Budapesten a legalacsonyabb a lakossági gázár az Európai Unió fővárosai közül, míg az áramárak az ötödik legalacsonyabbak a magyar fővárosban. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által közölt, euróban számolt tarifákon alapuló összehasonlítás szerint egy átlagos budapesti háztartás áram- és gázszámlái a jövedelmek 4,1 százalékát viszik el, ezzel a relatív hazai rezsiterhek alapján már sokkal inkább a középmezőnyben állunk az EU-ban.
Csak Belgrádban, Szófiában, Bukarestben és Vilniusban kellett kevesebbet fizetniük az áramért a lakossági fogyasztóknak, mint Budapesten idén augusztusban - derül ki a MEKH Eurostat adatai alapján összeállított havi árösszehasonlításából. A magyar fővárosban a villamos energia lakossági átlagára 11,69 eurócent/kilowattóra volt; az unióban a legtöbbet a koppenhágai fogyasztók fizették az áramért (30,82 eurócent/kWh), míg Belgrádban mindössze 7,23 eurócent volt a tarifa. Miután a feltüntetett értékek egységesen euróban, illetve eurócentben vannak megadva, az árváltozásokat részben a helyi deviza euróval szembeni árfolyamának módosulásai is alakítják. A tarifákat háromhavi mozgóátlag segítségével váltották át, kisimítva az euróárfolyam ingadozásait. (Júliusban 11,85 eurócent volt a hazai lakossági tarifa, ami a negyedik legalacsonyabb volt az EU-ban.)
Vásárlóerő-paritáson már némileg más az összkép. A vásárlóerő-paritáson mért árak az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltéréséve korrigálják a nominális árakat. Ennek megfelelően egy magas nominális végfelhasználói átlagár egy viszonylag magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval alacsonyabb (ahogyan ez az 1. és 2. táblázatból például Koppenhága esetében ki is derül). Természetesen, amennyiben az országos árszínvonal elmarad az uniós átlagos árszínvonaltól, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban, ahogyan például Budapest esetében is látható. E tekintetben a hazai lakossági áramárak már inkább az uniós középmezőnyben helyezkednek el, igaz, a volt szocialista országok közül így is csak Ljubljanában, Vilniusban és Belgrádban kerül kevesebbe az áram a lakosságnak. (Júliushoz képest a budapesti átlagárak vásárlóerő-paritáson nem módosultak, viszont két helyet így is javítottak a listán, miután Brüsszelben és Tallinban emelkedett a nominális ár.)
A lakossági gázárak Budapesten a legalacsonyabbak az uniós fővárosok közül. Míg Stockholmban 24,16 eurócent/kWh az átlagtarifa, addig a magyar fővárosban mindössze 3,19. A régióban körülnézve megállapítható, hogy a szlovén fővárosban csaknem kétszer annyit fizetnek egységnyi földgázért a helyi lakosok (6,15 eurócent/kWh), mint Budapesten, de Szófiában (5,97 eurócent/kWh), Prágában (5,83 eurócent/kWh) és Pozsonyban (4,66 eurócent/kWh) is jóval drágább a lakossági villamos energia. (Júliushoz képest Budapest és Belgrád helyet cserélt a listán, vagyis egy hónappal korábban még a szerb fővárosban volt a legolcsóbb a lakossági földgáz).
A gázárakat vásárlóerő-paritáson vizsgálva megállapítható, hogy a budapesti tarifák ilyen összevetésben a legkedvezőbbek között vannak az Európai Unióban, mindössze London és Luxembourg áll ugyanis mögötte a sorban. Stockholm kiemelkedik a listán, de Szófia és Prága előkelő helyezése is szembetűnő. A júliusihoz képest gyakorlatilag nem módosult a sorrend.
A nominális lakossági energiaárak viszonylag kedvező értékeit nem a magyar piac sajátosságaival, hanem a hatósági árszabályozással lehet magyarázni. Bár nominálisan a budapesti lakossági energiaárak az EU-ban a legalacsonyabbak között vannak, a rezsiköltségeket a jövedelmekhez viszonyítva már inkább a mezőny közepén helyezhetők el a hazai tarifák, ami reflektál a magyarországi jövedelmek alacsony szintjére is. Budapesten egy kétkeresős, gyermektelen, átlagos fogyasztású (évi 2200 kWh áram-, és 10 000 gázfogyasztással számolva) háztartás jövedelmének mintegy 4,1 százalékát fizette ki a villany- és gázszámlára augusztusban (ahogyan júliusban is). A keleti blokkban ennél csak a ljubljanai fogyasztók számára jelentett kisebb terhet a rezsiköltségek kifizetése (jövedelmük 3,8 százaléka). Ennek megfelelően jövedelmük legnagyobb részét a kelet-európai fővárosokban lakóknak viszi el az áram- és gázszámla: Szófiában 9,4, Bukarestben 6 százalékát, de még a prágaiak (5,3%) és pozsonyiak (4,7%) is fizetésük jóval nagyobb részét fordítják energiaszámláik kiegyenlítésére, mint a budapestiek. Igaz, innen nézve a luxembourgi (1,1%), londoni (1,6%), amszterdami (1,7%) vagy brüsszeli (1,9%) rezsiterhek - pontosabban a jövedelmi viszonyok tűnnek irigylésre méltónak.
0 Megjegyzések