Tudjuk, hogy manapság a legtöbb emberi szervezet eléggé hajlamos a gyulladások kialakulására, ugyanis igen sokan betegszenek és halnak meg krónikus gyulladás okozta betegségekben. Jelenlegi társadalmunkban például a legfőbb megbetegedési és halálozási ok a szívbetegség és a rák. Ez azonban nem mindig volt így.
A viktoriánus korszak (1837-1901) középső szakaszában élőknek a várható életkora például hasonló volt, mint napjainkban, mégis ritka volt náluk ezeknek a betegségeknek az előfordulása. Számukra az élet első 5 éve meglehetősen sok kockázatot rejtett, azonban akik ezt a kort megérték, ugyanolyan jó kilátásaik voltak életkor tekintetében, mint a mai emberek. Sőt, a mainál sokkal jobb esélyük volt arra, hogy egészséges öregkort érhessenek meg, annak ellenére, hogy korukban még élvezhették a modern gyógyszerek, műtéti és diagnosztikai eljárások „áldásait”.
A degeneratív betegségeket gyakran életstílussal összefüggésben lévő betegségekként, vagy civilizációs betegségekként is emlegetik. Az a fajta életstílus, amely napjainkban legtöbbünkre jellemző, krónikus gyulladásokat eredményez; a viktoriánus életvitel nem ilyen volt.
A tradicionális mediterrán étkezési szokások – amelyek gyulladáscsökkentő-tartalom szempontjából valahol félúton vannak a közép-viktoriánus korabeli és a napjainkra jellemző között – viszonylag jó védelmet biztosítottak ezekkel a betegségekkel szemben. Sajnos azonban ha meglátogatjuk bármely mediterrán várost, azt láthatjuk, hogy a hagyományos ételeket kezdik ott is felváltani a modern élelmiszerek. A fiatalok egyre kerekednek, mint a léggömb, és az újfajta étkezési szokások eredményeként máris növekszik a belső károsodások mértéke: egyre gyakoribb a cukorbetegség és a degeneratív betegségek.
Máshogy megfogalmazva: a krónikus gyulladás mindig is jelen volt, de soha nem olyan nagy mértékben, mint manapság a fejlett országokban. Korábban egész generációk éltek a maitól merőben különböző életformát. Nemcsak hogy sokkal nagyobb mennyiségben fogyasztottak gyulladáscsökkentő hatású tápanyagokat, de nem is voltak annyi gyulladást okozó vegyületnek kitéve, mint a mai emberek. A modern vétkek egyike például a dohányzás. Hasonlóképpen újak a magas hőmérsékleten működő főzési technikák, mint például a zsírban sütés, amely szintén gyulladást okozó vegyületeket juttat az ételeinkbe.
Mivel az életstílusunk miatt közülünk annyian szenvednek krónikus, szubklinikai gyulladásban, nem csoda, hogy a folyamatosan fokozódó mértékű szöveti károsodás oly sokunk esetében előbb-utóbb felszínre is kerül valamilyen jelentősebb degeneratív betegség formájában. Ezzel magyarázható, hogy a degeneratív betegségek előfordulási valószínűsége az öregedéssel párhuzamosan növekszik. Ezt legkevésbé sem önmagában az öregedés okozza, ugyanis ha korábban gyulladásellenesen étkeztünk volna (ahogy a viktoriánusok tették, vagy ahogy korábban a mediterrán étkezési szokásokat követők is éltek), akkor nem lennénk a kor előrehaladtával egyre hajlamosabbak a betegségekre. A viktoriánusokhoz hasonlóan később öregednénk és sokkal egészségesebben is.
0 Megjegyzések