Írónő - Hajdúszoboszló, Steinheim/Murr (D)
Az írónő egyik kedvenc városa Hajdúszoboszló, amelyet egészségének karbantartása érdekében minden évben kétszer-háromszor meglátogat, s ahol általában 10–12 felejthetetlen napot tölt el. Debrecenhez könyvének megjelenésével és barátai révén kapcsolódik. A Rosa Wind nevet a nyugati országokban élő magyarok jobban ismerik, mint itthon, hiszen a Táncoló üvegcsengők című Debrecenben kiadott regényét elsősorban ők olvashatják. A fordulatokban bővelkedő, sokszálú történet, az érdekes meseszövés az első oldalaktól kezdve magával ragadja az olvasót.
Az írói álnév mögött Csíky-Strauss Etelka bújik meg szerényen. Tehetsége mellett talán az jellemző rá legjobban, hogy nem akar mindenáron a figyelem középpontjába kerülni. Meglehet, hogy ezt vagy a soron következő regényét is ezért nem írta meg 20–30 évvel korábban? Könyvének sikere után azonban szívesen vállalja a népszerűséget is. (Rosa Wind: Táncoló üvegcsengők. Fábián Bt., Debrecen 2002. ISBN 963 86105 57. Szerkesztette: Salga Attila.)
A regény címe szimbolikus. Delilának, egy többszörös milliomos német textil-nagykereskedő elhanyagolt, unatkozó feleségének az igazi szerelmet az abanoi nyaraló erkélyajtóján elhelyezett szélcsengő hangja jelzi. Ilyenkor érkezik Peter, a kedvese.
A két főhős kapcsolatában, életének hátterében minden olyan fordulat megjelenik, amely a bestsellerek közé emeli a könyvet. Nem hiányzik az emberrablás és a kalandos kiszabadítás, tanúi vagyunk nemi erőszaknak, leánykereskedelemnek, szinte érezzük, hogy részesei vagyunk különböző bankrablásoknak, egy sajnálatos gyilkosságnak (vagy balesetnek?).
Megismerkedhetünk egy idős férfi és nő romantikus kapcsolatával, Delila fiának viszonzatlan szerelmével, közben félreértések sorozata, pompás lakomák, alvilági kapcsolatok, társalkodónő és háziúr, valamint egy tiszteletes és házvezetőnője románca színesíti a történetet.
A fordulatos cselekmény színhelyéül az írónő Németország különböző városain kívül Abanot, Velencét, Bécset, Linzt, Luganot, Kairót, Moszkvát, Hongkongot, Zanzibar szigetét választotta. Az egész kalandsorozaton keresztül érződik a regény mondanivalója: valójában minden ember szabadnak születik, és élete, környezete befolyásolja, motiválja tetteit, amelyeket elsősorban saját maga boldogulása, érvényesülése érdekében hajt végre. Döntésünk ugyan abszolút értelemben szabad, de cselekedeteinkért mindig vállalnunk kell a felelősséget. A legnehezebb helyzetekben is helyt kell állnunk. A szerelemnek hallatlan ereje van, s ez a pompás érzés nincs korhatárhoz kötve. Ám számos szenvedés és gyötrelem forrása is lehet pubertás korunktól életünk alkonyáig.
Csíky-Strauss Etelka 1938. december 4-én született a Nyilas jegyében Hidasnémetiben. Édesapja vasutas volt, akit munkája miatt többször áthelyeztek, végül Abonyba költöztek.
A család ősi birtokait a Rákosi-rendszer alatt államosították. Édesapja ezt a veszteséget nem élte túl. Etelka édesanyjával és két lánytestvérével nehéz körülmények között élt. Tizenegy éves korában négyszáz jelentkező közül választották ki azt a tehetséges hatvan diákot, akit felvettek a békéstarhosi zeneművészeti szakiskolába. Etelka is köztük volt, de háromévi tanulás után az intézmény megszűnt, ezért Budapesten a Ponty utcai közgazdasági technikumban érettségizett.
Jövendő férjével egy rendelőintézetben ismerkedett meg, ahol a doktor úr a csinos lány karjáról egy szemölcsöt távolított el. Közös elhatározással 1965-ben hagyták el az országot. 1966 márciusában kötöttek házasságot Hamburgban.
Két lányuk született, akik boldog házasságban élnek. Georgine és férje fogorvos; fiuk, Cedric, ötéves. Katharina és férje jogász; Vivien kettő-, Alexander ötéves. „Csodálatos érzés nagymamának lenni – mondja az írónő. – Talán csak a beteljesült szerelemhez és azokhoz a felejthetetlen utazásokhoz hasonlítható, amelyeket kedves férjemmel tettünk Európa számos országában. Életem nagy tragédiája, hogy Árpád 1999 szeptemberében meghalt. Egyébként csak hobbiból írok. Ezt a belső kényszert akkor éreztem először, amikor már mind a két lányom férjhez ment, üres volt a ház, s ha valami érdekeset hallottam, láttam (akár kutyasétáltatás közben is), feltétlenül le kellett írnom. Így született meg önéletrajzi regényem, amely 1992-ben jelent meg Budapesten. Férjem halála után a családlátogatás, utazások és a regényírás jelent számomra örömet és kikapcsolódást.
Gyakran előfordul, hogy ismerőseim kérésére bemutatom kártyavetési tudományomat. Például van egy hetvennyolc éves kliensem, évek óta rendszeresen meglátogat. Legutóbb azt akarta megtudni, hogy nyolcvanöt éves barátja megcsalja-e. Kártyavetéssel megállapítottam: bár a barátja még «olyan állapotban van«, hogy megcsalhatná, de nem teszi, mert valódi, tiszta szerelmet érez iránta.”
(Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)
0 Megjegyzések