A Sargentini-jelentés és annak visszhangja az állatorvosi lova annak, hogy mennyire aszimmetrikus médiatérben kell dolgoznia a magyar kormánynak – hangsúlyozta Kovács Zoltán. A kormányszóvivő a Magyar Időknek adott interjúban elmondta: a Soros György alapítványai által támogatott NGO-k és honlapok magukat újságírónak kiadó politikai aktivistái is ezt a torz kommunikációt szolgálják. Úgy látja: az Európai Unióban uralkodó kettős mérce miatt a magyar álláspont terjesztésének hatékony eszköze a közösségi média, a blogok, a Facebook és a Twitter. A Kormányinfó pedig mára viszonyítási ponttá vált.
– A fősodorhoz tartozó európai médiát vizsgálva negatív. Azonban most, hogy gyakorlatilag elkezdődött az európai parlamenti kampány, Nyugaton is megjelentek olyan írások, amelyek elismerik: a magyar álláspont a migráció, Európa jövője kapcsán konzisztens. Vannak jelek az európai választópolgárok ébredésére. Miközben a magát a kontinens elitjének tekintő, nyugati liberális, baloldali csoportok, politikusok véleménye rólunk az, ami az elmúlt nyolc évben ismertté vált, addig a tömeges migrációval, romló közbiztonsággal szembesülő közvélemény látja, hogy változtatni kell. Az a rés, ami a nyugati elitek és a választópolgárok között van, látványosan nőtt az utóbbi időben. Ennek a leképeződése az, amit Ausztriában, Németországban, illetve Olaszországban látunk.
– Hogy lehet áthidalni a szakadékot, ami a nyugati közvélemény-formálók és a választók között van, hogy lehet megértetni a magyar álláspontot?
– Az említett fősodratú média többsége ugyanazokkal a klisékkel és kifejezésekkel dolgozik most is, mint amikor a magyar médiatörvényt bírálták. Ezek a klisék egymásra halmozódtak. Tőlük túl sok megértést, kegyelmet nem lehet várni. Ezekben a médiumokban – ha egyáltalán közlik a magyar kormány álláspontját – megnyilvánulni, korrekten tájékoztatni anélkül, hogy az ne egy általuk meghatározott kontextusban jelenjen meg, nem lehet. Amiben előreléphetünk, azok a világszerte terjedő új médiafelületek. A magyar álláspont terjesztésének hatékony eszköze a közösségi média.
– A Facebook és a Twitter juttathatja el hitelesen a kormány üzenetét a világba?
– Világtendencia, hogy a közösségi média, ha mérhetően nem is veszi át a nyomtatott és elektronikus médiának a helyét, de azért ott liheg a nyakán. Hatékony eszköz ahhoz, hogy a választókat vagy a külföldi olvasókat elérjük. Magyarországon a legismertebb közösségi médiafelület a Facebook, míg számos nyugati országban a Twitter. A kormány részéről a Kormányszóvivői Iroda kezdte el először a Twitter használatát.
– Mennyire hatékony ez a tájékoztatási forma?
– Az említett oldalakon nemcsak alkalmilag reagálunk az eseményekre, hanem kitesszük azokat a posztokat, tartalmakat, amelyeket a kormányzat álláspontjaként az általam létrehozott blogon, az About Hungary felületen is megosztok. Ezekhez a fórumokhoz koncentrikus körökként kapcsolódik, hogy a direkt marketing eszközeivel élve közvetlenül is fordulunk az újságírókhoz, politikusokhoz, tanácsadókhoz, akik hírlevél, e-mail formájában is megkapják ezeket az információkat. Illetve ugyanezt tesszük a nagykövetségeken keresztül is, ahol a kormány álláspontját, ha kell, napi rendszerességgel el tudják mondani az ott dolgozó kollégák.
– A Sargentini-jelentéssel és annak európai parlamenti elfogadásával tele volt az európai és a világsajtó, a magyar kormány álláspontjáról kevesebb helyen lehetett olvasni.
