A nemet és identitást radikálisan elválasztó gender-ideológiát kritizálja és a katolikus iskolák által követendő elvekre figyelmeztet egy szentszéki útmutatás most megjelent magyar fordítása.
„Férfinak és nőnek teremtette őket” – ezzel a címmel jelent meg nemrég egy vékony, a Szentszék által még 2019-ben kiadott füzetecske magyarul, melynek alcíme: „A ’Gender a nevelésben’ kérdésben folytatandó dialógus szolgálatára’.
A dokumentum első oldalán leszögezi: „valóságos nevelési vészhelyzetben vagyunk, különösen az érzelmi élet és a szexualitás terén”. Sok olyan nevelési program van, ami látszólag semleges, valójában azonban „a hittel és a józan ésszel ellenkező antropológiai felfogást tükröznek”. Ez az „antropológiai céltévesztés, amely széles körben jellemző korunk kulturális légkörére, kétségtelenül hozzájárult a család lerombolásához, azzal a céllal, hogy ki kell iktatni a férfi és nő közötti különbségeket, amelyeket csupán történelmi-kulturális jelenségnek/feltételnek tekintenek.”
A Katolikus Nevelés Kongregációja által kiadott szöveg rámutat, hogy a gender-ideológia tagadja a férfi és nő közötti lényegi különbségeket és kölcsönösséget. Mint a szerzők – Giuseppe Versaldi bíboros, prefektus és Angelo Vincenzo Zani érsek titkár – fogalmaznak: „ez az ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket vezet be, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes identitást és érzelmi kapcsolatot mozdítanak elő. Az ember identitását ily módon az egyes ember individualista, idővel akár változó, saját elhatározásától teszi függővé”.
A probléma „a sexus és a gender szétválasztásában” áll,
melynek következtében a gender fogalma a személy szubjektív magatartásától válik függővé. A gender irányzatai a dokumentum szerint a queerben találkoznak, „amelyben az egyén teljesen felszabadul minden a priori szexuális meghatározottság alól”. A csoportszerelem elítélése után azt olvassuk: a gender-ideológia proponálói „azt szeretnék, ha minden egyed megválaszthatná a maga állapotát, a társadalomnak pedig arra kellene szorítkoznia, hogy biztosítsa ezt a jogot, anyagi támogatással is, máskülönben a kisebbségekkel szembeni hátrányos társadalmi megkülönböztetés valósul meg.”
A dokumentum szerint van néhány találkozási pont, ami mentén lehetséges a párbeszéd és egyetértés, leginkább a bullying, a zaklatás kérdésében és a nőiesség értékességének megítélésében; ezen a ponton a szerzők kiemelik a sajátos női attitűdöket, előnyöket. Ugyanakkor kritikát is megfogalmaznak: szerintük
„a gender-elméletek – különösen a radikálisabbak – a természettől való egyre nagyobb eltávolodás (denaturalizáció) folyamatát mutatják az alany egyre totálisabb érzelmi döntése felé.
E magatartással a szexuális identitás és a család a 'liquiditás' és a 'fluiditás' poszt-modern dimenzióivá válik: inkább csak az érzés és az akarat félreértett szabadságára (...) támaszkodik.” A dokumentum rámutat: ez „antropológiai dualizmus”, a „tehetetlen anyagra redukált test” és a „tetszése szerint manipuláló akarat” szétválasztása, fizikalizmus és voluntarizmus, amiben a gender jelentősebb lesz a nemnél. A különböző identitások azt követelik, hogy tekintsék egyformának őket.
A katolikus egyház ezzel szemben test és lélek egységét vallja, a természet és a biológia rendjét, a kettőt azonban nem szabad összekeverni, a biológia rendje részben a természet rendje, de a természet rendje, mint a létezés sajátos rendje, kapcsolatban áll a Teremtő Istennel, és itt a természet rendje már nem csupán a biológia rendje.
A gender-ideológia mozgalma azonban „olyan nevelési projekteket és törvényhozási irányzatokat vezet be, amelyek a férfi és nő biológiai különbségétől radikálisan elszakított személyi identitást és érzelmi intimitást támogatnak”.
A vatikáni dokumentum hangsúlyozza a test központi jellegét, valamint azt, hogy a semleges vagy harmadik nem elképzelése, „fiktív konstrukciója” bizony „akadályozza a szexuális identitás felismerésének folyamatát”. A transzneműség pedig „ellentmondásos módon feltételezi azt a szexuális különbséget, amelyet tagadni vagy legyőzni akar”. Ez a felfogás próbálja megsemmisíteni a természetet, miközben amúgy burkoltan állítja azt. A Katolikus Nevelési Kongregáció kiadványa rámutat:
a férfi és nő szexuális különbözősége az emberi önazonosság alapvető eleme.
Az emberi személy egyedi, de a férfi és nő esszenciális, lényegi létező. A nemi különbségekből fakadó „fiziológiai komplementaritás biztosítja az élet továbbadásához szükséges feltételeket”. A dokumentum szerint a lombik és a béranyaság nem egyenértékű a természetes fogantatással, mert „embriókkal való manipulációval jár”.
A keresztény antropológia szerint az embernek van természete, amit tisztelni kell, és nem manipulálható tetszés szerint. Az ember test és lélek egysége, a férfi és nő közti nemi különbségnek pedig metafizikai gyökerei vannak, mivel a férfi és nő az a két létmód, ahogyan „az emberi személy ontológiai valósága megvalósul, és kifejezi magát”.
A család „az a természetes hely, ahol a férfi és nő közötti kölcsönös kapcsolat és közösség megvalósul”, ebben kap helyet a személy minden alkotóeleme: „a test és az ösztön igényei, az érzékek és érzelmek erői, a lélek és az akarat vágyai”. A családban van megalapozva két alapvető jog: az első a „család joga ahhoz, hogy elismerjék, mint a gyermekek nevelésének elsődleges helyét”. A másik
a gyermek joga ahhoz, hogy családban nőjön fel, „legyen édesapja és édesanyja”.
Épp „a kiscsaládban nevelődhet rá a gyermek arra, hogy megismerje a szexuális különbség, az egyenjogúság, valamint a biológiai, funkcionális, pszichológiai és társadalmi kölcsönösség értékét és szépségét”.
A családi neveléshez kapcsolódik az iskolai nevelés. Az iskolában azonban nem kétértelmű dolgokat kell tanítani, ami megzavarhatja a pszichikai-kapcsolati érést, hanem egyértelműeket. A dokumentum leszögezi: a nevelés elsődleges felelősei a szülők, „a nevelési folyamat egyetlen más szereplője sem cselekedhet másként, csak a szülők nevében, egyetértésükkel”. A katolikus iskolákban folyó tanításnak, nevelésnek pedig összhangban kell lennie a katolikus hitelvekkel, beleértve a spirituális és vallási szempontokat is. A katolikusok oktatókat viszont megfelelően fel kell készíteni a genderkérdésből.
A dokumentum végül szorgalmazza a párbeszédet és a megértő odafordulást, ám leszögezi, ugyanakkor a katolikus intézményeknek meg kell őrizniük a keresztény emberképet és tanítást.
0 Megjegyzések