Vannak, akiket bizony jobban szeretnek a szúnyogok és az ágyi poloskák, de mi lehet a választásuk oka?
Egy meleg nyári este kint ültök a teraszon, mindenki jól szórakozik, egyedül te érzed azt, hogy nem bírod tovább a tested ellepő szúnyogok hadát, valamint az utánuk maradó, kellemetlenül viszkető csípéseket. Ismerős az érzés? Akkor bizonyára elgondolkodtál már rajta, hogy vajon miért pont téged szemeltek ki maguknak a kis vérszívók.
Bár többen úgy gondolják, hogy a szúnyogok igazából nem tesznek különbséget az emberek között, sok hol jobban, hol kevésbé meggyőző elmélet is született az ellenkezőjéről. Ráadásul úgy tűnik, hogy nemcsak a szúnyogok válogatnak a potenciális áldozataik között, hanem a nyaralók rémei, az ágyi poloskák is.
A népszerű vélekedés szerint a szúnyogok vércsoport alapján választják ki, hogy kiből lakmároznának szívesebben. A kutatók viszont más tényezőket tartanak valószínűbbnek. Az egyik ilyen a szén-dioxid-kibocsátás mértéke. A vizsgálódások szerint minél több szén-dioxidot lélegzik ki valaki, annál jobban felhívja magára a rovarok figyelmét. Ez érintheti a fizikai aktivitást végzőket, valamint a testesebb személyeket, illetve a várandós nőket, akiknél még a magasabb testhő is csalogató lehet a szúnyogok számára.
A megfigyelések során a szakemberek arra jutottak, hogy a testfelületen előforduló bizonyos anyagok jelenléte is vonzó a vérszívók számára, ilyen például az izzadságban is megjelenő ammónia és tejsav. Ezért aztán a fokozott verejtékezés is közrejátszhat a választásban.
Kit csípnek össze inkább az ágyi poloskák?
Ágyi poloskával találkozni az egyik legnagyobb bosszúság, ami a nyaralóval a szálláshelyen történhet. Azon túl, hogy a csípése kifejezetten kellemetlen, sajnos roppant egyszerűen haza is lehet szállítani a poggyásszal, ahol aztán nem kis erőfeszítésbe és időbe kerül a kiirtása. Éppen ezért, ha a szálláshelyen, legyen az egyébként bármennyire tiszta és rendezett, a matracon, az ágykereten gyanús fekete pöttyök találhatók, érdemes a nappal a rejtekhelyén megbúvó élősködő jelenlétére gyanakodni, és inkább elmenekülni onnan.
Azok a párok, akiknek nem sikerült elkerülniük a rovart, olykor azt tapasztalhatják, hogy bár ugyanabban a szobában, sőt ugyanabban az ágyban töltötték az éjszakát, másnap az egyikőjük szenved a csípésektől, míg a másikukon nem lelik a nem várt éjszakai vendég nyomait. Magyarázat gyanánt ebben az esetben is különféle teóriák születtek, természetesen itt is felmerült a vércsoport kérdése, de úgy tűnik, hogy nem az jelenti a megoldást.
Az ágyi poloskák is a hőmérséklet és a szén-dioxid-kibocsátás alapján detektálják vacsorájukat. Amire viszont a kutatók rámutattak, az az, hogy szeretik azokat a pontokat, amelyeken a lehető legkevesebb nehézségbe ütköznek a táplálkozás során. A hajban, szőrben nehezebben mozognak, előnyben részesítik a puhább részeket (a rendszerint keményebb sarkat például általában békén hagyják), valamint a fedetlen testrészeket. Utóbbi talán arra enged következtetni, hogy tetőtől talpig be kell öltözni, és így távol lehet őket tartani, azonban szinte biztos, hogy így is találnak maguknak egy olyan pontot az emberen, ahol nincs ruha, szívesen csípik meg például az arcot is, ami ráadásul sokaknál kifejezetten érzékeny terület.
Előfordulhat, hogy szívesebben esznek abból, aki nyugodtabban, mozdulatlanabbul alszik, így nem zavarja őket a táplálkozás során. A szőr miatt felmerült, hogy a nők talán jobban ki vannak téve a csípéseiknek, de a férfiakon is könnyűszerrel találnak csupasz felületeket. A legvalószínűbb, hogy a csípések iránti egyéni érzékenység befolyásolja leginkább, hogy másnap ki lesz tele apró, viszkető foltokkal, és ki nem.
0 Megjegyzések