A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. De mikor beszélünk csontritkulásról és mik a kiváltó tényezői?
A csontritkulás (orvosi kifejezéssel oszteoporózis) korai felismerése és megfelelő kezelése lehetővé teszi a súlyosabb esetek megelőzését, ami azért is lényeges, mert a csontritkulás következtében előforduló csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés stb.), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.
A csontritkulás fajtái
A csontritkulás lehet önálló betegség (ez az úgynevezett elsődleges csontritkulás), de kialakulhat valamilyen más állapot, elváltozás következtében is, ebben az esetben másodlagos csontritkulásról beszélünk. Egyaránt érinti a férfiakat és nőket, és bármelyik életkorban jelentkezhet.
Az elsődleges csontritkulást további kategóriákba sorolhatjuk: a nőknél a változó korba éréskor néhány év alatt kialakuló csontvesztésre – ez az úgynevezett postmenopauzális csontritkulás - és az idős korban jelentkező időskori csontritkulásra.
A csontritkulás okai
A postmenopauzális csontritkulás oka az egyik női hormonnak, az ösztrogénnek a hiánya. Ugyanakkor nem minden menopauzába került nő esetében alakul ki ez az állapot, vannak olyan hajlamosító, úgynevezett rizikótényezők, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását. Ilyen kockázati tényező például a családon belüli halmozódás, a dohányzás, az elégtelen kalcium és D-vitamin bevitel, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód, más krónikus betegségek, bizonyos gyógyszerek (például kortikoszteroidok) szedése.
Egyes mozgásszervi betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb kalcium felszívódási zavarok is okozhatnak csontritkulást. Tartósan ágyhoz kötött betegeknél is kialakulhat, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.
A csontritkulás tünetei
A terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom formájában jelentkező kezdeti tünetek hétköznapi panasznak tűnnek, és emiatt a betegek gyakran oda sem figyelnek rá, sok esetben például csak tavaszi fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban, előrehaladott szakaszban okoz, így szinte észrevétlenül alakul ki a már maradandó elváltozás.
Jellemző egyrészt a hirtelen kis erő hatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen apró, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszülése miatt alakul ki.
A megelőzés alapja a lehető nagyobb csonttömeg elérése, amit már gyermekkorban el kell kezdeni. Ha már esetleg a saját csontjaink állapotán nem is tudunk sokat javítani, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhető, hogy a felnőtt és idős korukban ne szenvedjenek csontritkulásban. Ebben főleg a rizikótényezők kiküszöbölésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.
0 Megjegyzések