Minden progresszívek kedvenc álpapja, a Nem Megfelelő Vélemények hercegprímása pontokba szedte, miért gusztustalan a Bagdy Emőkével szembeni pszicho- és médialincselés.
Kivonatos közlésben:
- A mennyiség önmagában nem minőség
- Sok helyen nagyon fontos, hányan állunk ki valamiért: kocsmai verekedéseknél, futballmeccsen, tüntetésen. Ahol viszont egyáltalán nem: tudományos és szakmai kérdésekben. A tudomány ugyanis módszertan (erről később bővebben), amit nem a vizsgált tárgy vagy az eredményei határoznak meg, hanem az alkalmazott módszerei. Nem 1000 pszichológus kiállására lenne szükség, hanem csupán egyre, aki hajlandó is megvitatni azokat a bizonyos módszereket.
- Nem létezik a tudománynak sem abszolútuma
- A toleranciáért nem lehet úgy küzdeni, hogy közben megbukunk belőle
- Bagdy Emőke véleménye kétségkívül kritizálható. Azonban egyből gyűlöletkeltéssel összefüggésbe hozni úgy, hogy még csak nem is idézzük a sérelmezett sorokat, a személye ellen elkövetett támadás, és mint olyan, egy személyiséget kutató szakmában elfogadhatatlan. Közhelyes, de ilyenkor bukik ki, hogy valójában mindig azok a legkevésbé toleránsak, akik a leghangosabban hangoztatják.
- Bagdy Emőke pusztán a szakmai múltja okán megérdemli a médiaalázás helyett az érdemi diskurzust, akkor is, ha téved
- Lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem elismerni őt a szakmában jártas embernek nyílt sisakos barbárság. A magyar Rorschach-gyakorlatban megkerülhetetlen név, a szocializmus alatt valóban kirekesztettként sikerült megvetnie a lábát, és nem véletlenül volt Mérei Ferenc első számú tanítványa sem. Megszámlálhatatlanul sok tankönyv írója és szerkesztője, világszerte tart egyetemi előadásokat, és nem a ZsKF kommunikáció- és médiaszakán, hanem orvostudományi egyetemeken.
- A kettős mérce elfogadhatatlan
- A pszichológia rengeteg módszerrel és érvelési technikával dolgozik, nincs tökéletes modell. Éppen ezért nem is létezik olyan nyilvánosan működő pszichológus, akinek egy-egy mondatát ne lehetne könnyűszerrel kiragadni a kontextusból és szakmaiatlannak nevezni időről időre. Mégis, ilyen alávaló pogromhullám csak a konzervatívoknak jut. Vajon előfordult-e egyszer is a mélyen tisztelt, szakmáért aggódó 1000 pszichológus részéről, hogy Vekerdy Tamást is hasonló kritikai szempontoknak vetették alá? Pedig Vekerdy aztán tényleg a pszichológia progresszív Paolo Coelhoja volt, akinek a munkássága kimerült abban, hogy minden, ami autoritás, szar, a gyerek meg csináljon azt, amit akar, mert az jó.
Az atya, aki a Bagdy melletti petíció aláírására buzdít, a következő tanulsággal zárja mondandóját:
Végül, annak az ideológiának, ami mindenhol gyűlöletet lát, még abban a mondatban is, hogy „a legnagyobb lelki finomsággal″ kell bánni valakivel, nem árt elgondolkodnia, hogy vajon nem ő maga-e a gyűlöletideológia. Mielőtt elkezdenél másokat oktatni, hogy milyen szavakat lehet használni és milyeneket nem, gondolj arra, hogy ezek a szavak nem mindenkiben keltenek gyűlöletet. Ha benned igen, vagy szerinted másokban igen (még akkor is, ha szerintük nem), akkor tarts önvizsgálatot, mert a te lelkivilágod téged jellemez és nem másokat! Nem fog a világ a gyűlöletideológiád komfortzónája köré hajlani akkor sem, ha az szivárványszínű. Dicsértessék!
0 Megjegyzések