Facebook-oldalán közölte az Országos Mentőszolgálat, hogy meghalt Ecet Zsolt munkatársuk, mentőápoló és gépkocsivezető. Bejegyzésükben megemlékeznek bajtársukról, aki a közösségük kiemelkedő alakja volt. Ecet Zsolt hirtelen, szolgálat közben vesztette életét.
Az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán osztotta meg a hírt, hogy elhunyt Ecet Zsolt munkatársuk, a Pestlőrinci Mentőállomás emblematikus alakja. Mint írják, hirtelen, fiatalon és igazságtalanul, szolgálat közben veszítették el.
Zsolti közel húsz éve volt a Mentőszolgálat bajtársi közösségének tagja, 2007. július 2-án lépett be a mentőkhöz. Mentőápolóként, majd gépkocsivezetőként végzett elhivatott munkát, és vált egy egész közösség ikonikus, meghatározó alakjává. Nem volt hangos vagy harsány, de minden szava súlyt hordozott. Nyugodtsága, humorral teli bölcsessége, embersége és megingathatatlan szakmai alázata mindannyiunk számára példa volt – és marad is
– áll a bejegyzésben.
Hangsúlyozták, hogy a bajtársi közösség második család, Ecet Zsolt pedig ennek a családnak kiemelkedő alakja volt. „Volt, aki szerint apánk helyett apánk. Egy csendes útmutató, akire minden helyzetben lehetett számítani. Aki ha csak annyit mondott: »Na ide figyeljél…«, tudtuk, hogy jön valami, amit érdemes megjegyezni. Aki a legfáradtabb hajnalokon is együtt énekelt velünk a mentőautóban – Whitney Houstont, Ákost vagy Guns N’ Rosest” – emlékeznek.
Kiemelték, hogy számára a zene nemcsak kikapcsolódás volt, hanem egy eszköz, „amivel összekötött minket, amivel erőt adott és amivel gyógyított minket és saját magát is”. „A közös programokon mindig ő volt az, aki egyetlen jól időzített poénnal képes volt »megbénítani« a társaságot percekig tartó nevetéssel.” Mint kiderült, gépkocsivezetői munkája alatt tapasztalatával, rutinjával és tudásával segítette a fiatal, kezdő ápolókat, akik minden helyzetben tudtak támaszkodni rá. „Sokan, sokat tanulhattak tőle. Nemcsak a szakmáról, hanem adott helyzetekben emberségről is.”
Felhívják rá a figyelmet, hogy ami pedig még a hivatásánál is fontosabb volt számára: a család. 2018-ban született meg Levente fia, akit esténként mindig énekszóval altatott el, Ákost, Presszert dúdolva neki, „akiről nap mint nap mesélt nekünk”. „Levi talán még nem tudja, milyen fantasztikus édesapja volt, de megtudja majd, el fogjuk neki mesélni – mi mind, akik ismertük. Mert Zsolti nemcsak életet mentett, hanem életpéldát is hagyott maga után, és ez örökre velünk marad.” Egy bajtársuk a következőképpen fogalmazott:
Nagyon érzékeny, szenzitív ember volt. Feleségéről mindig szerelemmel, nevelt lányairól tisztelettel és védelmező szeretettel beszélt. Nagyon fontos volt számára a család és ez a család is, ami minden egyes közösen eltöltött szolgálattal egyre csak nőtt. És igaza volt. Ő valóban úgy élt, hogy mindenkit, akivel együtt dolgozott, közel engedett magához, és ezzel kölcsönösen formáltuk egymást.
Mint írják, Zsolti újraélesztéséért bajtársai a helyszínen mindent megtettek. Emberségük, szakmai tudásuk és odaadásuk példaértékű volt ebben a lélekörlő, igazságtalan helyzetben. „Köszönettel és mély tisztelettel gondolunk rájuk is.” Hozzátették, bár nap mint nap találkoznak veszteségekkel, „ebből a fájdalomból most nem tudunk kisétálni. Egy hiány, amit nem lehet betölteni, csak továbbvinni. Zsolt emlékét, tartását, szeretetét – a közösségünk mélyén”. Közölték, az Országos Mentőszolgálat saját halottjának tekinti Ecet Zsoltot.
0 Megjegyzések