A demokratikus intézmények bizonytalan helyzete, a jogállamiság hiányosságai, valamint az igazságszolgáltatást is átható korrupció csak egy része azoknak a körülményeknek, amelyek miatt hosszabb, több évtizedes távon sincs realitása Ukrajna uniós csatlakozásának.
Északkeleti szomszédunk gazdasági teljesítménye ráadásul töredéke az EU-s átlagnak, ahogy az infláció és a munkanélküliség terén is súlyos nehézségekkel küszködik. Mindennek tetejébe a jelenleg is háborúban álló államra Oroszország egyfajta ütközőzónaként tekint, ami azt jelenti: az oroszok nem mondtak le arról, hogy alakítsák az ukrán belpolitikai folyamatokat.
Tavaly nyáron hivatalosan is megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az Európai Unió (EU) és Ukrajna között, ám a jelenleg is háborúban álló ország felvételét számos akadály teszi rendkívül valószínűtlenné belátható időn belül.
A Szovjetunióból 1991-ben kivált északkeleti szomszédunkra Oroszország továbbra is egyfajta biztonságpolitikai határvidékként vagy ütközőzónaként tekintett. Ennek is szerepe volt abban, hogy Ukrajna geopolitikai elköteleződése folyamatosan változott az elmúlt évtizedekben, több alkalommal váltották egymást az orosz- és nyugatbarát kormányok. A nyugati integrációs kísérleteknél – amelyet nyilván csak az utóbbihoz sorolható vezetések kezdeményeztek – rendre komoly nehézségek merültek fel.
Így amikor Petro Porosenko elnök 2014-ben aláírta az Európai Unióval kötendő, elsősorban szabadkereskedelmi fókuszú társulási megállapodást, az EU alapvető reformelvárásokat is támasztott Ukrajnával szemben, egyebek mellett a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást, valamint a kisebbségek jogait illetően.
Az unió várakozásaival kapcsolatban beszédes körülmény, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke még 2016 márciusában 20-25 éves távlatra előretekintve is kizárta Ukrajna EU-csatlakozásának lehetőségét.
Szintén figyelemre méltó, hogy abból a három külpolitikai együttműködéséből, amelyekbe Ukrajna be tudott kapcsolódni az elmúlt években, kettőben Oroszország és Fehéroroszország is részt vett: utóbbi a Keleti Partnerségben, előbbi a Fekete-tengeri Szinergiában.
Igaz, amikor nem egészen egy héttel a 2022. februári orosz invázió megindulását követően Volodimir Zelenszkij elnök aláírta Ukrajna uniós csatlakozási kérelmét, a máskor évekig vagy évtizedekig tartó folyamat mindössze pár napba telt. Ugyanis 2022 márciusában az Európai Parlament elfogadott egy határozatot arról, hogy az uniós intézmények kezdjék meg a tárgyalásokat Ukrajnával az uniós tagjelöltségről.
Mindazonáltal a határozat hivatkozik az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére, amely az uniós felvétel kérelmének feltételei között rögzíti például az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartását. Emellett több más egyéb feltételnek is meg kellett volna felelnie Ukrajnának a csatlakozási tárgyalások megindításához.
Az 1993-ban meghatározott, úgynevezett koppenhágai kritériumok része például a működő piacgazdaság kiépítése, miként az is, hogy az EU-tagságért folyamodó ország képes legyen megbirkózni az unión belüli versenyviszonyokkal és piaci erőkkel. Ugyancsak követelmény a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésének képessége – ennek része az uniós jogot képező szabályok, standardok és szakpolitikák (közösségi vívmányok) hatékony végrehajtása –, valamint a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalása.
A dokumentum a demokrácia stabilitását garantáló intézmények szükségességét is említi.
Ám ahogy a Chatham House 2023-as demokráciaelemzése is megállapítja, Ukrajnában, ahogy napjainkban, úgy korábban is voltak problémák a demokrácia, valamint a jogállamiság működésével.
Így például felidézik, hogy az úgynevezett narancsos forradalmat kiváltó 2004-es választások nem voltak szabadnak nevezhetők, továbbá a 2014-ben a megválasztott elnök, Viktor Janukovics is menekülni kényszerült az országból. A Chatham House azt is megjegyzi, hogy Ukrajnában nincs meggyökeresedett pártrendszer, ám annál inkább jellemzőek az elitérdekeket, oligarchákat szolgáló pártok. Mindezt a bíróságokon elterjedt korrupció is tetézi. Emellett – bár a fennálló hadiállapot miatt az ukrán alkotmány lehetőséget ad erre –, de mégiscsak az a helyzet, hogy a 2023 októberében esedékes parlamenti választásokat a mai napig nem tartották meg, és szintén bizonytalan ideig csúszik az eredetileg 2024 márciusára tervezett elnökválasztás megrendezése is.
Emellett egy ukrán kutatóintézet szerint 13–15 évet venne igénybe a jogharmonizáció, amelyben egyebek mellett az okozna komoly nehézséget, hogy Ukrajna törvényalkotása még mindig a szovjet rendszeren alapul, és ezt kellene közös platformra hozni az uniós jogi normákkal.
