Több is a város legtrendibb, legmodernebb bulihelyei között volt.
Itt van például mindjárt a Teréz körúton a Szikra Mozi: mond valamit ez a név? A Szikraként vagy Metróként is emlegetett filmszínház a Nagykörúton a modern szórakozást biztosította a két háború közt. A német filmvállalat, az UFA az 1920-as években olyan technikával szerelte fel, amely az egész országban egyedülállónak számított: a függönyt elektromos áram segítségével, géppel mozgatták, a mozinak beépített orgonája volt, és a tetőt nyáron szét lehetett nyitni. A moziba hétszáz vendég fért el, a személyzet egyenruhát viselt. Később Scala-Metro néven működött, a szocializmus alatt kapta a Szikra nevet. Az ötvenes és a hetvenes években is átalakították.
A Kupolaterem létrehozását részben annak köszönheti Budapest, hogy a közeli Erzsébet körúti szálloda, a Royal (a mai Corinthia Grand Hotel Royal Budapest) 1915-ben hangverseny- és báltermét mozivá alakíttatta, a budapestieknek viszont továbbra is igényelték a zenés-táncos szórakozóhelyeket.
1926-ban egy vendéglátóipari zseni, Németh Aladár vette át a Teréz körúti Britannia Szálló vezetését. Elkezdte a szálloda folyamatos korszerűsítését, átalakítását, és a különleges belső terek kialakítására és a dizájn megtervezéséhez Haranghy Jenő képzőművészt kérte fel. A tervezésben szabad kezet adott neki. Az étterem, a kávéház, Móra Ferenc különszobája, a Vadászterem, a szálloda több üvegablaka, majd a híres szórakozóhely, a Kupolaterem szecessziós üvegkupolája is mind, Haranghy Jenő munkája.
A terem kandallóit főúri kastélyok árverésén vásárolták – az egyik zöld erezett márványból, a másik három fehér márványból készült. A falakat Haranghy Jenő festményei díszítették (egy-egy Shakespeare-mű egy-egy jelenetével). Bár a csarnok négyzet alaprajzú volt, nyolc márványoszlop állt nagy körben a közepén. Fölöttük volt a hatalmas, fémvázas szerkezettel készült üvegkupola és az üvegszerkezet - gombnyomásra két irányba nyílt ki, ez volt a szórakozóhely egyik különlegessége. A másik pedig az, hogy a terem üvegpadlós volt, és le lehetett látni a garázsba.
A kupolát stilizált tulipánsor szegélyezte a közepén pedig görög mitológiai alakok láthatók, a víz, a föld, a levegő és a tűz jelképei: Terra, Aqua, Ignis, és Aer.
A háború utáni évtizedekben is legendás budapesti szórakozóhely volt, olyan későbbi sztárok léptek itt fel, mint Bodrogi Gyula, Bitskey Tibor, Koós János, Szulák Andrea, Klapka György.
A Kupolaterem végzete nem Budapest ostroma lett: a szocialista átépítési szellem áldozatává vált. A terem egyik átalakításakor a vastag zöld márványoszlopokat kis mozaikokkal borított vékony oszlopokra cserélték, ezzel viszont megborult a terem statikája, végül az 1980-as évek elején a termet muszáj volt biztonsági okokból lebontani.
A szecessziós üvegkupola szerencsére megmaradt, ma a szálloda földszintjén, a Zsolnay Kávéházban látható, a Teréz körúti bejárat közvetlen közelében.
Amint megjelent Budapesten a mozgókép a XIX. század végén, egy sor élelmes vendéglátós harapott rá az új lehetőségre, eleinte csupán filmvetítéseket tartottak. A huszadik század elején pedig egyre több mozi nyílt a városban. Amikor az 1910-es években az Apolló engedélyét bevonták, a Royal Szállóba költözött az intézmény.
Mivel a szállodának saját áramfejlesztő-telepe volt, némi átépítés után megnyílhatott Budapest legnagyobb, ezer férőhelyes filmszínháza, a Royal Apolló. Történelmi jelentőségű hely lett: itt mutatták be 1931-ben az első magyar hangosfilmet, a Kék bálványt. A Royal Apollónak nem volt szerencséje: a háború alatt az épület gránátbelövést kapott, a berendezése valószínűleg elpusztult.
A háború után újraindult a mozi, de 1948-ban államosították, és Vörös Csillag néven működött tovább. 1956-ban borzalmas károkat szenvedett el mind az épület, mind a mozi. 1959-re felújították, megnyitották, és a budapestiek számára ugyanolyan emblematikus hellyé vált, mint a Szikra mozi vagy a Kupolaterem. 1983-ban itt működött a város első videómozija.
A Nagykörúton két olyan legendás kávéház is működött, ami sajnos teljesen megszűnt, nyomokban vagy nyomokban sem emlékeztetnek az épületek a régi szép időkre. Az egyik a Bucsinszky volt, a Wesselényi utca és az Erzsébet körút sarkán – ma üzletet találnak a helyén. A Bucsinszkyt új tulajdonosa felújíttatta, modernizálta, 1932-ben megnyitotta, és kora egyik legszínvonalasabb szórakozóhelyét üzemeltette. Megfordult itt Kabos Gyula, Rejtő Jenő, Dénes György, Szerb Antal, József Attila, Nagy Lajos, Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes és Törzs Jenő is. A kávéházat 1948-ban államosították, és sajnos meg is szüntették.
Amikor Steuer Sándor, a Kávéház első bérlője megnyitotta a New Yorkot, az eseményre meghívta az akkori művészeti és kulturális élet legjelentősebb képviselőit – köztük volt Molnár Ferenc is. A legenda szerint újságírók egy csoportja úgy döntött, hogy a kávéháznak most már éjjel-nappal nyitva kell maradnia, és állítólag a csapat élén álló Molnár Ferenc a Dunába dobta a bejárati ajtó kulcsát. Egy másik történet szerint a Kávéház 1927-es újranyitásakor történt az eset.
Bár a háború, majd 1956 után a régi fényét elvesztette a New York,a 2000-es években zajló felújítással visszanyerte azt, és most úgy ragyog, mint egykor.
- Elgázolták a zebrán: két éve kómában fekszik a fiatal lány
- Lottó-retró: egykor lottón is lehetett lakást nyerni Budapesten
- Ahol a "Soros-hálózat" átveszi a hatalmat, ott mindig "Soros embereit ültetik be a kormányba"
- Így nézett ki a Balaton-átúszás mezőnye a partról és a levegőből
- Mától újra piknikezhetsz a Szabadság hídon - 4 hétvégén át a gyalogosoké a híd
0 Megjegyzések