Visítanak a kommunisták.
Németh Péter az alábbiakat írja:
„Sajátos
védekezést adott elő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Visszatérve
munkájához – valamelyest felgyógyulva betegségéből, műtétjéből – újra
vállalta a kormányinfó levezetését, igaz, ezúttal ülve. Azt már erősen
valószínűsíthetjük, hogy azért hívott két vendégmunkást – két minisztert
– maga mellé, hogy elkerülje a sajtótájékoztató egyoldalúságát, hisz'
könnyen kiszámolhatta: ha egyedül marad, csakis a Magyar-jelenség lesz
az uralkodó téma.
Ezzel együtt megállapítható, hogy a miniszter
messze elmaradt formájától, még azt a húsz percet, amelyet átengedett a
sajtónak és saját magának, sem tudta jól abszolválni. Kétségtelenül
tudott olyan mondatot elengedni, amely azóta is talányként lebeg a
fejünk felett (mit és hogyan fognak neki még megköszönni, ha mégis köze
lenne a Magyar-ügyhöz), de talán kijelenthető: egy ilyen tájékoztatón
pont az lenne a feladata Gulyásnak, vagy bárki másnak, hogy egyértelműen
fogalmazzon, világossá tegye a kormány és saját maga álláspontját, ne
pedig megfejtetlen rejtvényekkel engedje el az újságírókat. (Más kérdés,
hogy normál demokráciában az elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen
fontos beosztású kormányembert elengedjenek a sajtó munkatársai,
megválaszolatlan kérdésekkel.)
De nem is volt ez a leggyengébb mondata Gulyásnak. Ám, hogy volt gyenge mondata, azon ne csodálkozzunk: a Fidesz két hónapja nem tudja, mit kezdjen a jelenséggel; hiába költ vagy százötvenmilliót a Megafon Magyar Péter lejáratására, egyelőre egyik bevált séma sem működik. Nem működik a baloldalizás, nem működik az erőszaktevő, egyáltalán nem működnek az Fidesz eddig bevált receptjei. Pedig már ráfordultak a háborúpártiságra, helyenként a gyurcsányozásra is. A mintegy 150 millió egyelőre kidobott pénznek mondható, de szerencséjükre nekik van kidobható 150 milliójuk. Sőt: több is, annyi, amennyit akarnak.”
0 Megjegyzések