Vagyis ennyi európai pénzt jótékonykodtak el a brüsszeli bürokraták egyetlen év alatt a klímapara jegyében.
Ez több, mint 12 000 milliárd forint.
Míg sok európai polgár rekordmagasságú adók és magas energiaköltségek miatt szenved, Brüsszel milliárdokat költ világszerte éghajlatvédelmi projektekre.
Az EU Tanácsa szerint 2024-ben ez az összeg 31,7 milliárd euróra rúgott
- tudósít az osztrák EXXPRESS és a német APOLLO.
Hivatalosan a pénz a globális éghajlatvédelmet szolgálja, de sok projekt megkérdőjelezhető. 31,7 milliárd euró – ennyit fizetett az EU 2024-ben úgynevezett klímafinanszírozásként a fejlődő országoknak. Ezek az összegek a „üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését” és „az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás” elősegítését szolgálják, magyarázza az EU Tanácsa.
Az Apollo News beszámolója szerint ezen összegek jelentős része olyan projektekbe áramlik, amelyek haszna Európa számára rendkívül kérdéses – a túlméretezett építési projektektől kezdve a nehezen ellenőrizhető támogatási programokig. A kritikusok ezt csak egy hatalmas újraelosztási programnak tekintik: miért osztják szét az európai pénzt a világ minden táján, miközben itthon a polgárok és a vállalkozások a túlélésért küzdenek?
2013-ban az EU költségvetése az ilyen klímakifizetésekre 9,6 milliárd eurót szánt. Tíz évvel később ez az összeg már 31,7 milliárd euróra, vagyis több mint háromszorosára nőtt. A kiadások 2014-ben és 2022-ben emelkedtek különösen erőteljesen. Ezen felül 2024-ben 11 milliárd euró származott magántőkéből – hivatalosan azért, hogy hangsúlyozzák Európa „vezető szerepét a globális éghajlatvédelemben”.
A megfigyelők azonban szimbolikus politikáról beszélnek: „Sok pénz, kevés hatás.”
Különösen a milliárdok kedvezményezettjei okoznak fejtörést. Tizenkét milliárd euró került Közép-Ázsiába, hogy ott elektrifikálják az úgynevezett transzkaszpi közlekedési folyosót – egy presztízsprojektet, amely Brüsszel szerint „fenntarthatóbbá” teszi az áruforgalmat Ázsiából Európába.
Valójában azonban az EU ezzel geopolitikai célokat is követ: az új kereskedelmi út Oroszországot kerüli meg, és Európát függetlenebbé teszi Moszkvától és Pekingtől.
A kritikusok ezt drága szimbolikus projektnek tartják, amelynek éghajlati haszna Európában kétséges.
A pénzeszközök egy másik része két hatalmas gát építésére fordítódik – a Rogun-gátra Tádzsikisztánban és a Kambarata-gátra Kirgizisztánban.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megígérte, hogy a létesítmények annyi áramot fognak termelni, hogy mindkét ország teljes áramellátását biztosítani tudják, sőt, akár áramexportőrökké is válhatnak. Brüsszel ezzel állítólag a régió „fenntartható fejlődését” kívánja elősegíteni.
A szakértők azonban hatalmas ökológiai beavatkozásoktól tartanak: a gátak egész folyórendszereket változtatnak meg, élőhelyeket veszélyeztetnek, és hosszú távon súlyosbíthatják a vízkészletekért folyó konfliktusokat Közép-Ázsiában.
Hivatalosan ezek a projektek az EU és Közép-Ázsia közötti új „zöld partnerség” részét képezik. Valójában azonban azt mutatják, hogy Brüsszel milyen messzire hajlandó elmenni annak érdekében, hogy ideológiai klímapolitikáját Európán kívül is megvalósítsa – még ott is, ahol hiányzik az ellenőrzés és az átláthatóság.
Az Apollo News beszámolója szerint ugyanis eddig nincs egyértelmű eredményellenőrzés arra vonatkozóan, hogy a milliárdokat felemésztő projektek valóban fenntarthatóak és hatékonyak-e. Etiópia pedig 133 millió eurót kapott az „elektromos hálózatok ökológiai átalakítására” – de ott is kérdéses, hogy a források valóban a klímavédelmet szolgálják-e, vagy csak új függőségeket teremtenek.
Míg Európán kívül milliárdokat fektetnek be nagy zöld projektekbe, sok uniós polgárnak spórolnia kell, hogy kifizethesse a fűtési költségeket és az áramszámlákat.
A kritikusok ezért „pénzpazarlásról zöld álarcban” beszélnek. A vád szerint a klímavédelem látszat mögött politikai célok húzódnak: Európa morális világhatalomként akarja magát bemutatni – bármi áron. Ennek következtében az EU költségvetése robbanásszerűen növekszik, miközben az infrastruktúra, a tárolási technológiák és az energiaipari kutatások elhanyagolva maradnak Európában. Brüsszel továbbra is a globális klímaszolidaritásra támaszkodik – ez számos NGO-t örömmel tölt el, de a polgárokat biztosan nem.
(bennfentes.net)
0 Megjegyzések