Ugyancsak említésre méltó, hogy azokon az ukrán területeken, amelyek orosz megszállás alatt állnak, a kormányzás, az állami akarat érvényesítése nyilvánvalóan lehetetlen.
A segítségnyújtás keretében folyósított összegek felhasználása kapcsán jelentős aggály, hogy Ukrajna máig nem tudott megszabadulni a korrupciótól.
Ráadásul az ukrán politikai elit egy részét Moszkvából is rendre megpróbálták pénzügyileg irányítani.
Arra szintén érdemes kitérni, hogy az EU bővítési és csatlakozási folyamatainak általános tendenciája szerint a jogállamisági kritériumok egyre inkább előtérbe kerülnek. Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott, erre még nem volt külön fejezet, ám Románia és Bulgária 2007-es belépésénél már igen. Létrehoztak egy úgynevezett CVM-mechanizmust, azaz Együttműködési és Hitelesítési Eljárást, majd Ausztria és Hollandia arra hivatkozva nem engedték belépni ezt a két tagállamot a schengeni övezetbe, mert a CVM működése alapján Brüsszel kiadott egy jelentést, amely szerint a két említett ország a szervezett bűnözés visszaszorítása terén nem teljesített jól. Horvátország csatlakozásakor a jogállamisági kritériumok még fokozottabban érvényesültek, a tagjelölt nyugat-balkáni országoknál, Montenegrónál és Szerbiánál pedig ennél is fontosabbá váltak.
Az uniós csatlakozás gazdasági feltételeit nézve Ukrajna felvétele szintén távol áll a realitástól. Miközben az ország piacgazdaságának működését és versenyképességét már a háború előtt is sok kritika érte, a fegyveres konfliktus tovább rontotta a helyzetet.
Tény, hogy Ukrajna csatlakozása esetén messze az unió legszegényebb tagja lenne, még a további hét felvételre váró államot figyelembe véve is. Az egy főre eső GDP-t az EU-s átlaghoz viszonyítva Ukrajna a háború előtt, 2021-ben is csupán 12 százalékon állt. 2022-ben még a sereghajtó Bulgária mutatója is ennek háromszorosa volt. Az ukrán munkanélküliségi ráta 2022-ben 24,5 százalékos volt.
Érdemes felidézni, hogy az unióhoz történő csatlakozásukkor ezen a területen a legrosszabbul álló jelenlegi tagállamok, Lengyelország, Szlovákia és Horvátország rátái sem érték el annak idején a 20 százalékot. Más szempontból közelítve: 2022-ben, a térségünkben a munkanélküliségtől leginkább sújtott Horvátországban nem érte el a 7 százalékot az állástalanok aránya. Mindemellett számos más mutatót – például a költségvetési hiányt, az inflációt és a fogyasztásnak a nemzeti összterméken belüli hányadát – tekintve is sokkal rosszabb helyzetben van Ukrajna a régiónk országainál.
Érvek mellette
De mi szól Ukrajna felvétele mellett és mi ellene? A kérdésre Baden-Württemberg tartomány politikai akadémiája tíz pró és ugyanennyi kontra érvet sorolt fel. A szakértők szerint az ország belépése mellett szól, hogy
- Ukrajna földrajzi szempontból az európai térbe tartozik;
- kulturálisan Európához illeszkedik, keresztény gyökerű ország, mint a többi tagállam;
- az EU sok éve kilátásba helyezte az ukrán csatlakozást, ez pedig kötelezettségekkel jár a blokk számára;
- vannak olyan hangok, amelyek a nemrég háborúban állt országok számára különlegesen gyors, előrehozott felvételi eljárást tennének lehetővé;
- a Lisszaboni Szerződés 42. cikkének 7. bekezdése katonai oltalmat jelentene Ukrajna számára a kölcsönös védelem jegyében;
- az uniós csatlakozás megerősítené az ország nyugati elkötelezettségét és a demokrácia irányába való elmozdulását. Az EU így viszonozni tudná Ukrajnának a Majdan-tüntetések óta kifejtett erőfeszítéseit;
- Ukrajna és az EU között már ma is fennáll egy elég kiterjedt társulási szerződés, vagyis bizonyos értelemben előkészített az uniós csatlakozás;
- Ukrajna belépése a közösség számára is hasznos lehetne, mert Európa területileg legnagyobb országáról van szó, amely jelentős lakossággal rendelkezik;
- az unió a bővítés után a világpolitika színpadán erősebb szereplőként jelenhetne meg;
- az EU számára kötelesség az ukrán csatlakozás, mert a nyugati demokráciák értékeit védi az ország.
Vagyis a pró érvek között leginkább kulturális, politikai típusú tényeket soroltak fel.
Érvek ellene
Ugyanakkor a politikai akadémia szerint számos negatívum is következne az ország csatlakozásából.
- Ukrajna történelmi okokból inkább az orosz, mintsem az európai térbe tartozik.
