Tíz jelentős konzervatív gondolkodó, köztük Roger Scruton, Robert Spaemann és Lánczi András írta alá a párizsi nyilatkozatot, amelynek célja azoknak az európai értékeknek a deklarálása volt, amelyek ma, 2017-ben is megvédendőek és erősítendőek.
A nyilatkozat szerzői az Európa tradíciója iránti elkötelezettségüket hangsúlyozva kijelentették: Olyan politikai csoportosulások fenyegetik ma az igaz európaiság továbbélését, akik „a feltartóztathatatlan fejlődés babonájának álomvilágában élnek.” Ezek a forradalmárok teljesen elszakadtak a nemzetek és kultúrák valóságától és Európa keresztény gyökereit is tagadják. A szerzők egyetértenek abban, hogy az Európát fenyegető legnagyobb veszély nem az „orosz kalandorság” és nem is a muzulmán bevándorlás: Európát a liberalizmus utópizmusba hajló zsarnoksága fenyegeti.
Európa nem a felvilágosodással kezdődött
A szerzők nem leplezik elragadtatásukat, amikor Európa keresztény és klasszikus gyökereiről írnak. Leszögezik: „Európa nem a felvilágosodással kezdődött és oly szeretett otthonunk építése nem az Európai Unióban éri el csúcspontját.” – Hozzáteszik: ha nem maradunk hűségesek a tradícióinkhoz és a szabadság helyes felfogásához, akkor elveszítjük otthonunkat.
A ’68-as nemzedék az élet legalapvetőbb területein torzította el az emberek normáit és mióta ez megtörtént a hamis szabadság eszméje uralkodik. „Kötelességük kimondani az igazat. – szögezik le az aláírók – A 68-as nemzedék rombolt, de nem épített. Légüres teret hozott létre, amelyet a társasági honlapok, az olcsó utazás és a pornográfia tölt be.” Ez az üresség kulturális dekadenciába fullad.
Házasság és család
A konzervatívok számára a család intézményének tisztelete alapvetőbb még az államénál is. Erről mi is írtunk már és a párizsi találkozó résztvevői is fontosnak tartották ezt leszögezni. Normális családok nélkül összeomlik a társadalom.
A szerzők hitet tesznek a házasság és a család intézménye mellett, ami felfogásuk szerint a nők és férfiak közti harmónia alapja. Kijelentik: „a legalapvetőbb társadalmi szerepe egy embernek apává vagy anyává válni.” Illetve: „Az a társadalom, amely közömbösen szemléli a gyerekvállalást, halálra van ítélve.”
Az európai elitek felelősségére is rámutat a dokumentum: miközben a multikulturalizmus liberális prófétái meg vannak győződve a felvilágosodott, európai civilizáció felsőbbrendűségéről, a nagy nyilvánosság előtt ezt nem vallják be és a kultúrák egyenlőségéről beszélnek. Azt hiszik, hogy a bevándorlók tömegeit gyorsan asszimilálni fogják azok a társadalmak, amiknek az életképességét éppen az ő eszméik kezdték ki.
Az a tév-Európa amit építenek, törékeny és nem képes megvédeni magát – állítják a szerzők, majd hozzáteszik: Az egyetemeken zajló csendes kulturális háborúnak óriási jelentősége van abban, hogy a bukásra ítélt tév-Európa liberális dogmái megmerevedtek és egy politikai vallás sajátosságait öltötték magukra. Ez a vallás a kulturális relativizmus jegyében egyet jelent a saját örökségünk elutasításával és saját magunk megtagadásával. A nyilatkozat szembehelyezkedik ezzel: „Egyetemeink azonban igen gyakran hagyják cserben kulturális örökségünket. Meg kell reformálnunk a tanterveket, hogy közös kultúránk továbbadását szolgálják, ne pedig az önmegtagadás kultúrájára neveljék a fiatalságot.”
Ennek a politikai valláspótléknak véget kell vetni – szögezik le. „Nem szabad tovább haladnunk ezen az úton. Le kell ráznunk tév-Európa zsarnokságát. Igenis van alternatíva.” – írják.
Alternatíva
Az alternatíva pedig a közéleti kultúra szabadságának helyreállítása a liberális fősodorral szemben, a nemzeti egység és szolidaritás megerősítése a multikulturalizmussal szemben, az erkölcs és az erények szem előtt tartása, a társadalmi hierarchia igenlése a relativizmus zsarnokságával szemben.
Aki a fenti értékeket hangsúlyozza ma a politikában, az azonnal megkapja a „populista” bélyeget, hiszen a liberális elitek egész Európában attól tartanak, hogy a közhangulat lassan forradalmi utópiájuk ellen fordul. A konzervatív gondolkodók szerint a populizmust a hasznunkra kell fordítani Európa érdekében – így lehet megalapozni az igazi Európa jövőjét.
A multikulturalizmus utópia
Végezetül minden olvasót az európai jövő védelmére szólít a nyilatkozat: „Most arra kérjük az európaiakat, hogy velünk együtt utasítsák el a határok nélküli multikulturális világ utópikus délibábját. Joggal szeretjük szülőföldünket és arra törekszünk, hogy mindazt a nemes hagyatékot, amelyet magunk is örököltük, továbbadjuk gyermekeiknek. Európaiak lévén közös örökségünk is van, ez pedig azt követeli tőlünk, hogy békében éljünk együtt a nemzetek Európájában. Újítsuk meg a nemzeti szuverenitást, állítsuk helyre közös felelősségünket Európa jövőjéért.”
A nyilatkozat minden hibája ellenére is sokat jelent nekünk ellenforradalmároknak, hiszen az aláírók számunkra is fontos és nemzetközi elismertségnek örvendő színvonalas gondolkodók és ez a párizsi találkozójuk nyomán született a kulturális ellenforradalom folyamatának egyik útjelzője.
Colonel
0 Megjegyzések