Dél-Koerában egy 2014-es katasztrófa óta különösen érzékeny, és már egyértelműen politikai kérdés a hajóbalesetek utáni hatékony intézkedés. Öt évvel ezelőtt ugyanis több mint háromszázan, többségében fiatalok haltak meg egy elsüllyedt kompban. A katasztrófát és az áldozatok nagy számát emberi hibák és mulasztások sorozata okozta, ami az egész dél-koreai közéletet megrengette – közölte az M1 Híradója.
2014 április 16. reggelén a Szevol komphajó a dél-koreai főváros közelében fekvő Incsonból az ország déli részén fekvő Csedzsu szigetére tartott, fedélzetén 476 fővel. Az utasok többsége középiskolás diák volt, akiket az iskola küldött kirándulni az ország egyik kedvenc üdülőhelyére.
Kikapcsolták a robotpilótát
Az időjárás nem volt különösebben rossz, a tenger is békés volt. Reggel háromnegyed kilencre a diákok már túl voltak a reggelin, és visszatértek kabinjaikba. A hajónak egy szűk szoroson kellett áthaladnia, amikor Pak Hankjul harmadtiszt kikapcsolta a robotpilótát, és kézbe vette a hajó irányítását. A manőver azonban balul sikerült, a Szevol megdőlt, a raktérben elmozdult a rakomány is, ami súlyosbította a helyzetet. Fél órán belül a hajó irányíthatatlanná vált, két óra múlva pedig elsüllyedt.
Az utasok közül csak 172-t sikerült kimenteni.
Dél-Koreát sokkolta a tragédia, és nem csak azért, mert a 304 halott többsége tizenéves fiatal volt. Az már ugyanis a mentés idején egyértelmű volt, hogy nemcsak a hajó elsüllyedését okozta emberi hiba, hanem a nagy számú áldozat is a személyzet hanyagságának és rossz helyzetfelismerésének a következménye.
Amikor Li kapitány és a személyzet több tagja elhagyta a hajót, még akkor is arra utasították a belső kommunikációs rendszeren keresztül az utasokat, hogy mindenki maradjon a kabinjában. Így a legtöbb fiatalt ott érte a halál, sokan az utolsó pillanatig kapcsolatban voltak családjukkal, képeket és üzeneteket küldtek a hajóról.
Lassan indult meg a mentés
A parti őrséget is előbb értesítette az egyik rémült utas, mint a hajó személyzete. A mentési munkálatok is szervezetlenül és lassan indultak el, sokkal több túlélőt vettek fel arra járó halászhajók, mint a parti őrség mentőhajói.
A mentési munkálatok még hetekig tartottak, de a családok hiába reménykedtek abban, hogy valaki esetleg életben maradt egy kabinban.
Kiderült, hogy a hajó súlyosan túl volt terhelve.
Közel két és félszer annyi terhet vitt, mint amennyire az engedélye szólt – ezért is dőlt olyan gyorsan meg a rossz kormánymozdulat után. A helyzetet pedig csak rontotta, hogy a szükségesnél kevesebb, úgynevezett ballasztvíz volt a hajón, amivel ki lehetett volna egyensúlyozni a dőlést.
Életfogytiglanit kapott a kapitány
Li Dzsunszok kapitányt, aki elsőként hagyta el a süllyedő hajót végül életfogytiglani börtönre ítélte a bíróság, a személyzet további tizenhárom tagja pedig rövidebb-hosszabb börtönbüntetést kapott. A hajózási cég, amelyik a Szevolt üzemeltette – és a túlterhelésért felelős volt – csődbe ment, tulajdonosa elmenekült, majd öngyilkos lett.
A koreai közvélemény azonban ezzel nem érte be. Egyre többen követelték a válaszokat arra, miért volt ilyen hanyag a szabályozás, és hogyan történhetett, hogy a parti őrség és a katasztrófavédelem gyakorlatilag csődöt mondott.
A katasztrófa az egész politikai rendszert megrengette. Pak Günhje elnök népszerűsége hatalmasat zuhant a tragédia után, szakértők szerint a Szevol katasztrófája volt az első lépés abban a folyamatban, ami aztán az elnök leváltásához és bebörtönzéséhez vezetett.
0 Megjegyzések