Francia kivándorlók: „Már nem érzem magam otthon ebben az országban”

A Bennfentes.net cikke. 

• Növekszik a Franciaországot elhagyó franciák száma.
• A Le Figaro közölt egy összeállítást róluk.
• Ugyanaz játszódik le Franciaországban, mint Németországban is: őslakosok ki, migránsok be.
• Franciaországot is a legképzettebb, legaktívabb réteg hagyja el.
• Az okok: a magas adók, az adminisztratív kötelezettségek, a bürokrácia, a politikai bizonytalanság, a politikusok fantazmagóriái.
• És a biztonsági helyzet, ami egyre rosszabb.

„Már nem érzem magam otthon ebben az országban”: azok a csüggedt franciák, akik úgy döntöttek, hogy elmennek - írja címében a Le Figaro.

Adóterhek, instabil politikai helyzet, nehézségek a jövő tervezésében: a jelenlegi francia válság sok aktív polgárt arra késztet, hogy elhagyja az országot és külföldön telepedjen le.És nehéz nekik elképzelni, hogy visszatérjenek.

„Elvileg semmi sem késztetett minket arra, hogy el akarjuk hagyni az országunkat. De a lányunk születése óta megváltozott a véleményünk” – vallja Jérôme*, 33 éves pénzügyi vezető egy párizsi régióbeli középvállalatnál.

Az adóterhek, a „valóságtól elrugaszkodott politikai elit” és egy olyan Franciaország, amelyben „már nem ismeri magát”, miatt fáradtnak érzi magát, és új életet akar kezdeni.

Néhány hónap múlva családjával együtt elhagyja Franciaországot, és Kanadába vagy Ausztráliába költözik. „Inkább maradnánk, és hozzájárulnánk az ország fejlődéséhez, de most úgy döntöttünk, hogy a saját érdekeinket tartjuk szem előtt. Azok, akiket korábban individualistának tartottunk, ma már egyszerűen csak józan gondolkodásúnak tűnnek” – jegyzi meg keserűen.

Ő is csatlakozik a 2,5 millió franciához, akik 2024 végén külföldön éltek, közülük körülbelül 1,7 millióan szerepelnek a hivatalos nyilvántartásokban.

A távozók száma tavaly enyhén emelkedett (+2,8% 2023-hoz képest). A külügyminisztérium szerint ez sem elegendő ahhoz, hogy behozza a Covid miatt bekövetkezett visszaesést. A csúcsot 2017-ben érték el, amikor 1,83 millió külföldön élő franciát regisztráltak hivatalosan.

Az utóbbi időben azonban a motivációk változnak.„A hagyományosan a munkavállalás miatt motivált külföldre költözést ma már inkább az a vágy vezérli, hogy minden szempontból a lehető legtöbb esélyt ragadják meg egy gazdaságilag instabil világban” – magyarázza Alix Carnot, az Expat Communication tanácsadó cég társigazgatója.

Agyelszívás

A politikai válságnak nagy szerepe van ebben. A Nemzetgyűlés 2024 júniusában történt feloszlatása sokkoló hatással volt a 29 éves Nicolasra. Ez meggyorsította döntését, hogy elhagyja Franciaországot, és arra késztette, hogy felvegye a kapcsolatot korábbi iskolatársaival, akik már Svájcba vagy Szingapúrba költöztek. „Franciaországban nehezen tudom elképzelni a jövőmet. A párizsi lakáskeresés nehézségei mellett a közép- és hosszú távú kilátások hiánya is arra késztet, hogy elmenjek” – vallja a fiatal üzleti ügyvéd. Az Expat Communication 2024-es barométere szerint a politikai instabilitás a távozó franciák 11%-nak a kiváltó ok.

Az ESSEC Business School egykori hallgatójaként Nicolas az új generációt képviseli, amelynek tagjai gazdasági okokból vonzódnak a külföldhöz.

Évente a mérnökiskolák végzőseinek 10%-a és a kereskedelmi iskolák végzőseinek 15%-a emigrál.