- Az EU-t a küszöbön álló nyugat-balkáni csatlakozások már így is túlterhelik.
- Ukrajna instabil demokrácia, amelynek egyaránt problémája van a jogállamisággal, a korrupcióval és a kisebbségekkel való bánásmóddal.
- Egy különlegesen gyors, előrehozott ukrán tagfelvételi eljárás, amely figyelmen kívül hagyná a demokráciadeficit kérdését, megsértene olyan, sok év óta tagjelölt államokat, mint Észak-Macedónia vagy Albánia.
- Az ukrán csatlakozás nagy pénzügyi terhet jelentene az EU számára, miközben a közösség és a tagállamok már most is segítik Ukrajna működését.
- Az ukrán lakosság megosztott a csatlakozás kapcsán.
- Politikailag nem túl előremutató egy csatlakozási vita, mert ez Oroszországot a még durvább agresszió irányába mozdíthatja.
- Az ország EU-csatlakozása évekig tartana.
- Ukrajna unióba való belépése újabb biztonságpolitikai veszélyt hozna a rendszerbe. Közvetlenül Oroszország irányába bővülne a közösség, és a problémás fehérorosz határt is ellenőrizni kellene.
- Az EU – a ciprusi csatlakozás tapasztalatai után – nem akarna még egy, megoldatlan határvitáktól terhelt államot a soraiban tudni.
Érdemes kiemelni: az EU-tagságnak vannak katonai dimenziói is. Erre való utalás a Lisszaboni Szerződés 42. cikkének 7. bekezdésének említése, amelyet kölcsönös védelmi záradéknak szokás nevezni. Ha egy EU-tagállamot támadás ér, a többiek kötelesek minden rendelkezésükre álló segítséget megadni.
Mindez azt jelenthetné, hogy az EU egésze belesodródik az orosz-ukrán háborúba.
Az érvek és ellenérvek mellett Ukrajna EU-tagsága kapcsán azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen hatással lenne az intézményrendszerre és a gazdaságra.
A Politico 2023-ban készített egy részletes összeállítást az ukrán tagság lehetséges következményeiről. Az írásban akkor még jelentősen más lakosságszámmal, mintegy 37 millió fővel számoltak, amely azóta jelentősen csökkenhetett. Ebben az esetben Ukrajna több mint 50 képviselői helyet kaphatna az Európai Parlamentben, az Európai Tanácsban pedig a szavazatok kilenc százalékával rendelkezne, mint Lengyelország.
A pontos adatokat a háborús körülmények között jelentős nehézségekbe ütközik meghatározni, de egyes becslések azt sem zárják ki, hogy Ukrajna népessége jelenleg alig haladja meg a 30 millió főt. A számok ugyan vita tárgyát képezhetik, de az nem, hogy az ukránok az Európai Tanácsban – miként a többi tagállam – vétójogot kapnának. Ez a tény pedig ismét felnagyítaná a vitákat a többségi döntéshozatal kiszélesítéséről.
Ukrajna érkezése átrajzolná az erőviszonyokat, az EU-ban új belső feszültségek, versengések keletkeznének, amelyeknek már láttuk az előzményét az ukrán gabona importja kapcsán, ami komoly konfliktust jelentett a lengyelekkel és hazánkkal.
Ez ügyben fontos adalék, hogy a csatlakozási tárgyalások átvilágítási folyamattal kezdődnek el. Ekkor a tagjelölt bemutatja, hogy esetében milyen az adott terület szabályozása és az Európai Bizottság szakértői szintén megvizsgálják, hol van szükség módosításokra. Ezt követően konkrét javaslatokat fogalmaznak meg, amelyek alapján megnyitják az adott tárgyalási fejezeteket.
Az átvilágítási folyamat számos fejezete statisztikai adatszolgáltatáson alapul. Például a mezőgazdasági fejezet esetében konkrétan meg kell adni, hogy mennyi az éves tejtermelés, hány szarvasmarhával, szárnyassal rendelkezik a vizsgált ország. A statisztikai adatigény minden területre érvényes, így például arra is, hogy mekkora az ország területe, lakossága, korösszetétele, munkaerőpiaca, milyen az energiaellátása, mennyi áramot termelnek, milyen erőműveik vannak, hogyan tevődik össze az energiamixük. Külön fejezet a közlekedéspolitika, amelyben olyan kérdések szerepelnek, hogy mennyi földútja van, vagy hány kilométer az autópálya-hálózat.
A fejezetekre bontott átvilágítást követően kezdődhetnek el ténylegesen a tárgyalások. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor mindez kivitelezhetetlen.
Mivel háború van, folyamatosan veszítenek és foglalnak vissza területeket, ezért nem ismert Ukrajna de facto nagysága, népességszáma, noha de jure elfogadhatók a nemzetközi jog szerinti határai. Viszont az ország tényleges csatlakozása azon alapul, hogy területén a jogszabályokat alkalmazni tudja-e. Mindez pedig számos térség esetében minimum bizonytalan.
(MNO)
0 Megjegyzések