Hirdessen itt

Lehet-e egy keresztény nacionalista?


A nyugati világban egyre több keresztény támogatja a nacionalistákat a liberális globalistákkal szemben. De összeegyeztethető-e a nacionalizmus a kereszténységgel? Videónkból kiderül.  

A Nyugatért a liberális globalisták és a nacionalisták küzdenek egymással. Máshogy gondolkodnak a kereszténységről, a demográfiai kérdésről, de néha még arról is, hogy mitől nő egy nő, vagy férfi egy férfi.

Ez a küzdelem azért meglepő, mert a nacionalizmus ideológiája a liberalizmus szülötte, de egyik sem volt a kereszténység barátja. A mai nacionalisták mégis védelmezik a keresztény kultúrát. De lehet-e nacionalista egy keresztény?

Az Egyház társadalmi tanítása világos: “a haza szeretete és szolgálata a hála kötelességéből és a szeretet rendjéből következik.”

A szeretet rendje azt jelenti, hogy jobban kell szeretnem azt, aki közelebb áll hozzám.

A hazaszeretet ezért a keresztény tanítás része, de ez nem egyenlő a nemzetet bálványozó nacionalizmussal. A nacionalizmus ugyanis egy ideológia, amely a hazát Isten helyére teszi a szeretet sorrendjében.

De hogyan jutottunk idáig?

A liberalizmusra alapuló nemzetállami gondolat a XIX. században élte virágkorát, és leginkább olyan vállaltan keresztény és nemzetekfölötti szervezeteket vett célba mint a Spanyol Birodalom, a Német-Római Birodalom, vagy éppen az Egyház. A területi határok fontosságát hangsúlyozó nacionalizmussal szemben a nyugati kereszténység mindig univerzalista, azaz egyetemes volt, mert Jézus Krisztus parancsa szerint minden emberhez el akarta juttatni az evangéliumot:

“Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28, 19)

A keresztény tanítás is tiszteli a határokat, de nem a nacionalizmus, hanem a szubszidiaritás elve alapján. Ez az elv azt jelenti, hogy a közösségek azon a szinten oldják meg a problémáikat, ahol azok felmerültek.

A szubszidiaritás az érett középkorban érvényesült leginkább. Ekkor még a Nyugat egy egyetemes közösséget alkotott, amelyben a megkereszteltek Isten Városának polgárai voltak, és egyedül a vallási kisebbségeket tartották kívülállónak.

A keresztény nemzetek közössége a pápa tekintélye alatt egyesült, aki a világi hatalmat jelképező kardot bízta a császárra. Azonban a közjót a királyságok, hercegségek, vármegyék, apátságok, városok és falvak alacsonyabb szintjein is keresték.

Persze akkor is voltak konfliktusok a spirituális és világi vezetők között, de ez a nyugati felfogás csak a XIV. században gyengült meg, a területi monarchiák felemelkedésével.

Patrick Deneen, a Notre Dame egyetem politológia professzora szerint a szekuláris nemzetállamok felé vezető úton a döntő fordulatra a katolikus-protestáns vallásháborúkat lezáró vesztfáliai békéig kellett várni. Többé nem az volt a legfontosabb, hogy mi az igazság, hanem az, hogy a keresztények eltérő teológiai nézeteik miatt ne támadjanak egymásra. Ez a liberális hozzáállás végleg megpecsételte az egységes keresztény Nyugat sorsát, mivel a nemzeti elvet a vallási fölé rendelte. Így erősítette a liberalizmus a nacionalizmust.

Edmund Waldstein, egy osztrák teológus úgy véli, hogy amikor a nacionalisták ma - jogosan - azzal kritizálják a liberalizmust, hogy az meggyengítette a hagyományos társadalmi kötelékeket, mint például a családot, a vidéki közösségeket, vagy éppen a kereszténységet, akkor elfelejtik, hogy egyes szekuláris nacionalisták ugyanezt tették. A forradalmi francia állam például számos helyi nyelvet, kultúrát, és törvényt törölt el a nacionalizmus nevében.

De mi a helyzet ma?

Adrian Vermuele, a Harvard Law School jogászprofesszora szerint a keresztények azt látják, hogy a gyakorlatban nincs sok választásuk, ugyanis a Nyugaton csak két meghatározó út van:  

Az egyik a liberális globalizmus, a másik az ellene védekező nemzetállami gondolat.

Egy keresztény elméletben nem lehet nacionalista, de a gyakorlatban nem csoda, ha a hagyományos értékeket védő nacionalistákat támogatja a liberálisokkal szemben.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések