Az amerikai politika érdekének tekinthető, hogy fegyverekkel támogassa Ukrajnát, közelítsék a NATO-hoz, ezzel is gyengítse Oroszországot - írja a Magyar Hírlap.
A Nyugat csak az időt húzta, hogy Oroszország ellen felfegyverezhesse Ukrajnát. Nem akart békét, ahogy ezt hangoztatta, becsapta és elárulta Európát. Ezek után alig van esély arra, hogy bárki is elfogadja tárgyalópartnernek. Ezt nyilatkozta többek között az MCC keretében szervezett beszélgetése során Roger Köppel svájci parlamenti képviselő, a Weltwoche című, százezer példányban fogyó konzervatív hetilap főszerkesztője.
– A hagyományosan semleges Svájc szemszögéből nézve hogyan jellemezné az orosz–ukrán háborút, mennyire érintik a harcok a nyugodt alpesi országot?
– Történelmi okok miatt is a svájci semlegesség kemény védelmezője vagyok. Ami azt jelenti, hogy fejlesztenünk szükséges a védelmünket, valamint azt, hogy nem veszünk részt semmilyen háborúban, amely nem Svájc ellen irányul. Nem veszünk részt szankciós politikában, és nem támogatjuk egyik háborúzó felet sem. Ugyanakkor azt látni, hogy a kormányunk egyre inkább feladja ezt a semlegességet. A mi médiánk narratívája és a politikai rendszerünk kommunikációja azt mondja: Putyin egy ördög, ezért a Nyugatnak, Amerikának, Európának, Svájcnak segítenie kell Ukrajnának a Kreml szörnyetege ellen. Egy konfliktusban csak az egyik oldalra állni nagyon veszélyes dolog egy olyan országnak, amely identitását tekintve is semlegesnek tartja magát.
– Hogyan minősítené az ukrajnai háborút? Két szomszédos ország, két volt szovjet tagköztársaság, Amerika, a Nyugat vagy éppen a NATO háborúja?
– Szerintem ez történelmi szempontból is egy nagyon komplikált konfliktus, sok különböző aspektussal. Alapvetően a háború mögött egy mély krízis húzódik meg két szláv állam, két volt szovjet tagköztársaság között. Ehhez jön még hozzá, hogy egy másik nagyhatalom, az Egyesült Államok óriási erőkkel támogatja Ukrajnát a harcban, vagyis közvetve részese a konfliktusnak. A háború borzalmát mélyíti, hogy mindegyik fél meg van győződve arról, hogy neki kell győzni, csak ő győzhet. Ez éppúgy vonatkozik a Nyugatra, mint az ukránokra vagy az oroszokra. A kialakult helyzet éppen ezért olyan atmoszférát teremt, mint amilyen az első világháború idején volt. Akkor is mindegyik fél meg volt győződve arról, hogy csak ő lehet e győztes. Pontosan e légkör miatt szükséges, hogy a békéről beszéljünk. Én ugyanis mindennek ellenére optimista vagyok. Hinnem kell abban, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat majd talán megpróbálja megtalálni a politikai megoldást.
– Ön hogyan látja, a Nyugat miért keveredett bele ilyen mértékben az ukrajnai háborúba?
– Az amerikai nagyhatalmi politika érdekének tekinthető, hogy fegyverekkel támogassa Ukrajnát, közelítse a NATO-hoz, ezzel is gyengítse, vagy nyomás alá helyezze Oroszországot. Ez egy hidegháborús időszakra visszanyúló taktikája az amerikai külpolitikának, vagyis gyengítsük Oroszországot, amelyet így krízisbe lehet taszítani, hogy ezáltal elveszítse nagyhatalmi státuszát. Szintén sértette az amerikai érdekeket a túl szoros európai–orosz gazdasági együttműködés az elmúlt évtizedben. E törekvések nem újkeletűek, hiszen a tervet a néhai Zbigniew Brzezinski, aki Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt 1977 és 1981 között, fektette le. Megírta a Nagy Sakkjátszma című munkáját, ebben többek között leszögezte: meg kell akadályozni az orosz befolyást Ukrajnában, Moszkvát meg kell gyengíteni. A geopolitikai stratégia természetesen anyagi érdekeltséggel is párosul, az Egyesült Államok hatalmas összegeket keres ezzel a háborúval, rengeteg fegyvert ad át Ukrajnának, fegyvereket ad el Európának, és a szankciók következtében Amerika szállítja az energiahordozókat is Európába. Vagyis a harcoló népek mellett a nagy vesztese ennek a konfliktusnak Európa. A szankciók nem törték meg Oroszországot, ez a stratégia nem működik. Személyesen én azt sem hiszem, hogy Oroszországot le lehetne győzni a harctéren. Így nem lehet véleményem szerint más megoldás, mint a béke. A békekötéskor pedig figyelembe kell venni Oroszország biztonsági érdekeit is. Az amerikaiak nagy hibát követtek el, amikor a hidegháború lezárása után semmibe vették Oroszország biztonsági szempontjait. Putyin sokszor elmondta az elmúlt tizenöt évben, hogy Ukrajna a vörös vonal, ha a Nyugat megpróbálja befolyása alá vonni Ukrajnát, akkor ez háborúhoz fog vezetni. Az oroszoknak Ukrajna olyan, mint a hidegháború alatt Amerikának Kuba volt. De Kennedy és Hruscsov tárgyalt egymással, így elkerülhetővé vált az atomháború. Most az a helyzet, hogy Biden nem akar Putyinnal tárgyalni, ami nagyon veszélyes helyzetet teremt. Amilyen gyorsan csak lehet itt szemléletváltásra van szükség. Politikai eszközökkel kell békét teremteni.
