A diófa különleges helyet foglal el a hazai kertekben, hiszen hosszú életű, értékes termést adó növényről van szó, amely megfelelő gondozás mellett évtizedeken keresztül díszíti és árnyékolja a kertet.
Ápolása azonban eltér más gyümölcsfákétól, különösen a metszés tekintetében.
Mikor metsszük a diófát?
A diófát nem tavasszal, hanem augusztus végén, szeptember elején ajánlott metszeni. Tavasszal ugyanis a gyökérnyomás rendkívül erős, és ha ebben az időszakban történik a metszés, a fa jelentős nedvveszteséget szenvedhet el. Ez akár a fa egészségét is veszélyeztetheti. Az őszi metszés során viszont a nedváramlás már csökkent, így a fa könnyebben viseli el a beavatkozást.
A száraz, elhalt ágakat az év bármely időszakában el lehet távolítani, de az élő ágak esetében kizárólag az őszi időszak javasolt.
Metszés az ültetéskor és a korai években
A diófa ültetésekor elengedhetetlen a kezdeti metszés. Ilyenkor három vázágat kell kiválasztani, amelyeket 20-30 cm-re vissza kell vágni. A sudarat a legfelső vázág fölött 25 cm-rel célszerű visszametszeni. Az első két évben a diófa gyenge hajtásokat hoz, a dinamikus növekedés csak a harmadik évtől indul meg.
Koronaalakító metszésre az első 8-10 év során jellemzően nincs szükség, mivel a diófa természetes módon alakítja ki koronáját. Csupán a rossz irányba növő vagy zavaró ágakat kell eltávolítani. A sérült vagy beteg részeket viszont bármikor ki kell metszeni.
Fenntartó metszés és a terméshozás biztosítása
Az idősebb diófáknál a fenntartó metszés célja a korona egészséges szerkezetének megőrzése, a termőrészek megújítása, illetve a megfelelő fényviszonyok biztosítása. A túl sűrűn növő ágak gátolják a terméshozást, ezért szükség szerint ritkítani kell őket.
Ültetési tanácsok diófa esetén
A diófa jelentős méretűre nőhet, ezért telepítéséhez megfelelő helyet kell választani. Ne ültessük túl közel épülethez, vezetékhez vagy kerítéshez. Hagyományosan gyakori volt, hogy a gyermek születésekor diófát ültettek, mivel a fa hosszú élete végigkísérhette az emberi életutat.
A termőre fordulás ideje magról nevelt fák esetében akár 10–15 év is lehet. Oltott csemeték esetén ez lerövidülhet 3–4 évre. A diófa lombhullató, egylaki növény, így számolni kell az őszi lombhullással is.
Talajigény és ültetés
A diófa leginkább a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat kedveli, de az átlagos kerti földet is jól tűri. A túl laza, homokos vagy kötött, agyagos talaj kevésbé megfelelő.
Fiatal korában érzékeny a fagyokra, ezért ültetésekor szélvédett, melegebb fekvésű helyet válasszunk. Az ültetési időszak ősszel vagy kora tavasszal ideális.
A telepítéshez olyan gödröt kell ásni, amelyben a csemete gyökerei kényelmesen elférnek. Az ültetőgödör aljára érett szervestrágyát vagy komposztot érdemes helyezni, amit vékony földréteggel kell takarni, hogy a gyökerek ne érintkezzenek közvetlenül a tápanyaggal.
A szabadgyökerű csemetét ültetés előtt 24 órára vízbe kell áztatni. A sérült vagy elszáradt gyökérrészeket távolítsuk el. A konténeres diófát a földlabdájával együtt helyezzük el a gödörben, a talajszinttel egy szintbe. A beöntözést ültetés után rendszeresen ismételni kell, különösen az első években.
A fiatal diófa tövét kupacolással védhetjük a fagytól.
0 Megjegyzések