Ügyvezető - Hajdúszoboszló
Détár László életútja is azt igazolja, hogy egy vállalkozó az elmúlt másfél évtizedben csak akkor lehetett sikeres Magyarországon, ha hajlandó volt keményen és következetesen dolgozni. Ha kellett „két vasat tartott a tűzben”, a főállás mellett a vállalkozás jelentette a második műszakot, a napi 16–18 órás elfoglaltságot, ezzel alapozta meg mai cégeinek sikeres tevékenységét.
1966. december 29-én született Békéscsabán. Édesapja pályamesterként, a pályafenntartási főnökségen dolgozott a vasútnál, édesanyja az egyik helyi tsz főkönyvelője volt. Ma már mindketten nyugdíjasok. Öccse, Tibor, is a vasútépítéssel keresi kenyerét, aki családjával, két gyermekével Vésztőn él.
Détár László gyermekkorát Vésztőn töltötte, itt járt általános iskolába is, ahol kitűnő tanuló volt, de főleg matematikából és földrajzból jeleskedett. Számtalan tanulmányi versenyen szerepelt sikeresen, ami általában dobogós helyezést jelentett.
Bár erdész szeretett volna lenni, az ötszörös túljelentkezés, no meg az apai hatás eredményeként Budapesten a Rippl Rónai utcában a Kvassay Jenő Ipari Szakközépiskolában vasútépítő szakon tanult tovább, amit végül is a mai napig nem bánt meg.
Csodálatos éveket töltött diákként a fővárosban, ahol nagyszerű társaság jött össze. Osztálytársaival gyakran külföldre is jártak. Szinte valamennyi menő zenekar koncertjére – Omega, LGT, Piramis, Hobo Blues Band – eljutottak.
Bebarangolták egész Magyarországot, hisz a vasúti szabadjegy óriási lehetőséget jelentett számára. Tanárai közül László Miklós osztályfőnökre emlékezik vissza jó szívvel, aki statikát tanított és a koncertekre is eljárt diákjaival.
Vagány diákként nem túl jó jellemzést kapott, így érettségi után csak kisebb nehézségek árán sikerült elhelyezkednie a vasútnál: technikusként Békéscsabára került a pályafenntartási főnökségre. Mindig fontos volt számára a szakmai fejlődés, ezért a munka mellett elvégezte a vasútépítési technikumot, majd felsőfokú vasútépítési és pályafenntartási szakképzettséget szerzett. Közben letöltötte a katonai szolgálatot is, a lillafüredi kiképzés után a fürjesi lokátorállomáson szolgált.
1990-ben kötött házasságot Kincses Anikó tanítónővel, akivel Hajdúszoboszlóra költözött. Házasságukból két lányuk született: Enikő 12, Tamara 6 éves. Abban az évben került a Debreceni Pályafenntartási Főnökségre, ahol egy évig pályamesterként dolgozott, majd a Nyíregyháza–Debrecen vonal főpályamestere lett. Feladata a vasúti pálya vizsgálata, a várható pályaromlások megbecsülése és a műszaki karbantartás megszervezése volt. Közel egy évtizedig folytatta ezt a tevékenységet, ám már 1992-ben vállalkozásba fogott: az első években ipari kereskedelemmel foglalkozott, majd a vasútépítéshez nyergelt át.
1992-ben családi vállalkozásként a Lineál Bt.-t, két év múlva a Kontraszt Bt.-t hozta létre, 1996-ban alakult a Keszol, 1998-ban Tirefon Kft. A fenti cégek erőinek koncentrálásával jött létre a Railép Kft.
E cég tevékenységének fő területei: sínhegesztés, szigetelt illesztések készítése, vasútépítés, gépi földmunka, recycling, vagyis újrafeldolgozás és speciális szakszerelések. Összesen húszan dolgoznak és eddigi munkáik közül különösen büszkék a Tokaj melletti szőlőterasz kialakítására.
Détár László, aki a vasútnál többször is kitüntetést kapott munkájáért, így vélekedik a sikerről: „A siker elengedhetetlen feltétele a szakmai felkészültség és a jó emberi kapcsolatok kialakítása. Kell egy »vagon szerencse« is, ahogy mondani szokták: az ember legyen jó időben, jó helyen. Fontos, hogy jó munkát adjak ki a kezemből, mert akkor előbb-utóbb visszahívnak. Tudni kell kitartóan dolgozni, különösen a vállalkozás kezdetén, amikor szinte éjjel-nappal ténykedni kell, nincs se ünnepnap, se vasárnap.”
Szeret utazni, autóval bebarangolta már fél Európát, különösen megnyerte tetszését Prága. De járt a világ számos pontján, megfordult Amerikában és Afrikában is. Nagy szenvedélye a vadászat (apja és öccse is vadász), újdonsült vadászként nemrég tagja a Vésztői Vadásztársaságnak. A vadászatban főleg az érintetlen természet vonzza, de izgatja a vad elejtése is, mert amikor becserkészi a vadat, akkor annak ugyanannyi esélye van, mint a vadásznak.
Elégedett embernek érzi magát, hisz a maga elé tűzött célokat sikerült megvalósítania. Fontosnak tartja a biztonságos családi hátteret, ezért apósával és anyósával is szeretetteljes kapcsolatot alakított ki, akik segítségére bármikor számíthat. Úgy érzi, nagyon sokat köszönhet feleségének, aki vállára vette a család gondjait akkor, amikor ő tizenhat órákat dolgozott. Az utóbbi években – valószínűleg a kor és a tapasztalat hatására – kezd megfontoltabbá válni, jobban átgondolja dolgait, igyekszik ésszerűbben tevékenykedni.
(Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)
0 Megjegyzések