Törley Katalin, a tanár-diák, kormányellenes tüntetések egyik felbújtója - aki az olasz partizán dalt énekli minden megmozduláson - elmondta a véleményét a rendszerről.
Törley elmondta, amikor megtudta, hogy elbocsátották a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból legelső reakciójában volt egy „végre” hangulat. Azt érezte, hogy valamit áttörtek, és tudta, hogy ennek lesz következménye, majd két másodperccel később rázuhant ennek a súlya – mondta a Tanítanék Mozgalom alapítója.
Törley Katalin szerint az iskolákban, óvodákban, szakképző iskolákban dupla prés alatt szenvednek a fiatalok és a tanárok is, hiszen meg kell felelni a NAT-nak, ugyanakkor van egy olyan igény, követelés a diákok felől az autonóm, kritikai gondolkodás iránt. Arról is beszélt, hogy elvették a helyi döntéseket, ahol jobban figyelhettek volna a diákok igényeire, valamint ezzel még jobban megerősítették a több évtizede fennálló, nagyon súlyos problémát, ami úgy véli, társadalmi tragédiához fog vezetni, miszerint a magyar iskolarendszer szélsőségesen szelektív, hamar vannak felvételi vizsgák, ahol a „jókat” elkülönítik a „rosszaktól”, amivel Törley szerint nem csinálnak mást, mint a fehér középosztálybeli értékeket jól hozó gyerekeket leválasztják azokról, akik ezt nem tudják hozni. Ezzel a rendszer rettenetesen szegregált, ami egy dél-amerikai típusú katasztrófához tud vezetni, aminek már most a szélén vagyunk – fejtette ki.
1 Megjegyzések
NA, EZÉRT SZÜKSÉGES MAGYARORSZÁG NÉPLÉLEK ÁPOLÓ és ÖSZTÖNZŐ INTÉZMÉNYEINEK TOTÁLIS ÁTALAKÍTÁSA!!! – nem másért!!!
Nyílt titok, hogy Magyarországot és annak oktatási intézményeit is az idegenszívű egyedek uralták le és tartják ma is megszállás alatt!!!
Az ún. „Kiegyezés” utáni Magyarországot sajnos napjainkig…- érezhetően azok a Rothschild- kegyeltek irányítják és/vagy ítélik el, közoktatási és törvényhozási intézményeinkben, akik kivégezték Jézus Krisztust és miskárolták ki Máriát a Szentháromságból!!!
Csoda ezek után, hogy magyar gyermekeink rettegve járnak a Júdás faj, kútfő mérgezőihez?!
Egyáltalán nem!!!
„Az állami iskolákban a tanárok utálják a munkájukat” – Miért választanak egyre többen alternatív iskolát?
Az alapítványi és magániskolák lassan az utolsó menedékhelyei azoknak, akik diákközpontú, egyéni figyelmet garantáló oktatásra vágynak.
Az a tendencia, hogy a nehezebben kezelhető vagy az átlaghoz képes más ütemben fejlődő gyerekek választják az alapítványi iskolákat, nem érvényes többé. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik tulajdonképpen egészen jól elboldogulnának a közoktatás keretei között is, mégis inkább alternatív iskolát keresnek. Ők és a szüleik azt mondják: belefáradtak az alkalmazkodásba. Nem azért váltanak, mert a gyereknek plusz segítségre van szüksége a tanulmányaihoz. Csak szeretnének egy olyan iskolát, ahol mindenki önmaga lehet, és ahol a gyerekek a fontosak, nem a szabályok.
Ők a hagyományos oktatási rendszer menekültjei, akiket megrémít az irány, amerre a magyarországi oktatás fordul...
Akadnak köztük olyanok is, akik nem tudják konkrétan megfogalmazni, mi a baj, de a testük beszél helyettük: sosem volt talán még annyi diák, aki gyomorpanaszokkal, teljesen kimerülve, alvászavarokkal, szorongással, pánikbetegen érkezik meg egy új iskolába, mint mostanában. Nem rossz tanulók, nem rendbontók, nem kis gengszterek. Csak félnek. Ahogy szaporodnak az elvárások, az iskolábaneltöltendő idő egyre hosszabb, egyre kevésbé érthető, mit miért kell megtanulni, úgy nő a gyerekekben a bizonytalanság és a rossz érzés. Egy idő után a dolog túlélésre megy: aki talál osztálytársakat vagy tanárokat, akikhez kötődik, annak megéri maradni. Aki nem, az elindul szerencsét próbálni.
A legtöbbet a saját hibáiból tanulhatja az ember, és itt engednek hibázni, de közben vigyáznak is ránk. Ha egy hibáért kirúgnak, az nem nevelés, hanem csak keménykedés.
Ha egy gyerek felismeri, hogy rossz helyen van, nem biztos, hogy tovább tud lépni. A döntés végül a szülőé, hiszen az ő pénztárcáját terhelik az alapítványi iskolával járó plusz költségek.
Vannak, akik komoly áldozatokat is hajlandók vállalni csak azért, hogy a gyerekük a számára legmegfelelőbb oktatási intézménybe járhasson: költözés, munkahelyváltás, másodállás… sok család viszont nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának. Az ő gyerekeik vagy szerencsések, és megtalálják a helyüket az elérhető lehetőségek között, vagy összeszorított foggal küzdik végig az iskolás éveiket. Az utóbbi években a korai iskolaelhagyók száma is ugrásszerűen megnőtt, mutatva, hogy sokan egy idő után feladják.
Kati azt mondja, ő nem tervezte, hogy hátat fordít közoktatásnak, de az évek során úgy látta, hogy a fia egyre kevésbé találja a helyét a folyamatosan merevedő keretek között.
„Én úgy tapasztaltam, hogy a hagyományos rendszerű iskolákban egyszerűen nem szeretik a gyerekeket, pláne azokat akik valamerre ki is lógnak a sorból”.
A 16 éves Vivi hasonló véleményen van:
Az állami iskolákban a tanárok utálják a munkájukat. Csak le akarják tudni az órákat, folyton fáradtak, nincs türelmük odafigyelni a diákokra.
Ezt a gyerekek megérzik, és egyre tiszteletlenebbek, szemtelenebbek, próbálgatják, meddig lehet elmenni. De a végén, ha konfliktus lesz a dologból, úgyis a tanárnak lesz igaza, a diáknak pedig vagy mennie kell, vagy be kell hódolnia...
.
.
.
Kerényi Kata nyomán