Csatlakozz hozzánk

Breaking News

Mit szólnál ahhoz, ha ne választanánk a képviselőket, hanem beszámoznánk és kisorsolnánk őket?

Csak mert ez valamikor egy olasz városban így zajlott. És így született meg a lottó.
Egy legenda szerint a mai értelembe vett lottó feltalálása a hírhedt kalandor, Casanova nevéhez fűződik. Állítólag miután megszökött a velencei ólomkamrák börtönéből, Párizsba menekült. Ott meglátogatta az egykori velencei francia követet, aki közben külügyminiszter lett, és támogatását kérte. Casanova olyan újfajta játék tervét ismertett, amely az államnak roppant nagy jövedelmet hozna.

A miniszter megbízta a szabályzat kidolgozásával, és Casanova rögtön ezután egy férfiba botlott, aki arra kérte, szövetkezzen vele, egyesítsék a trerveiket, és Casanova terjessze elő a játékot, mert neki van ehhez kapcsolata. A történet úgy folytatódik, hogy a férfi matematikus testvérével együtt egy kidolgozott lottótervet mutatott be Casanovának, a kalandor előterjesztette, a francia miniszter elfogadta, Casanova megkapta érte a pénzt, amiből adott a két feltalálónak is…

A valóságban ehhez hasonló játék már korábban létezett. A középkorban Nyugat-Európában már voltak úgynevezett sorsjátékok vagy sorsjegyes játékok. Ez lett a lottó egyik alapja.

A másik egy mai szemmel elég bizarr választási rendszer. Az itáliai Genovában a XVI. században a városi tanácsba sorsolással választották ki a képviselőket. 1576-ban 120 jelentkezőnek a sorszámából húztak. A jelentkezők számára fogadást is lehetett kötni, és azok nyertek, akik a kiúzott számukra tették fel a pénzüket. A fogadás a lotto, vagyis a részesedés nevet kapta.

Később nem 120, hanem 90 jelöltből választották az 5 szenátort. Ugye figyeltek? 90 számból 5-öt kellett eltalálni.

Benedetto Gentile szenátor javasolta, hogy legyen hivatalos a játék, és az államnak származzon belőle bevétele. A nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak. A fogadó szempontjából a tét szólhatott egy számra. Egy "drágább" változat – a lóversenyből ismert módon – a kihúzott szám sorrendje szerint többletet is fizetett. Ez volt az ún. határozott tét. Lehetett ezenkívül két számra (ambro), három számra (terno) négy számra (quaterno) és öt számra (quinterno) fogadni.

Így indult a lottó, ami után lotteriák, vagyis lottózók sora nyílt Itáliában. Megtörtént, hogy a 90 szenátorjelölt neve helyett vagyontalan hajadon lányokra lehetett fogadni, és akiket kihúztak, azok gazdag hozományt kaptak, hogy férjhez tudjanak menni.

A Genovából importált lottójátékot először az osztrák és a cseh örökös tartományokban vezették be az osztrákok 1751-ben, monopóliummá nyilvánították, de bérbe adták Octavio Cataldi grófnak, aki 1763-ban Magyarország területére is koncessziót kapott. Az első játékokat Budán és Pozsonyban rendezték, de eleinte egyáltalán nem volt annyira népszerű a magyarok körében, lassan kezdett elterjedni.

Mai formájában csak a II. világháború után, 1957-ben jelent meg a lottó, és az első évtizedekben havonta egyszer tárgynyereményeket is kisorsoltak, például autót vagy nyaralót. Budapesten például több lottóház is épült, egyes szerencsés nyertesek akár lakást vagy éppen családi házat is kaphattak.

Autóban vezette le a szülést a laikus a férj, miután nem kaptak időben segítséget

Ez a történet is megtanít minket arra, hogy néha a legnehezebb pillanatokban csak magunkra számíthatunk, nekünk kell gyorsan döntéseket hozni. Az amúgy informatikusként dolgozó, az angliai Norfolkban élő Edward Johnson tegnapelőtt (július 10-én) egyik percről a másikra kénytelen volt szülész doktorként debütálni saját kislánya világra jötténél.

Nincsenek megjegyzések