Megint kikutatták, hogy mi például miért vagyunk mucsaiak. Mások meg miért is #BezzegOrszágok.
Ez az év sem kezdődhetett másképp, minthogy ismét kiderüljön (figyelem, irónia következik): honnan eredeztethető ez a mucsai környezet, ami körülvesz minket; a faragatlan, parlagi magyar jellem, amely nap mint nap szembejön velünk az utcán; és hogy például miért épp szép hazánkban dúlhat kleptokrata autokrácia? Nem, ezúttal nem a World Justice Project, a Freedom House, a Transparency International vagy a Bertelsmann Stiftung indexeiről ejtenénk szót,
hanem az Inglehart–Welzel-féle értéktérképről.
Van ugyanis egy nemzetközi kutatócsapat, élén két politikatudóssal, Ronald Ingleharttal és Christian Welzellel, akik évről évre összehasonlító értékkutatásokat végeznek (ez az úgynevezett World Values Survey), majd az eredményeket publikálják egy koordináta rendszerben. A nyugati, liberális doktrinerek kis túlzással már megint megfejtenék például, miért van Magyarország előtt #BezzegSzlovákia, #BezzegLengyelország, #BezzegCsehország, #BezzegSzlovénia és természetesen #BezzegAusztria. Lám-lám:
Ez bizony nem más mint kulturális determinálás felsőfokon
Az Y tengelyen a tradicionális és a szekuláris (racionális) értékekből származtatott mutatók láthatóak; az X tengelyen ennél elvontabb fogalmak, a túlélési és az önkifejezési (posztmateriális) értékek (úgyszintén mutatói) szerepelnek.
De mit is jelent ez konkrétan? Ha egy ország minél lejjebb szerepel a függőleges skálán (amelynek kiosztása a mínusz 2,5 és a plusz 2 közötti tartomány), az arra utalhat, hogy az ottani társadalomban kiemelt jelentősége van a vallásnak, a babonának, a hagyományos családi értékeknek, a tekintély tiszteletének. Ezek az emberek bizony büszkék nemzetükre; nem utolsó sorban nacionalista szemléletet képviselnek – írják a kutatók. Ha viszont egy ország fentebb szerepel az Y tengelyen, azt jelentheti, hogy az ottani társadalmak felvilágosultabban, racionálisabban gondolkodnak. Vagyis: a válás, az abortusz vagy az eutanázia sokkal inkább elfogadottabb.
A vízszintes skálát (amelynek kiosztása a mínusz 2,5 és a plusz 3,5 közötti tartomány) úgy lehet lefordítani, ha egy ország minél inkább balra helyezkedik el, az arra utalhat, hogy az ottani társadalomban kiemelt jelentősége van a kollektív tudatnak. Ezek az emberek jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai-, gazdasági biztonságtudatukra. Tehát zárkózottabbak, kevésbé toleránsak, mint az X tengelyen jobbra fekvő országok állampolgárai. Itt ugyanis az tapasztalható, hogy az emberek saját bevallásuk alapján előtérbe helyezik például a környezetvédelmet, a toleranciát – így a szexuális kisebbségek irányába –, illetve az egyéni, politikai és gazdasági szabadságjogokat.
Ebből az következik (legalábbis a kutatók szerint), hogy azért tart a világban jóval előrébb Svédország mondjuk Moldáviánál, Új-Zéland például Tanzániánál, mert előbbi államokban racionálisabban, szabadabban gondolkodnak, a szekuláris és önkifejezési értékek sokkal jelentősebbek az ottani társadalmakban. A svéd vagy az új-zélandi emberek nem annyira vallásosak, babonások, bezárkózóak, bizalmatlanok, épp ellenkezőleg: racionálisak, nyitottak, toleránsak;
így nem csak jómódúbb országokról van szó, (figyelem, újabb irónia következik), de demokratikusabbakról is.
Szóval: minél közelebb kerül egy állam értékrendje a posztmateriális, racionális végpontokhoz, modernizációs sikere annál inkább valószínűbb.
De ha még a liberálisok felsőbbrendűnek is érzik magukat
Ez sül ki belőle:
👉 Zimbabwe, Marokkó, Jordánia, Banglades olyan országok, amelyek társadalmaiban bizony előkelő helyen szerepelnek a tradicionális és túlélési értékek. Jólétnek, (liberális) demokráciának nyoma sincs, kitörésre tehát ezek szerint nincs esély.
👉 Államok, amelyek társadalmai hangsúlyosabban tekintenek a tradicionális és az önkifejezési értékekre: USA, a legtöbb latin-amerikai ország és Írország. Jólétnek, (liberális) demokráciáknak már van hagyománya, de a túl sok tradicionális érték miatt még nem érhetnek Svédország nyomába.
👉 Oroszország, Bulgária, Ukrajna és Észtország társadalmai a szekuláris és a túlélési értékekben hisznek. Tehát hol a jólétnek, hol a (liberális) demokráciának nincs nyoma, rosszabb esetben egyiknek sem. (Idáig ugye nem terjedtek ki a hidegháborús „demokráciatérítések”.)
👉 Államok, ahol azonban jó élni, mert kitüntetett szerepe van a racionális és a posztmateriális értékeknek: Svédország, Norvégia, Japán, Benelux-országok, Németország, Franciaország, Svájc, Csehország, Szlovénia, és több, az angol nyelvet használó ország. (Az egykori, gyarmattartó országokat külön is érdemes kiemelni.)
A végére pedig itt van a bónusz: a földrajzi predesztináció
Bonyolítja az Inglehart–Welzel-féle értéktérkép klasszifikálást, hogy az egyes államokat vallási, kulturális hátterük mellett földrajzi elhelyezkedésük is predesztinálja. Ezáltal úgy tűnik, a muszlim, afrikai országok „nem vehetik fel a versenyt” a protestáns európai országokkal; és az ortodox európai államok sem úgy „teljesítenek”, mint az angol nyelvet használó államok.
Európa amúgy is jobb hely, mint a világ többi része – summázható egyébként a liberális értékelés. De.
Mi a gond mindezzel?
De tényleg?!
Először is az, mint úgy en bloc a társadalomtudományokkal, hogy a World Values Survey sem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Inglehart és Welzel azt akarja érzékeltetni, hogy a szabadságvágy, a szekuláris (racionális) és az individuális (önkifejezési, posztmateriális) értékek azok, amelyek elengedhetetlenek a modernizációs sikerhez. De a liberális kutatók épp az individuum kitörési lehetőségét korlátozzák azzal, hogy értékeket klasszifikálnak, determinálnak. Tökéletes, hibamentes ok-okozati leírás egyébiránt nincs, főleg társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági térben. (Igaz, volt már rá példa a történelemben: a széljobb- és baloldalon.)
Másfelől a politikatudományon belül is kritikusan figyelték és figyelik mai napig az úgynevezett „kulturális fordulatot”, ami tulajdonképpen azt a „felismerést” jelentette, hogy az egyes társadalmak demokratikus értékrendje független változóként befolyásolja a politikai intézményrendszer működését.
Magyarán: a demokratikus politikai kultúra eredményez-e demokratikus intézményeket? Fordítva: a demokratikus intézmények ágyaznak meg a demokratikus politikai kultúrának?
Eldönthetetlen kérdések,
hiszen sem a kulturális különbségekből, sem a földrajzi helyzetből nem eredeztethető, hogy miért is vannak #BezzegOrszágok.
Forrás: Mandiner
0 Megjegyzések