– Ez a jelentés az állatorvosi lova annak, amiről beszélünk: az, hogy mennyire aszimmetrikus az a tér, ahol dolgoznunk kell. A kormány, a Miniszterelnökség ezzel foglalkozó államtitkárságai készítettek egy 108 oldalas, a jelentésben foglaltakat tételesen cáfoló anyagot, amelynek fényében nyilvánvaló, hogy Judith Sargentini riportja a politikai bosszú és boszorkányüldözés eszköze. Ha valami kárt okoz az európai politikának, az Európa-projektnek, akkor az a számos hazugságot és valótlanságot tartalmazó Sargentini-jelentés. Ebből aztán kirakatpert, politikai műsort rendezni – egy szerintünk szabálytalan EP-szavazással – csak rombolási célból lehet.
– Mégis a liberális narratíva terjedt el…
– Az az aszimmetrikus médiavisszhang, ami a Sargentini-jelentéssel kapcsolatban volt, és annak mechanikus, kritika nélküli átvétele rámutat a Magyarországgal szemben nyolcadik éve alkalmazott kettős mércére. Figyelmeztet, hogy mekkora tétje van a jövő májusi EP-választásnak. Az ellenünk nyolc éve folytatott támadássorozat jól példázza, hogy a jobboldali, középjobb vagy kereszténydemokrata pártoknak soha nem adják meg ugyanazt az esélyt a nemzetközi térben, mint a baloldali, liberális pártoknak. Korábban, 2015 előtt a demokráciafelfogást, azóta a migrációt kérik számon a magyar kormányon, mivel más a véleménye, mint amit a baloldal, illetve a liberálisok osztanak Európa jövőjéről.
– Van több olyan vélemény, hogy a jövő évi EP-választás Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor miniszterelnök csatája lesz. Van ennek alapja?
– Az európai politikai térben a bevándorláspárti és az azt ellenző felfogást képviselők állnak egymással szemben. Emmanuel Macron számos kérdést megnyit politikai értelemben, a válaszokat azonban nem feltétlenül nemzeti alapon adja meg. Mivel Macron népszerűsége Franciaországban a padlón van, ezért az elnök nem a hazai közönséget akarja meggyőzni, hanem egy globalista, transzeurópai felfogás megjelenítésére törekszik. Ráadásul Macron egyszerre mondja, hogy Európai Egyesült Államokra van szükség, és ezt frankofón alapokra kell helyezni.
Ha megnézzük, hogy milyen erőfeszítéseket tesz Párizs a francia kultúra és nyelv megerősítésére az EU-ban és volt gyarmatain, akkor színtiszta nacionalizmusról beszélhetünk. Azonban az a kijelentése, hogy nem fogja engedni a nacionalistáknak, hogy megvédjék a nemzeti szuverenitást, elárulja valódi törekvését. Ezzel szemben a mi felfogásunk egyértelmű: a nemzeti szuverenitásra, az EU alapját jelentő felfogásra épül, ami szerint Európa a nemzetek szövetsége, amelyben a nemzeteken van a hangsúly, illetve azon az együttműködésen, amely minden félnek jó. Ez nem ellentmondás, hanem önmagát feltételező alapelv.
– Többször is említette az aszimmetrikus médiateret. Melyek ennek a hazai képviselői?
– Magukat függetlennek nevező médiumok pattantak ki a semmiből, gondolok itt az Átlátszóra, a G7-re és a Direct36-ra. Ezeknek az internetes oldalaknak semmi közük az újságíráshoz, semmiféle olyan formátummal nem rendelkeznek, ami lehetővé tenné, hogy az olvasottságukból adódóan bevételük legyen. Az ezeken az oldalakon megjelenő írásokat nem újságírók, hanem politikai aktivisták készítik, akiknek elfogultságuk fiatal koruk ellenére is nyomon követhető évekre visszamenőleg. Bevételi forrásaik árulják el valós énjüket: az Átlátszó például egy Soros-blog. Egyértelmű politikai eszközként a bosszút és a lejáratást szolgálják. Az aszimmetriát erősíti, hogy egy nemzetközi hálózat részeként működnek. Sargentini képviselő asszony a magyar kormánnyal való hivatalos kapcsolatfelvétel helyett ezeket a médiumokat kereste fel, illetve azokat az NGO-kat, amelyek az említett aszimmetrikus médiatér aktív résztvevői.
– A magukat civilként meghatározó NGO-kat is a modern tömegkommunikáció részének kell tekinteni?
