Augusztus 20-án a Magyar Becsület Renddel tüntették ki, nem sokkal azután, hogy szilánkjaira hullott az ellene indított baloldali hecckampány. Böjte Csaba ferences szerzetes elárulja, hogyan élte meg a támadásokat, és mit érez most, a díj átvétele után.
„Kérdezték már tőlem, mit csinálok majd ezzel a szép díjjal” – mondja a Mandinernek a minap Magyar Becsületrenddel kitüntetett Böjte Csaba.
A ferences szerzetes azt válaszolta, hazamegy és feldarabolja legalább tízezer kis részre.
Amikor
értetlenkedünk, elmagyarázza: szeretne adni belőle annak a hatezer
gyereknek, „akik engedték, hogy felneveljük őket”, és vagy ezer
kollégának, akik az elmúlt évtizedekben dolgoztak vele, akár néhány
hétig, hónapig önkéntesként, akár több tíz éven keresztül közeli
munkatársként. „És akkor a sok tízezer támogatónkról, segítőnkről még
nem is beszéltem” – toldja meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány
létrehozója.
Böjte Csaba úgy érzi, „a harminc év összefogásának
szól ez a díj”. Mint mondja, „hála és köszönet van a szívemben, úgy
érzem, ez egy nagy közösségi megvalósítás volt”. És még ennél is jobban
szélesre nyitja az értelmezési kört, amikor úgy fogalmaz, ez a díj nem
az enyém, hanem az egész népemé.
Ha nem lenne a mi népünk
becsületes és nagylelkű, én egyedül nem tudtam volna ezeket a gyerekeket
felnevelni, ruházni, iskoláztatni, etetni minden áldott nap.”
Amikor
arról kérdezzük, népe alatt ezúttal az erdélyi magyarságra gondol-e,
vagy általában a magyarokra, azonnal rávágja, hogy ebben bizony benne
foglaltatik a világ magyarsága.
„A helyi magyar közösségek tagjai Argentínától Németországon és persze az anyaországon, a Kárpát-medence minden táján át Új-Zélandig támogattak, támogatnak minket, segítik a szolgálatunkat. Jöttek hozzánk önkénteskedni amerikai és ausztráliai magyarok ugyanúgy, mint felvidékiek, vagy budapestiek”, magyarázza a szerzetes.
Munkájuk
gyümölcséről szólva pedig elmondja: azoknak, akik náluk nevelkedtek,
mára már összesen ezer gyermekük született, akiket Böjte unokáknak
nevez. Mint mondja, „unokái” közül csak ketten, egy testvérpár
nevelkedik náluk, a többiek mind a szüleikkel élnek, akik tisztességes,
adófizető állampolgárok lettek, dolgoznak és helyt állnak az életben.
„Istennek legyen hála!”, fűzi hozzá.
Az elmúlt időszakban nem
csak a kitüntetés öröme jutott a szerzetesnek, azt megelőzően hosszú
hónapokig zajlott ellene szélsőbaloldali, majd a fősodorhoz tartozó
baloldali és liberális sajtótermékekben lejáratókampány.
Amint mostanra egymás után visszakoznak a lejárató cikkek szereplői és kérik nyilvános bejegyzésekben a szerzetes bocsánatát, abban a Facebook-csoportban pedig, ahol a kampány szerveződött, a csoport tagjai egymás után vallják be, hogy külső nyomásra hazugságokat állítottak Böjtéről és az alapítványról.
Az is kiderült, hogy a lejáratókampány egyik oszlopos tagja egy jogerősen elítélt erdélyi újságíró, Kulcsár Árpád, aki korábban a Transindex főszerkesztője volt, ám lemondani kényszerült azt követően, hogy egy erdélyi magyar színészt szexuális abúzussal vádolt – hamisan.
A megrágalmazott
kolozsvári színész később jogerősen pert nyert Kulcsár és portálja
ellen, a főszerkesztőről pedig a román bíróság kimondta, hogy
becsületsértést és rágalmazást követett el. A most Böjte Csaba ellen
folytatott rágalomhadjárat felépítése pedig kísértetiesen hasonlít a hat
évvel ezelőtti akcióhoz: a megvádolt Böjtét nem, csak azokat hallgatta
meg, akik ellene emeltek szót, ám mostanára ők mind visszakoztak és
bocsánatot kértek. Rágalomból sok, bizonyítékból nulla, a
„koronatanúkról” kiderül, hogy hazudtak – így összegezhető a Böjte ellen
indított balos hadjárat.
„Az aranyat tűzben próbálják”, mondja a
Mandinernek Böjte Csaba, amikor arról kérdezték, hogyan élte meg ezt az
időszakot és mit érez most, hogy az ellene indított kampány darabjaira
hullt.
„A mi urunk, Jézus Krisztus azt mondta; »Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen!« Mindig lesznek próbatételek, nehézségek, eddig is akadtak, ezután is lesznek” – teszi hozzá, utalva arra, hogy nem volt könnyű az elmúlt időszak.
Ugyanakkor hangsúlyozza, „könnyekig
meghatotta” az a kiállás, azok a levelek, amelyeket az egykor náluk
nevelkedő gyerekektől kapott az elmúlt hónapokban, akik mind támogatták,
lelkesítették, vigasztalták. „Még azok is, akik annak idején igencsak
rosszcsont gyerekek voltak, most levelet írtak nekem és támogattak” –
számol be a történtekről a ferences szerzetes, aki lapunknak elmondja
azt is, azokkal sem szakította meg a kapcsolatot, akik rágalmazták.
„Folyamatosan párbeszédet folytattunk és mostanra eljutottunk oda, hogy
kiengesztelődtünk”, mondja meghatottan Csaba testvér.
„Jézus sem
legyőzni akarta Sault, hanem magához szeretni. Saulból Szent Pál lett,
aki végül megírta a Szeretethimnuszt”, emlékeztet a szerzetes, aki
szerint nekünk, keresztényeknek nem lehet célunk, hogy bárkit is
elítéljünk, megbélyegezzünk, hanem szeretnünk kell azt is, aki ellenünk
tör.
„Egész életemben azt kerestem, hogy lehet a jót kiszeretni
valakiből. Ezek az újságcikkek nem változtathatnak meg engem, járni
szeretném tovább a szeretet útját”, mondja hitvallásszerűen Böjte.
Hozzáteszi: „Mondtam az újságíróknak is, hogy annyi jó téma van, ami
előre viszi az emberiséget, még segítek is nekik felkutatni ezeket,
pulitzerre érdemes témák, amiket jó volna megírni. Szóval készen állok
arra, hogy segítsek nekik szépről, jóról írni.”
A beszélgetés végén pedig ismét hangsúlyozza: „Szeretnünk kell egymást, nem pedig utálkozni!”
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések