907. július 4-én kezdődött a pozsonyi csata, melyben a magyarok döntő győzelmet arattak Liutpold bajor őrgróf seregei felett.


Vannak történelmünkben sajnálatos módon „elhanyagolt” és kevéssé megbecsült illetve alig hangsúlyozott események, melyek azonban saját korszakaikban óriási jelentőséggel bírtak. Ilyen mellőzött történésnek tekinthető a 907 július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csata is. A tőlünk nyugatabbra fekvő német államok, elsősorban a Keleti Frank Királyság - melyből fél évszázaddal később jön majd létre a Német-Római Birodalom magja - hatalmas erejű támadást indítottak 907-ben a Kárpát-medencébe érkező magyarság ellen, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy elérjék a magyarok visszaszorítását Ázsiába.

Az ütközetben aratott diadal nyomán a Dunántúlon is megszilárdult magyar uralom; ezt követően aztán több mint 120 évig nem lépett ellenséges katona hazánk földjére.

A pozsonyi csata egyértelmű, maradéktalan és hatalmas jelentőségű magyar diadal volt, történelmünk egyik legnagyobb sikere. Fontossága úgy érthető meg igazán, ha belegondolunk: Európa országai a pozsonyi csata után törődtek bele abba, hogy a kontinensen egy új, önálló és erős államalakulat jön majd létre Magyar Fejedelemség néven. Ez a csata zárta le a honfoglalást és tette népünket Európa szerves részévé. Ezzel az ütközettel bizonyítottuk be, hogy elég erővel rendelkezünk ahhoz, hogy Európa új népeként tartósan megmaradjunk a kontinens keleti szegmensében. Ideje lenne helyén kezelnünk ezt a csatát és végre méltó módon megemlékeznünk róla.



Forrás: Magyar Fórum