A Syntec és az Ipsos BVA szövetség tanulmánya szerint tíz év alatt a fiatal tehetségek távozásának volumene 23%-kal nőtt, elsősorban a túl alacsonynak ítélt nettó bérek miatt. „Figyelni kell arra, hogy a jövőben a Franciaországban való munkavállalás hátrányai, mint például a magas adók és az alacsony bérek, ne nyomják el az előnyöket, mint például a jó életkörülmények és a munkahelyi stabilitás. Ellenkező esetben még nagyobb agyelszívás fenyeget, mint amilyet Franciaország jelenleg tapasztal” – figyelmeztet Laurent Giovachini, a Syntec szövetség elnöke.

Jérôme-t és feleségét a bürokratikus és pénzügyi terhek is arra késztették, hogy elhagyják Franciaországot. Ugyanezek a terhek voltak azok, amelyek miatt nem akarták átvenni a szüleik által alapított és vezetett családi vállalkozásokat.„Láttuk, ahogy testtel és lélekkel elkötelezték magukat a vállalkozásaik és alkalmazottaik iránt, miközben folyamatosan adóügyi és adminisztratív nyomás alatt álltak” – emlékszik vissza a harmincas férfi.Ez őt undorral tölti el: „Abszurdnak és elszomorítónak tartjuk azt a szakadékot, amelyet a valóságtól elrugaszkodott politikai elit tart fenn a „főnökök” és az „alkalmazottak” között. Szüleink áldozatai ma már aránytalanoknak tűnnek ahhoz képest, amit az ország cserébe kínál” – mondja.

„Békés helyen akarok élni”

A nagyon feszült társadalmi légkör is szerepet játszik sokak döntésében. Ez volt a kiváltó ok Romain számára, a 38 éves banki alkalmazott számára.Úgy döntött, hogy néhány éven belül Lengyelországba költözik, és már elkezdte tanulni a nyelvet. „Békés, kiszámítható és biztonságos helyen akarok élni” – magyarázza. „Az egység, a [valahová] tartozás érzése, minden, ami országunk erősségét jelentette, mintha elporladt volna” – ért vele egyet Jérôme.

Ez a borús hangulat a vállalkozókat is nyomasztja. „Amikor valami ambiciózusat építesz, rájössz, hogy a földrajz nem semleges. Megsokszorozza az esélyeidet, vagy csendben elfojtja a lendületedet” – vallja például az X-en (korábban Twitter) Clara Gold, az AI-alapú Gigi társkereső alkalmazás alapítója, aki úgy döntött, hogy Párizsból San Franciscóba költözik.„Úgy döntöttem, hogy oda megyek, ahol a szerencse összpontosul. […] Ahol ha mesélsz valamiről, ami még nem létezik, nem tartanak bolondnak. Épp ellenkezőleg, arra ösztönöznek, hogy üzenjenek három barátjuknak: „Mindenképpen meg kell ismerned őt.”

Azok számára, akik meglépték a kivándorlást, ma már nehéz elképzelni, hogy visszatérjenek Franciaországba. Marion, aki tavaly márciusban szakmai okokból költözött Ausztráliába a feleségével, nehezen tudja elképzelni a visszatérést. „Eleinte azt mondtuk, hogy hat hónapos megbízatásom után visszatérünk, de minél több idő telik el, annál inkább maradni szeretnénk” – vallja a 28 éves fiatal nő, aki egy francia vállalatnál dolgozik mérnökként.

„Korábban az emberek meghatározott időre távoztak” – állapítja meg Alix Carnot, az Expat Communication tanácsadó cég társigazgatója.„Ma a távozó emberek kétharmada nem tudja, hogy visszatér-e és ha igen, mikor. Figyelik, mi történik Franciaországban. De nyilvánvalóan van egy negatív hatás, amikor az ember távol van, ami miatt nem akar visszatérni.”

Németországban is nagyon hasonló jelenség zajlik. Erről itt és itt írt a BENNFENTES.

(Bennfentes.net)