Kedves Mátyás!
A Mandineren hangot adtál a Huxittal kapcsolatos félelmeidnek, erre szeretnék reagálni. (Ezt közölte weboldalunk is, ide kattintva olvasható)
„Az
Európai Unió együttélési és együttműködési keretrendszert biztosít 27
tagállam számára. Ezt a keretrendszert azonban Nyugaton elkezdték az
elmúlt években egyrészt magukra szabni, másrészt szűkíteni. Olyan
dolgokat fogalmaz meg az EU vezetése alapvető elvárásként, amiről
korábban szó sem volt. Az EU nyugati államai saját képükre szeretnék
formálni a keleti államokat és hogy azoknak ez tetszik-e, az számukra
egyáltalán nem fontos. Gazdasági és politikai nyomást helyeznek ránk.
Gazdasági válság idején megpróbálnak padlóra küldeni minket azzal, hogy a
nekünk jogosan járó pénzt is visszatartják. Ha elbukunk, velünk
statuálnak példát a renitenseknek: így jár, aki Brüsszel hatalmával
dacol. De a Huxit messze nem csak a pénzről szól. A nyugati tagállamok
ma már lábbal tiporják a hagyományos európai értékeket, amelyeket mi,
magyarok még mindig hűen őrzünk. Már a hétköznapjainkba, sőt, a családi
viszonyainkba is bele szeretnének szólni. El szeretnék venni tőlünk azt
az Európai Alapjogi Chartában biztosított jogot is, hogy mi, magyar
szülők dönthessünk a saját gyermekünk nevelésével összefüggő
kérdésekben:
»...a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára
vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést
biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok
gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel összhangban.«
Ezt
hogyan számszerűsítsük? Talán mondjunk egy összeget, amennyiért
átengedjünk a gyermekeink nemi felvilágosításának lehetőségét az
LMBTQ-aktivistáknak? Szerinted megváltható ez pénzzel? Nyilvánvalóan
nem. Az pedig nem megy a végtelenségig, hogy mindig mi, magyarok
engedjünk. Eljön az a pont, amikor nincs tovább. Ekkor jön az Európai
Unióból történő kilépés, a Huxit. Aki azt mondja, hogy egyszerűen nincs
ilyen pont és nekünk mindenképpen az EU tagjának kell maradnunk az idő
végezetéig, az menthetetlen. A többieknél csak az az egy kérdéses, hogy
mikor jön el az a pont, amikor már ők is azt mondják, hogy ki kell
lépni. Ha alárendelődünk az Európai Egyesült Államok szolgálatának,
akkor eláruljuk mindazt, amiért az őseink a vérüket adták. Nem lesz
többé Magyarország és a magyar hétköznapokat néhány brüsszeli degenerált
bürokrata határozza majd meg. Ezt akarjuk? Mert ők igen. És ezért
mindent elkövetnek. Ha mi nem leszünk legalább ennyire elszántak, el
fogunk bukni. De mi magyarok vagyunk és nem bukásra, hanem győzelemre
vagyunk ítélve.
Érdemes azt is átgondolni, jó-e nekünk, ha
Brüsszel ránk kényszeríti az embargós politikáját. Lemondhatunk az olcsó
orosz nyersanyagokról és jelentős felárat fizetünk az uniós
tagságunkért. Ez ma a kőolajáraknál másfélszeres különbséget jelent. Nem
csak a tankolásoknál, hanem a gáz-és villanyszámlákban, sőt, a
tovagyűrűző gazdasági hatások miatt minden egyes vásárlásunknál. Ezt a
hatalmas gazdasági hátrányt a balliberális politikusok és a
szolgálatukba szegődött sajtó soha nem fogja számszerűsíteni. A Huxit
Párt azonban igen. A magyar embereknek joguk van a tisztánlátáshoz,
joguk van ahhoz, hogy az uniós tagságnak ne csak a pozitív, hanem a
negatív oldalát is lássák, ezáltal korrekjt mérleget vonhassanak és
maguk dönthessenek a sorsukról. Mi ebben fogunk nekik segíteni.
Az
Európai Unióból történő kilépésünk elkerülhetetlen. Csak abban lehet
vita köztünk, hogy mikor jön el a Huxit ideje. Mi elkezdtük. Huxit!”
0 Megjegyzések