– Többször úgy nyilatkozott: Remélhetőleg Putyin személye okozza majd azt a sokkot, amely a Nyugatot észhez téríti. Mit jelent ez a rejtélyes kijelentés?
– Putyin realitysokkot okozhat a Nyugatnak. Putyin rámutathat, hogy Európa mennyire gyenge. Az öreg kontinens hosszú ideig nem törődött a katonai fejlesztésekkel, létrehozott egy illúziókra épített álomvilágot. Amikor Trump Európába jött, azt mondta, hogy az itteniek költsenek több pénzt a haderőfejlesztésre, mert Putyin olyan, mint a szibériai tél, hirtelen köszönt be, sokáig tart és nagyon hideg. Európának fel kell ébrednie. Putyin maga a realitás. Az orosz elnök agresszív támadása egy évvel ezelőtt Európában pánikot okozott. Sok ember úgy érezte, hogy nincs biztonságban, hiszen országa, hadserege gyenge. Putyin háborúja véget vetett a Nyugat optimizmusának, és sokan úgy gondolták, hogy vége lehet az európai civilizációnak is, ezért vissza kell térni a józan ész politikájához, és kell az erős hadsereg.
– Ön azt mondja, hogy Putyinnal tárgyalni kell. De ki tárgyaljon Putyinnal? Az Egyesült Államok, a NATO, az EU vagy az ukránok? Ha Amerika vagy a másik két nemzetközi szervezet tárgyalna Putyinnal, akkor elismernék, hogy a háború részesei, minthogy azok is. Ez mégis reális forgatókönyv lehet?
– Az európaiak azt mondják, hogy mi nem akartuk ezt a háborút. De Európa presztízse nagyon alacsony Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz képest, amely úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban. A Nyugat nem tárgyalhat Putyinnal az ukránok feje fölött. A helyzet egyáltalán nem egyszerű. Emlékezzünk, Ukrajnában polgárháború volt nyolc éven keresztül, 2014 óta. A Donbaszban hozzávetőlegesen 14 ezren haltak meg, orosz és ukrán anyanyelvűek. Ezt a nyugati média teljesen figyelmen kívül hagyta. Akkor a Nyugat azt mondta, hogy a minszki megállapodásokkal békét akar teremteni. És most hogyan nyilatkoznak azok, akik akkor hatalmon voltak? Angela Merkel volt német kancellár, Francois Hollande volt francia elnök, Petro Porosenko, Ukrajna egykori államfője: soha nem kívántunk komolyan békét teremteni Oroszországgal, csak időt akartunk nyerni, hogy az ukrán hadsereget modernizáljuk, felkészítsük. És mindezt nyilvánosan tették. Becsaptak és elárultak minket. Ki tárgyalna ezekkel az országokkal, amelyeknek a vezetői hazudtak? Ki fog ezek után bízni bennük? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Remélem, a realitás győzni fog az ideológia felett. Amíg Trump volt az Egyesült Államok elnöke, addig a béke megőrzésének nagy volt az esélye. Igazán hiszem, hogy ha Trump visszatérne a Fehér Házba, a béke megteremtésének esélye sokkal nagyobb lenne. Trumpnak lenne ereje Putyinnal tárgyalni.
0 Megjegyzések