A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Twitteren (X-en), Instagramon, Threadson vagy YouTube-on!

A nő volt a felbujtó: megzsinegelte, a lőtéren elégette, majd elásta feldebrői áldozatát a gyilkos


Szerelmi háromszögből indult az a bűntény, melyet egy feldebrői vállalkozó, K. I. sérelmére követtek el 2000 októberében. A tökmagkereskedéssel foglalkozó vállalkozó rejtélyesen eltűnt, majd kiderült, brutálisan elkövetett gyilkosság történt. Éva, a másodrendű vádlott vette rá K. Jánost, hogy ölje meg az áldozatot, de korábban mindkettőjükkel összemelegedett - írja a HEOL.


Az 51 éves férfit abban az évben október 16-án látták utoljára élve. Holttestét három hónappal később, 2001. január 20-án hantolták ki az Egerszalók és Verpelét közötti úgynevezett Kígyósi lőtéren. Arról a helyről, ahová a büntetőper elsőrendű vádlottja, gyilkosa, K. János elföldelte. Az akkor 31 éves U.-né mindvégig tagadta, hogy arra biztatta volna vádlott-társát, ölje meg a sértettet. Mindig is azt mondta csupán, hogy meg kell oldani valahogy a problémát. K. János pedig ígéretet tett rá, hogy megoldja.

A nagy vihart kiváltó ügyben, ami a tökmagkereskedéssel foglalkozó vállalkozó eltűnéseként indult, a megyei főügyészség mindvégig kitartott eredeti indítványa, az előre kiterveltség mellett, mert a nyereségvágyból való elkövetést nem tartotta bizonyíthatónak.

Heves Megyei Bíróság 2002. január 20-án hozott elsőfokú ítéletet az ügyben. Előre kitervelt emberölés bűntettében, mint felbujtó mondta ki bűnösnek U-né M. Éva másodrendű vádlottat, aki ezért a cselekményéért – az ölést ténylegesen végrehajtó K. János büntetésével megegyező tartamú – 13 és fél év fegyházat kapott. Az ítéletet mindkét terhelt megfellebbezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében leszögezte azt is, hogy a nyereségvágybóli elkövetés ügyét a bíróság – K. I. özvegyének több beadványa ellenére – nem vizsgálhatta, mert az ügyészség nem tette azt a vád tárgyává, s az eljárásban a vádhatóság sem a tényállást, sem a vádat nem módosította, pótmagánvádnak pedig a jelenlegi törvények szerint nincs helye. A megyei bíróság értékelése szerint – a vádlottak egymásnak szögesen ellentmondó vallomásai miatt – a fő kérdés az volt, hogy melyikük szavahihetőségét fogadják el. A tanács a tényállást – egyhangú szavazással – a végig következetes beismerő vallomást tevő K. János védekezésére alapította.

Igen érdekesek azonban ennek az ügynek, a lapunkban is többször és részletesen feltárt körülményei mind az előzmények, mind az ítéletet követő történetek tekintetében. Szerelmi háromszögként is értelmezhető a sértett és a két vádlott viszonya. A gyilkosságot végrehajtó férfi például teljesen megtört az eljárás során. Ennek egyik mozzanata volt, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően levelet írt a bírósághoz, amelyben kijelentette: „A V. ügyvéd úr által beadott fellebbezést szíveskedjék semmissé venni (...) mert én nem fellebbezem meg."

A 2002. március 27-én kelt levél alapján a védőügyvéd másnap visszavonta a fellebbezést, a megyei bíróság pedig március 29-én végzésében jogerőssé nyilvánította az elsőfokú ítéletet. Ennél is fajsúlyosabb lépés volt azonban az elítélt részéről, amikor – pár évvel később – a büntetésvégrehajtási intézetben önkezével vetett véget az életének.

A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa előtt az akkor 41 éves feldebrői vádlott azt vallotta, hogy a sértettet még a Rákóczi Termelőszövetkezetből ismeri, ahol K. a beosztottja is volt. Később közös vállalkozásba kezdtek, amelyből az áldozat még 1998 őszén kiszállt. Megegyeztek, hogy az eszközparkba történt befektetéseik különbözetét a vádlott majd ledolgozza.

A vádlott többször hangsúlyozta, hogy nem haraggal váltak el. Vádlott társa férjével 1998 őszén ismerkedett meg, s ettől fogva az U. családdal egyre szorosabb kapcsolatba került. Egyre jobb lett a viszonya a feleséggel is. Éva többször panaszkodott a férjére, majd egy alkalommal szexuális kapcsolatot is kezdeményezett – vallotta K. János. Ez az eset egy éven át nem ismétlődött. Testi kapcsolatuk 2000 májusában és augusztusában volt újra. Ekkor a másodrendű vádlott már felvetette, hogy K.-tól meg kellene szabadulni, „valahogy el kellene tenni láb alól”.

K. János mindvégig azt vallotta, hogy nő, azaz a másodrendű vádlott vette rá a gyilkosságra, amit ő érzelmi okok miatt meg is tett. Teljesen másként látta viszont saját szerepét Éva, a másodrendű vádlott, aki azt állította, hogy nem ő vette rá a szörnyű tettre falubelijét és egyben üzletfelét. Kapcsolatukat jóval jelentéktelenebbnek mondta, azt pedig határozottan tagadta, hogy szexuális viszony is lett volna közöttük.

Munkatársunknak a másodrendű vádlottal a büntetőper idején, s később a büntetőperen kívül is volt dolga: még az elsőfokon folyó eljárás időszakában írt levelet neki a másodrendű vádlott, kifogásolva azt, hogy vádlott-társa „hazugságait” megírta a lap. Munkatársunk egy alkalommal sajtólátogatás keretében találkozhatott a fogvatartott M. Évával az egri BV-intézetben. Jó magaviselete okán ekkorra már börtönfokozatban tölthette büntetését az elítélt. Később egy egri vendéglátóhelyen látta viszont ismét, az akkor már negyvenes éveiben járó M. Évát, aki pultosként dolgozott ott.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések