Az ellenzék már csak azért sem győzhet, mert diktatúrát vezetne be
Győzni már csak azért sem győzhet, és ezért MINDEN eszköz bevetése megengedett, mert diktatúrát vezetne be. De szemben a retorikai jelennel, valódit és olyat, ami messze túlmenne minden, ma Európában látottnál.
A tényszeretőknek most egy bizonyíték. A hazai liberális ellenzék egyik vezető hetilapjában, az Élet és Irodalom május 12-i számában Bruck András, a hazai korrupció legnagyobb mérvű projektje fölött gyámkodó Demszky Gábor főpolgármester kampány- és píárguruja ezt így fogalmazta meg: „Súlyos ítéletek nélkül nem lesz se normalitás, se békesség, ahogy nem volt 2002 és 2010 között sem. Orbán és csapata ellenzékben sem volt se békés, se demokratikus, ismét ellenzékbe kerülve pedig még sokkal kevésbé lenne. De amíg ellenzékből joguk volt hatalomra jutni, és megpróbálni jobban csinálni, addig ellenzékbe visszajutva nekik már nem lehet joguk semmihez. Az ő kiiktatásuknál nem létezik fontosabb nemzeti érdek.”
A magyar nemzeti érdekek eme szószólója tehát leszögezte, ellenzék nélküli diktatúra lehet az egyetlen út akkor, ha megnyerik a választást. A „betiltott” Klubrádió műsoraiban naponta hangzik el nem csak az, hogy erőszakkal kell megdönteni ezt a „rezsimet”, de a Bruckéhoz hasonló fantazmagóriák és vágyak egy olyan bal/neoliberális diktatúra iránt, amelyben a Bruckok és Klubrádiók zsebébe tonnaszám ömlik a pénz.
Ha valaki józan megállapítást akar tenni, csak azt mondhatja, ezeknek megállt a józan eszük. Olyannyira zsigeri gyűlöletük rabjai lettek, hogy öngyilkos módon hangoztatják egy általuk elképzelt, nagyjából Szaúd-Arábiánál – legfőbb imádóik legfőbb imádottja – nem sokkal lazább zsarnokság létrehozásának szükségességét. Ami azzal jár, hogy a mai jobboldali kormányzásból kiábrándultak ezerszer inkább maradnak otthon, mint hogy egy olyan hatalomszomjas pártra szavazzanak, mint amit e pártok vezetői és médiái közvetítenek a nyilvánosságnak.
Ennek a gyűlölethullámnak már-már szórakoztató megnyilvánulásait sem szabad elfelejteni, mert műfajokat is szül. Így például a Magyar Nemzetnél, amely az ismert nyugati világ lapjai közül egyetlenként, címoldalas, hajtás fölötti harsonás cikkeiben rendre jelenik meg a „hat-het”, vagyis nem egy tény világgá kürtölése, hanem az, hogy mi lenne, ha. Mint a szombati lapszámban, amelynek Kivándorló százezrek főcíme alatt olvasható alcím ez volt: Pár éven belül 370 ezer ember hagyhatja el Magyarországot. Még a vezércikk is e vészterhes fikcióval foglalkozott. A cikknek tomboló sikere volt azon az oldalon, amely nem talál elég negatív írnivalót a tényleges mai Magyarországon, ezért kell üzenete hitelessé tételéhez a közép- és nagyon hosszú távú jövő általa értelmezett „valóságához” fordulnia. Beleértve a Klubrádiót, amely hírműsorában (!) vezető hírként idézte médiatársa legfrissebb „hat-het” értelmezését.
Csupa-csupa tény. Mint az, hogy Paks 2-t unokáink is nyögni fogják. Állítják azon médiumok, amelyek szótlanul mentek el afölött, hogy a 2008-as világválság előtti évben már csődbe ment Bajnai-kormány által felvett, a Paks 2-nél nagyobb összegű hitelt e kormány már rég kifizette. Sőt – és ilyet még talán egy üzbég médium is csak akkor írna le, ha Mirzijojev elnök a húzódzkodó újságírókat élve forró vízzel teli üstbe dobással fenyegetné –, már azzal riogatják a szerintük ez ügyben a totális elsötétültség állapotába kerülteket, hogy a kínai Új Selyemút részét képező Budapest–Belgrád expressz tehervasút vágányfelújításába tervezett befektetés 2400 (nem elírás) év alatt térül meg.
Amely idő alatt – ha hihetünk a bennünket a hazai ellenzékkel rólunk tökéletes összhangban cikkező német sajtónak – jobboldali kormányok esetén addig legalább 2400×52 alkalommal tér vissza hozzánk „a történelem legsötétebb kora”. (Ami nem a belga kongói tízmillió néger, vagy a holodomor hétmillió ukrán áldozatára vonatkozik.) De addig is, a jövő csoda lesz.
Szintén a Magyar Nemzet szombati számában olvasható teljes oldalas Vona Gábor-interjú ezt az alcímet kapta: A Jobbik elnöke szerint 2058-ban tanítani fogják a politológusoknak néppártosodási folyamatunkat. Nem inkább 4058-ban?
Nem mehetünk el amellett sem, ami a jelen gyűlöletittas lefestését illeti. Amint a nyilván anyagilag is és szabadságjogilag is agyonkínzott „drágaBolgárúr” kérdezgeti az ország iránt érzett felelőssége hatalmas terhe miatt már-már sírós hangon szakértők sorát, hogy mennyi idő kell majd ennek a szétlopott és tönkretett országnak a helyreállítására. Ahol jelenleg a térségünk legnagyobb ütemű fejlődése bontakozik ki, igen alacsony munkanélküliséggel, messze otthagyva a túlzottdeficit-eljárás Franciaországtól Görögországig nyomott rémét, amit e zseni szakértők imádott kormányai alatt korábban nyögtünk egy petschnigi, lengyellászlói stb. áldásosztás mellett, pisszenés nélkül. E zseniális és megbízható szakértők szerint nálunk a népesség majdnem fele a szegénységi küszöb alatt él.
A tényszeretők ilyenkor netán szeretett Wikipediájukra kattintanak, ahol a Szegénység Indiában („Poverty in India”) szócikk azt meri állítani első mondatában, hogy a Deutsche Bank kutatási részlege szerint 2015-ben az országban a szegénységi arány 7,6 százalék volt. Igazán örvendetes, hogy a balliberális/neoliberális szuperszakértőink szerint nálunk ez az arány az indiai szegénységi ráta sokszorosa. Ilyenkor persze felmerül az a kérdés is: ez az arány mekkora lehetett például 2010-ben, amikor a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 133 755 forint volt, szemben a mai 196 788 forinttal?
Befejezésként pedig csak ennyi. Tegnap volt egy fantasztikus álmom: Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök átvette Magyarország irányítását két hétre. Hogy rendet tegyen, s mindazt megvalósította, amivel az ellenzék vádolja.
De ez csak afféle Bruck András-i vágyálom volt. Egy olyan Magyarország, ahol az ellenzék tagjain egyes műtéteket nem hajtanak végre, mert elmúltak hetvenévesek. Mint a kanadai egészségügyi rendszerben.
Forrás: Magyar Hírlap
0 Megjegyzések