A szervezet gyulladásos válaszát szabályozó legfontosabb hormonokat eikozanoidoknak nevezzük. A szervezet a táplálékunkkal bevitt zsírsavakból szintetizálja ezeket a hormonokat.
Az omega-6 zsírsavakból, amelyek a sokszorosan telítetlen növényi olajokban vannak (amilyen például a sáfrányolaj, a napraforgóolaj, a kukoricaolaj), olyan eikozanoidok képződnek, amelyek elősegítik a gyulladást. Az omega-3 zsírsavakból (olajos halak) képződő eikozanoidok hatása pont az ellentétje – ezek megakadályozzák a gyulladást.
Elődeink étrendjében az omega-6 és az omega-3 zsírsavak aránya 1:1 és 2:1 között változott, ami pont megfelel az egészséges aránynak. Azonban ez az arány napjainkban igencsak felborult, és így egészségtelenné vált: manapság messze túl nagy mennyiségben fogyasztunk omega-6 zsírsavakat, és túl kis mennyiségben omega-3 zsírsavakat. Ennek eredményeként az arány ma 10:1 és 40:1 között változik, sőt vannak, akiknél a 100:1-et is eléri. Ennek következtében a szervezet arra kényszerül, hogy túl sok omega-6 zsírsavat használjon fel a sejtek, szövetek és hormonok felépítéséhez, s így a szervezet egyensúlya eltolódik a gyulladás elősegítésének az irányába, a betegségekre való erősebb hajlam felé.
A zöldségek és gyümölcsök nagyon fontosak, mert többek között polifenolokat tartalmaznak, azaz olyan vegyületeket, amelyek a szervezetre jelentős gyulladáscsökkentő hatást gyakorolnak. Ezek a vegyületek nagy mértékben képesek módosítani az eikozanoidok hatását, ugyanis gátolni tudják az eikozanoidok szintézisében részt vevő számos kulcsfontosságú enzim működését.
Sőt, ami még ennél is fontosabb, képesek megakadályozni a mátrix-metalloproteáz enzimek (MMP-k) működését is. Ez a gyulladásvédő hatás sokkal hatékonyabb lehet, mint bármely gyógyszeré, mivel az MMP-k közvetlenül felelősek a szövetek károsodásáért, azaz azért, hogy a krónikus gyulladásból betegség alakuljon ki.
0 Megjegyzések