– Az NGO-k semmilyen demokratikus legitimációval, választói támogatottsággal nem rendelkeznek, azonban a tömegkommunikáción keresztül komoly befolyásolói a politikának. Ráadásul baráti közegben mozognak, a média nagy része kritikátlanul veszi át közleményeiket. Az aszimmetriát erősíti, hogy ezeknek a szervezeteknek a tagsága néhány tucat, néhány száz főre tehető, az 1 százalékos adófelajánlások is csak egy kis részét fedezik kiadásaiknak, ezzel szemben forrásaik nagy részét Soros Györgyhöz vagy valamely, emberi jogi nemzetközi szervezethez köthető alapítványoktól, esetleg nagyvállalatoktól kapják.
Úgy gondolom, hogy nemcsak az ellenzéki médiával, hanem az ellenzéki NGO-kal is szembe kell néznünk, amelyeknek hamis üzenetei károkat okoznak. Gondolok itt arra, hogy romaügyben vagy az antiszemitizmus kapcsán olyan vádakat hangoztatnak Magyarország kapcsán, amelyet minden mértékadó cigány-, illetve zsidószervezet, de az OECD jelentései is cáfolnak. Ez egy olyan baloldali, liberális médiatúlsúly a világban, amellyel szemben az eszközeink végesek.
– Három éve hétről hétre tájékoztatja a sajtót a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel. Mennyiben váltotta be a várakozásokat a Kormányinfó?
– Olyan felületet hoztunk létre, ahol egyértelműen, kompetensen lehet arról nyilatkozni, hogy mit mi végre tesz a kormány, miért és hogyan dönt egyes kérdésekben. A műfaj formabontó, hiszen élő adásban válaszolunk a sajtó kérdéseire, ilyenre tudtommal nincs példa. Sok szempontból veszélyes műfaj, mivel az élő adásban hatványozottan számít, hogy mit és hogyan mondunk. A napi szintű, spontán visszajelzések pozitívak, a közvéleménynek igénye van arra, hogy a kormány egyik minisztere a szóvivővel együtt értelmesen, közérthetően adjon választ a felmerülő kérdésekre. A Kormányinfó mára viszonyítási ponttá vált.
– Mennyiben más Lázár Jánost követően Gulyás Gergellyel közös Kormányinfót tartani?
– Annyiban, amennyiben más minden személy. Ugyanakkor a munkafolyamatokat tekintve nagyon hasonló. Gulyás Gergelyre róttak számos olyan feladatot, ami korábban Lázár János is ellátott. Almát körtével, banánt naranccsal nem szabad összehasonlítani. Különböző személyiségek különböző formában nyilvánulnak meg. A műfajjal kapcsolatban a hatékonyság és a hasznosság a mérce, amelyet mindkét miniszter kitűnően teljesít, teljesített.
– A Soros György által alapított egyetemen, a CEU-n PhD-fokozatot szerzett 2001-ben, ezt a baloldalon többen is a szemére vetették, amióta konfliktus van a kormány és az intézmény között. Az ott tanultakat kormányszóvivőként tudja kamatoztatni?
– Maguk a vádak jelzik, hogy mit várnak el. A felvetés, hogy nekem el kellene számolnom bármivel morális, politikai értelemben, azt jelzi: csak liberális, baloldali lehet, aki a CEU-n valaha tanult. Mára ez valóban így van, ezt a tendenciát láttuk kibontakozni az elmúlt közel két évtizedben, ami nem tesz jót a Közép-európai Egyetemnek. A kilencvenes évek második felében a CEU-n azt tanultam meg, hogyan lehet lebontani magunkban azokat a részben a kommunizmusból származó, dogmatikus gondolkodásra ösztönző felfogásokat, amelyek alapvetően a kérdésfelvetéskor eldöntik, hogy mi lesz a válasz.
Nekem akkor az a CEU-n még létező, mára megszűnt légkör sokat segített abban, hogy a kommunizmushoz, a demokráciához, az elithez való egészséges viszony kialakulhasson. Rendkívül sajnálatos, hogy a Soros György által támogatott szervezetek ezt a szellemiséget megtagadják. Nincs helye a kritikus, önkritikus megnyilvánulásnak, monolitikus, dogmatikus, kizárólagos szempontrendszer működik. Ez ma már nem a klasszikus értelemben vett liberalizmus.
0 Megjegyzések