Az utóbbi időben számos muszlim ország igyekszik befolyást szerezni Boszniában különböző intézmények és szervezetek létrehozásával. Ezzel párhuzamosan a kitűnő külföldi kapcsolatokkal bíró radikálisok is próbálnak minél több embert megszólítani.
Bár a hőmérő higanyszála napközben már jócskán a pozitív tartományban mozog, a reggelek még igencsak csípősek Szarajevóban. A bosnyák fővárost körülölelő hegyek tetején csillogó havas erdők emlékeztetnek: még korántsem köszöntött be a hőn áhított tavasz. Késői érkezésem másnapján már kora reggel nyakamba vettem a várost. A kellemes, fűtött szoba hátrahagyásával járó kezdeti sokk után, a folyamatos gyaloglásnak hála, gyorsan kimelegszem. Az oszmán időkben épült mesebeli óvárost magam mögött hagyva a Szarajevó északkeleti csücskében fekvő Kovaci felé veszem az irányt. Itt található az a muszlim sírkert, amelyben a város közel négyéves ostromának áldozatai nyugszanak.
A kopjafák alkotta hófehér erdő tökéletes allegóriája a háború borzalmaival járó ürességnek. A kívülálló szemével nézve értelmetlennek tűnő, ádáz testvérharc rövid merengésre késztet. Visszafelé baktatva egy fejkendős nőre leszek figyelmes, aki imára emelt kézzel áll a temető kerítésénél. Rövid fohász után folytatja útját a közeli villamosmegállóba. A jelenet csak megerősíti bennem az előző esti beszélgetésen hallottakat. A velem egy asztalnál ülő helyi fiatalok ugyanis kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a két évtizeddel ezelőtti véres konfliktus a mai napig a mindennapok részét képezi, és ez korántsem csak a házakon tátongó golyónyomokon érhető tetten.
Azzal a céllal érkeztem Boszniába, hogy iszlamistákról készítsek riportot. A háborús történések ismerete nélkül azonban lehetetlen elemezni ezt a jelenséget. A 90-es éveket megelőzően szinte egyáltalán nem létezett a vallási radikalizmus a boszniai muszlimok körében. Első megjelenése a külföldről érkező mudzsahidokhez köthető, meséli Avdo Avdic, a témával behatóan foglalkozó újságíró a Monarchia idején épült impozáns szálloda kávézójában. A javarészt arab önkéntesek bátor és önfeláldozó harcosoknak bizonyultak, vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy szigorú vallási elveik követőkre találtak.
Kezdetben ezek a külföldi szélsőségesek szervezték a közösséget, mára azonban a bosnyákok vették át a vezetést a radikális oldalon, figyelmeztet Avdic. Az elmúlt években kialakult trendet, miszerint boszniai iszlamisták csatlakoznak a közel-keleti harcokhoz, komoly kihívásnak tartja, bár elismerte: a visszatérőket szinte kivétel nélkül lefülelik a helyi hatóságok.
Kenan Music, a Szarajevói Egyetem Iszlám Tanulmányok Tanszékének oktatója nem osztja Avdic véleményét. A boszniai muszlimok körében jelentkező radikalizmusra elszigetelt jelenségként gondol, ami egyáltalán nem jellemző a helyi közösségre. Úgy látja, hogy az elmúlt évszázadokban kialakult tradíciók és az iszlám vallás intézményrendszere kordában tudja tartani az efféle vadhajtásokat. Azonban hangsúlyozta, hogy a közösségi médiában megjelenő iszlamista tartalmak miatt egyre nagyobb felelősség hárul a muszlim vezetőkre, hiszen a szélsőségesek könnyen találnak követőket a fiatalok között. A tanszék éppen ezért igyekszik internetes megjelenésével is népszerűsíteni a muszlim vallásgyakorlás bosnyák hagyományait.
