Powered by Jasper Roberts - Blog

Döbrögi és Libás Matyi kalandjai avantgárdiában

Idén jelent meg CD-n Deák-Sárosi László költő, gitárművész, esztéta Libás Matyi című hangjátéka, klasszikus Lúdas Matyink eddigi legmerészebb földolgozása. A mű 2013-ban már megjelent könyv formában, most ennek a megzenésített, dramatizált változata látott napvilágot.
A zenéért és a főbb szereplők megformálásáért pedig a pár éve tragikus körülmények közt elhunyt dzsesszzongorista, Farkas Mihály Ambrus, Tóth István „Sztív” gitáros, valamint Mohai Tamás gitáros-énekes-dalszerző, a Boom-Boom zenekar alapítója és hivatásos fenegyerek felel.

Fazekas Mihály halhatatlan művét a mindenkori szegénylegényről, aki borsot tör a mindenkori hatalmasság orra alá, mindenki ismeri. Ám csak földolgozások alapján: készült belőle ismert rajzfilm és hangjáték gyerekeknek, de táncszínházi vagy nemrég cirkuszi produkció is.

Az eredetit nem olvassák, mert szegény Fazekas hexameterekben írta, mely versforma ma már csak a hivatásosokat és a permanens kultúrmámorban lebegőket nem idegesíti halálra. Így forradalmi tett, lázadó, punkos gesztus, hogy Deák-Sárosi László is hexameterekben szerezte a maga igazi magyar regéjét négy levonásban – az alcím ugyanaz, mint az eredeti műé, ám a cselekmény és a zenei forma olyasmi, amit nem várna senki.

Az alkotók névsorából sejtettem, hogy ezen a lemezen nem valami kompromisszumkereső, lagymatag, rádióbarát tinglitangli hallható, de így is meglepett az a napjainkra a hexameterekhez hasonlóan szinte kihalt, jóízűen undergorund és avantgárd zenei világ.

A történet szemtelenül kitekert, Matyi itt Döbrögi fia, aki nem igazságot szolgáltat a zsarnoknak, hanem a szerencsétlen népet csapja be, de még a csalafintaságot is elbénázza, és az átvertek őt verik meg háromszor. Szatíra ez, hisz nincsenek benne hősök, csak antihősök és szerencsétlen páriák.

A zene pedig véletlenül sem historikus muzsika lanttal-kobozzal, bár a felütés csalóka, hisz a hangszeres kísérettel elregélt énekmondást idézi, olykor a klasszikus hangjátékokra jellemző atmoszférakiállásokkal.

Épp csak a szintetizátoreffektek túlsúlya tűnik föl. Aztán, ahogy kibomlik a cselekmény meg a konfliktus, és fokozódik a feszültség, belépnek a gitárok, és jól becsapják a hallgatót, aki azt hiszi, hogy ezt a stilizált történetmondást fölváltja valami Pat Metheny-szerű, kellemes pöntyörgés. De egyrészt folytatódik a furcsa, kántáló énekbeszéd meg a bumfordi, pikareszk képek, másrészt pedig a legváratlanabb helyeken bukkannak föl mindenféle (világ)zenei utalások és poénok a cigánymuzsikától az afrikai ritmusokig.

Sem ez, sem a mindent átitató szarkazmus nem teszi könnyű hallgatnivalóvá a Libás Matyit. És ez nyilvánvalóan nem is volt cél: ez a lemez tehetséges művészemberek bosszantó, vitriolos szatírjátéka, gúnyolódása, nyelvöltése, fittyethányása.

Hogy kiket is céloz itt és most ez a Lúdas Matyi szellemiségéhez méltó, 52 perces fricska? A sznob vagy épp közlelkű népet, netán a zeneipar Döbrögijeit? Egy biztos: ilyen avantgárd Lúdas Matyi még nem készült.

Deák-Sárosi László: Libás Matyi. Üveghegy Kiadó, 2019.

Forrás: magyarnemzet.hu

0 Megjegyzések