Arra jó a nőnap, hogy a világ feministái egyesülhetnek, és egy nagy, globális szájtépésben állíthatják be áldozatnak magukat, illetve agresszornak a férfiakat, miközben a nem is létező bérszakadékon panaszkodnak.
A Libération nevű francia napilap a nőnap alkalmából úgy tiltakozott a bérszakadék ellen, hogy a férfiaknak 50 centtel drágábban adta az újságot, hogy a pluszbetételből az egyenlőtlenség ellen küzdő szervezeteket támogasson. Az „egyenlőtlenség ellen küzdő szervezetek” alatt bátran gondoljunk a férfiakra dühödten ordibáló, gyerekruhát hordó, kövér, tarkabarka tüsihajú, tengerésztetkós, esetleg vézna, felnyírt hajú, topis öltözetű, szétcsúszott életű feministákra!
Egy dolog, hogy az a férfi, aki belemegy ilyen megalázásba, és így is megvette a lapot, az meg is érdemli, hogy frusztrált feministák zsarnokoskodjanak fölötte.
A lap viszont a szerkesztőségi cikkben azzal indokolta a férfiellenes diszkriminációt, hogy a törvényi szabályozás ellenére a nők fizetése még mindig 25 százalékkal elmarad a férfiakétól Franciaországban. Az igazság ezzel szemben az, hogy azonos munkakörben mindössze 9 százalékos a fizetések közti különbség, a 25 százalékos bérszakadék úgy jön össze, hogy a nők által sokkal nagyobb mértékben végzett részmunkaidős fizetésekkel manipulálják az adatokat.
Arról lejjebb lesz szó, hogy a még mindig csalóka 9 százalék miből jön ki. A francia kormány 2022 után már büntetné azokat a nagyobb vállalatokat, amelyek nem tudják érvekkel alátámasztani a férfiak és nők fizetésbeli megkülönböztetését. Ehhez persze az is kell, hogy 2022-re ne vezessenek be a munka törvénykönyvébe további gendereket, mert ez eléggé megkeverné a lapokat, és a feminista-genderideológus csipet-csapat esetleg belekeveredne a sokadik önellentmondásába is.
Ez az a pont, ahol kénytelenek vagyunk idézni az Európai Unió egyik alapelvét, sőt egyetérteni vele. Az azonos munkáért járó azonos díjazás már 1957-ben is szerepelt a római szerződésben, majd 1975-ben külön irányelv tiltotta meg az egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző férfiak és nők fizetésbeli megkülönböztetését. Legnagyobb döbbenetünkre még Gurmai Zitával, az MSZPP nőtagozatának főnőjével is egyetértünk, aki alkotmányba foglalná a férfiak és nők egyenlő munkájának egyenlő bérezését. Már csak azt nem értjük, hogy minek kell ide EU-s cselekvési terv a bérszakadék felszámolására, ha az már rég megvalósult.
A férfi szalagmunkás ugyanannyit keres, mint a női szalagmunkás, és a férfi árufeltöltő sem él jobban a női árufeltöltőnél.
Csupán a legmagasabb jövedelműeknél (vagyis a több millió forintot keresők között) mutatkozik különbség, ahol a férfi bankigazgatók, topmenedzserek, pénzügyi csúcsvezetők több pénzt kapnak hasonló munkakörben. Ezeknél viszont nagy összegek pörögnek, ezért az összesített fizetési összehasonlításnál is megnyomják a férfiak fizetési átlagát, aztán ezzel a manipulált adattal lehet korholni a férfiakat és hergelni a nőket, miközben az átlagemberek szintjén semmiféle megkülönböztetés nincs.
Nincs bérszakadék, de ok lenne rá.
Na, de igazságos-e ez? Ennek megválaszolásánál kell kitérnünk egy olyan tényezőre, amelyre a feminista genderlobbi egyszer hivatkozik, másszor pedig dühöngve kéri ki magának, ha más hivatkozik rá. Ez a férfiak és nők közti biológiai különbség, amely a feministák szerint is fontos, amikor a családon belüli erőszakról és a „patriarcha agresszor” férfiak nagyobb testi erejéről van szó, ugyanakkor üldözendő biologizmus, ha valaki azzal mer érvelni, hogy a férfiak például a nagyobb testi erejükből kifolyólag egy csomó munkát jobban végeznek el, mint a nők.
Lássunk egy konkrét példát nőnapról! A Lufthansa egyik járatát aznap kizárólag nőkből álló legénység repítette: a pilóta, a másodpilóta, az összes légikísérő, sőt a csomagkezelők többsége is nő volt – tudatta büszkén a cég. Sajnos azonban nem sikerült a független, erős, önálló nőkre alapozott, teljesen feminin üzemmód, mert a berakodásnál mégiscsak igénybe kellett venni férfiak segítségét.
Az ok, hogy a súlyos csomagok rakodása nehéz fizikai munkának számít, és így a még mindig nem eléggé egyenlőségelvű, diszkriminatív német törvények nem engedélyezik azt nők számára.
Reméljük, hogy a feministák azért majd kibulizzák (ha nem bulizták ki máris), hogy a férfi és női csomagkezelők ugyanannyit keressenek ugyanabban a munkakörben, hiszen szerintük nyilvánvalóan így igazságos. Aztán pedig néhány évvel a férfiak előtt elmennek nyugdíjba, végül pedig néhány évvel többet is élnek a férfiaknál. Csak lenne már végre egyenlőség! Ugye, hölgyeim?
0 Megjegyzések