Music szerint a keresztényekkel való hosszú együttélés tapasztalatainak köszönhető, hogy nem hallani komolyabb súrlódásokról a nyugatra vándorolt bosnyákok és az ottani többségi társadalom között.
A radikalizmust egyértelműen Bosznia gazdasági problémáira vezeti vissza, amely mérséklődésével drasztikusan csökkenhetne a szélsőségesek száma. Kiszolgáltatott élethelyzetben lévő emberek ugyanakkor mindenkor lesznek, emlékeztet. „Az Istenre rátalálók könnyen elveszhetnek hitükben, mivel az abszolútumot a hétköznapi kapcsolataik szintjén is alkalmazni próbálják” – véli Music.
Az iszlamista tendenciák jelenlétét Goran Kovacevic, a Szarajevói Egyetem Kriminalisztikai Tanszékének tanára is elsősorban a gazdasági nehézségekhez köti. Megjegyezte, hogy az országban tapasztalható magas munkanélküliség következtében sokan rászorulnak a külföldről érkező segítségre. A bosnyák politikusok eltávolodtak azoktól az emberektől, akik megválasztották őket, emelte ki, emellett súlyos problémának nevezte a korrupciót, valamint az állami vagyon privatizálását is.
Az utóbbi időben számos muszlim ország igyekszik befolyást szerezni Boszniában különböző intézmények és szervezetek létrehozásával. Ezzel párhuzamosan a kitűnő külföldi kapcsolatokkal bíró radikálisok is próbálnak minél több embert megszólítani, hívja fel a figyelmet a kutató. Rámutatott: a bosnyákokból és az öböl menti országokból származó iszlamistákból álló csoportok a szociális szempontból rászorulókra fókuszálnak. Legtöbbször olyan dolgokban segítenek, mint étel vagy tüzelőanyag osztása.
Kovacevic ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az őszinte, elhivatott radikalizmus nem jellemző az általuk segített nehéz sorsú emberek többségére. A szíriai harcokhoz sem meggyőződésből, hanem leginkább pénzért csatlakoznak; nem ritka, hogy 2000 dollárt is fizetnek a többnyire férfiakból álló önkénteseknek, mondta a kutató. A kiutazók értenek a fegyverviseléshez, és harcedzett katonáknak számítanak. Kovacevic szerint az anyagi megpróbáltatásaik miatt bocsátják áruba a háború során szerzett képességeiket. A nehézségek mértékéhez képest meglepőnek tartja, hogy viszonylag alacsony létszámban vándoroltak ki a Közel-Keletre a bosnyák mudzsahidok.
Nem feltétlenül kell önkéntes harcosnak lenni ahhoz, hogy valaki felkerüljön a boszniai belbiztonsági hatóságok radarképernyőjére. A helyi közvéleményt éveken keresztül megosztotta az iszlamista kapcsolatokkal vádolt Abu Hamza ügye, akit hét és fél évig tartottak fogva anélkül, hogy bírósági eljárás indult volna ellene, majd egy éve szabadon engedték a hatóságok. A szíriai származású férfi a 80-as években egyetemi hallgatóként érkezett Boszniába, a háborúban a bosnyákok oldalán vett részt, majd elvett egy hadiözvegyet. Abu Hamza negatív médiatapasztalati miatt nem akart találkozni velünk, de nevelt lánya, a fejkendős, szinte folyamatosan mosolygó Nudzeima Softic elfogadta meghívásunkat egy kávéra.
Az al-Dzsazíra balkáni adójánál dolgozó fiatal nő boszorkányüldözésnek tartja az apja elleni fellépést. Saját magát hozta ellenpéldaként az iszlamista vádakra. Odaadó muszlim hite nem gátolja meg abban, hogy aktívan sportoljon. Több maratont is lefutott már, jelenleg épp egy Ironman-kihívásra készül. Hagyománytisztelet és nyitottság a modern világra, talán ezzel írható le legjobban az iszlám sajátos, helyi értelmezése - írja a magyaridok.hu.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
0 Megjegyzések