megerősítette a kitoloncolási határozatot. Ennek ellenére további két év telt el anélkül, hogy a kitoloncolási végzést végrehajtották volna, és a gyanúsított továbbra is nyíltan Írországban élt, amíg a kitoloncolási végzés érvényben volt, de nem hajtották végre. A gyanúsított 2006-ban újabb kérelmet nyújtott be a végzés megtámadására, amelyet szintén elutasítottak, és a bíróságok nem engedélyezték számára, hogy ezt megtegye. A kitoloncolási végzés hatályban maradt.
A gyanúsított továbbra is Írországban élt.
2008-ban újabb kérelmet nyújtottak be az igazságügyi miniszterhez - akkoriban Brian Lenihan, a Fianna Fáil képviselője -, hogy gyakorolja mérlegelési jogkörét, és adjon helyt a gyanúsított kiegészítő védelem iránti kérelmének, amely lehetővé tenné számára, hogy Írországban maradhasson. A miniszter ismét elutasította ezt a kérelmet, és a kitoloncolási határozatot megerősítették. A határozat immár öt éve érvényben volt anélkül, hogy végrehajtották volna.
Ugyanebben az évben a gyanúsított beperelte a minisztert, ismét a Legfelsőbb Bíróságon, és ismét a két nem kormányzati szervezet egyikének bizonyítékával, azzal az indokkal, hogy a miniszter méltánytalanul utasította el mérlegelési jogkörének gyakorlását.
Az ügy fő érve az volt, hogy az igazságügy-miniszter megtagadta, hogy éljen mérlegelési jogkörével, és engedélyezze a gyanúsítottnak, hogy Írországban maradhasson, ami önkényes volt, és nem állt összhangban a hasonló ügyekben hozott korábbi határozatokkal. Külön érvként azt hozták fel, hogy a miniszter a mérlegelési jogkör gyakorlásának megtagadásával diszkriminatív módon járt el, mivel a mérlegelési jogkört másoknak is megadták - ezt az érvet a Bíróság "nem vonzónak" minősítette. A Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a miniszter hibázott, amikor nem vette figyelembe a "súlyos hátrány" jogi értelmezésében egy 2007-es bírósági határozatból eredő különbségeket, és úgy döntött, hogy a 2008-as kérelem fényében a miniszternek figyelembe kellett volna vennie a fogalom bíróságok által elfogadott új és kibővített meghatározását. Meg kell jegyezni, hogy ez az új meghatározás nem létezett sem az eredeti végzés meghozatalakor, sem a gyanúsított által 2008-ig benyújtott bármely kérelem idején.
Az állam minden szakaszban, egészen a 2008-as bírósági ítéletig, határozottan ellenzett minden olyan törekvést, amely arra irányult, hogy a gyanúsítottnak engedélyt adjanak arra, hogy Írországban maradhasson.
Kilenc éven át tartózkodási engedély nélkül élt az országban.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az állam soha nem kísérelte meg a gyanúsítottal szemben hozott kitoloncolási végzés végrehajtását. Egy ideig a gyanúsítottat "szökevénynek" minősítették, azaz olyasvalakinek, aki aktívan kijátssza a törvényt, és elkerüli a kitoloncolást.
Ennek ellenére - és kétségtelenül emiatt - az állam végül kénytelen volt kiegészítő védelmet és tartózkodási engedélyt adni.
A gyanúsított ezt követően honosított ír állampolgár lett.
A Gript Media úgy tudja, hogy soha nem tudott munkát vállalni Írországban, és hogy legalább egy ír nem kormányzati szervezet adott neki otthont, függetlenül azoktól a nem kormányzati szervezetektől, amelyek segítették őt a kitoloncolás elleni jogi harcában.
Továbbra is súlyos állapotban van egy dublini kórházban, és a Gript Media úgy tudja, hogy nincs olyan állapotban, hogy letartóztassák vagy kihallgassák a múlt csütörtöki eseményekkel kapcsolatban.
0 Megjegyzések