Bevallom, nem kedvelem a feministákat. Senkit sem szeretek, aki el akar nyomni valaki mást, márpedig az elvakult radikálisokkal ez nem ritkán előfordul.
Nem bírom ezt a fene nagy feminizmust. Sőt… Imádom a nőket, tisztelem is őket, nem zavar, ha miniszterelnök lesz valamelyikükből, volt már hölgy a főnökön és az sem okozott lelki sérülést. Jó, a női futballal vannak problémáim és sosem bíznék hölgyre férfi meccsen játékvezetői szerepet, de ezt tudjuk be annak, hogy én sem vagyok tökéletes. Ugyanakkor elítélem a nemi erőszakot és a bántalmazás minden formáját. De azért férfi vagyok és az is maradok, ha szabad és hiszek abban, hogy kétféle nem van a világon és mindkettőnek vannak saját pótolhatatlan szerepei.
És erre jönnek a radikális feministák, akik előállnak azzal, hogy el akarják törölni a férfiuralmat… Az egész hátterében Oprah Winfrey – a tengerentúli Mónika… – Golden Globe díjátadón mondott beszéde áll, amelyben arról szólt, hogy „Túlságosan régóta élünk durva és erőteljes férfiak által elrontott kultúrában”.
Oprah és az ő (elv)társai nem arra keresik a megoldást, hogy megszűnjenek az igaznak mondott – sokszor valódi – zaklatások, hanem az egész világrendet akarják átalakítani, mondván majd, ha a férfiak nem lesznek hatalmi helyzetben, akkor nem is élnek vissza a helyzetükkel. Ennyi és nem több. Le kell cserélni az eddigi rendszert.
A tábor arról is beszél, hogy a nőknek nincs elég hatalmuk. Ugyan már… Vegyünk csak egyszerű példát: a nő választ párt magának. Ringathatjuk mi férfiak abban a hitben magunkat, hogy mi macsók (nem én…) döntjük el, kivel éljünk szerelemben, de ez tévedés. Aztán ott vannak még a híres bölcsességek arról, hogy keressük a nőt, meg hogy miden sikeres férfi mögött ott áll egy nő is.
No, de született egy könyv is a témában. Mary Beard a Woman & Power című kiadványában egészen Homéroszig vezeti vissza a férfi és női szerepek eltolódását és szerinte – most jól kapaszkodjanak meg! – az egész a nők magas hangfekvésén múlt, mert ezt nem tartjuk összeegyeztethetőnek a hatalommal. Ezt alá is támasztja: amikor Pénelopé várja Odüsszeuszt, akkor utóbbi fia, Télemakhosz felszólítja, hogy maradjon csendben és álljon ellen. Ezek voltak az első lépések, hogy elzavarja a kérőket – legalábbis a legtöbb értelmezés szerint. Ellenben a szerző azt mondja, hogy ez a történelem első olyan momentuma, amikor egy férfi felszólít egy nőt, hogy fogja be a száját.
Beard emellett szól arról is, hogy a magasabb hangúak, vagyis a nők, a munkahelyi megbeszéléseken sem lehetnek sikeresek a hangfekvésük miatt… Elmebaj… És a megoldás? Beard szerint az, ha a hatalom fogalmát újra definiálják, mert a nőket nem lehet. Márpedig ez a könyv írója szerint azt jelenti, hogy a férfi nemet kell újragondolni.
Szerintem meg az elmebajét… Mert azért akad szép számmal nő vezető szerepben, akiknek csengő hangja van, meg mondjuk éles esze. Érdekes, hogy egy részük egészen sokáig nem vállal gyereket, nem megy férjhez. De ez az ő döntésük. Hangszíntől teljesen függeten. Az agymenés is. Meg a férfiak elnyomásának terve is.
0 Megjegyzések