Élesen szembemegy a főváros drogstratégiája a kormány által elfogadott nemzeti drogellenes stratégiával, mert elveti a zéró tolerancia elvét és kevés hangsúlyt fektet a prevencióra, valamint a teljes felépülésre – mutatott rá Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója. A szakember szerint a sikeres prevencióval rengeteg erőforrást takaríthatna meg az állam, amihez a főváros által erőltetett ártalomcsökkentés nem járul hozzá. Ennek fogalmát Karácsonyék tévesen értelmezik, mivel ők nem a szakmailag indokolt, súlyos szerhasználók esetében alkalmaznák, hanem az alkalmi fogyasztóknál.
A fővárosi drogstratégia nem próbálja meg kezelni a szerfogyasztást és élesen szembemegy az irányadó drogpolitikával – hívta fel a figyelmet Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója. Hozzátette, Karácsonyék szakmailag megkérdőjelezhető színvonalú stratégiája a zéró toleranciát elveti, a prevenció elsődlegessége és a teljes felépülés-központú kezelés pedig aránytalanul kis súllyal jelenik meg benne.
A bevizsgálás bűncselekménnyé fajulhat
A
stratégiai igazgató kijelentette: a fővárosi stratégiában megjelenő
drogbevizsgáló szolgáltatás, illetve a felügyelt kábítószer-használatot
kínáló belövő szobák a jelenlegi jogszabályok szerint
megvalósíthatatlanok. A jogi helyzet a kábítószer fogyasztásával,
tartásával, termelésével és kereskedelmével kapcsolatban is egyértelmű,
vagyis
amikor a drogbevizsgálás során a drogot visszaadják a bevizsgálást kérő személynek, az már a kábítószer átadásának, azaz bűncselekménynek minősül.
Ráadásul aki
passzívan vagy tevőlegesen segédkezik, vagy részt vesz a kábítószer
használatában, az automatikusan bűnsegéddé válik. Ez vonatkozik a
javasolt belövőszobákban működő szakemberre is, aki arra vigyáz, hogy a
droghasználó ne kerüljön akut életveszélybe – szögezte le a szakértő.
Fontosnak
tartotta megemlíteni azt is, hogy a kábítószer-kereskedelem csakis
szándékosan követhető el, gondatlanságból nem. Az elkövetőnek tisztában
kell lennie vele, hogy a szóban forgó anyag kábítószernek vagy bódító
hatású szernek minősül, amikor felkínálja, átadja, forgalomba hozza vagy
kereskedik vele. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi drogstratégiában
szereplő javaslatoknak automatikusan elvetendőnek kellene lenniük, mégis
helyet kaptak és elfogadták őket. Ennek két oka lehet: az egyik a
gondatlanság, azaz a döntéshozók el sem olvasták a szöveget, vagy
valamiféle lehetőséget láttak a jogszabályok áthágásában – vonta le a
következtetést Téglásy Kristóf.
Tévesen értelmezett ártalomcsökkentés
A
másik elvi gond az ártalomcsökkentés túlhangsúlyozásával, illetve annak
téves értelmezésével van. Az ártalomcsökkentés megjelenik a nemzeti
drogellenes stratégiában is, elsősorban a súlyosan függő intravénás
szerhasználók és a börtönökben alkalmazott kezelési programok esetében.
A téves értelmezés ott érhető tetten, hogy a fővárosi stratégia nem ezeket a szerhasználókat tekinti az ártalomcsökkentés célcsoportjának, hanem azokat a jellemzően fiatal embereket, akik egy-egy buliban alkalomszerűen vagy először használnak kábítószert.
Nekik
nem drogbevizsgálásra, hanem prevencióra van szükségük, és nem a
szombat éjjeli buliban, hanem jóval előtte. Így amikor megkínálják őket,
a releváns információk birtokában tudnak dönteni és nemet mondani a
drogra.
Karácsonyéknak nem fontos a prevenció
Ezentúl
a sikeres megelőzésnek köszönhetően kevesebb erőforrásra lesz szükség,
azaz kisebb teher nehezedik az egészségügyi, szociális és gazdasági
rendszerekre. Drogfogyasztás nélkül az emberek elkerülhetik a kábítószer
miatt felmerülő problémák negatív következményeit, és egészségesebb,
boldogabb életet élhetnek. Az ártalomcsökkentő megközelítések viszont
nem szüntetik meg a probléma forrását, csupán annak következményeit
enyhítik.
A Karácsonyék által elfogadott megfogalmazás szerint az
ártalomcsökkentés célja „nem a teljes absztinencia elérése, hanem az
egyén védelme és személyes fejlődésének támogatása”. Ez szembemegy a
nemzeti drogellenes stratégiában meghatározott teljes felépülés-központú
kezeléssel, amelynek célja a szenvedélybetegek fizikai, mentális
egészségének helyreállítása és társadalmi reintegrációja. Ezenfelül a
prevenció fenntarthatóbb megoldás, mivel hosszú távon kevesebb
beavatkozást igényel – mutatott rá a DKI stratégiai igazgatója.
Leszögezte:
a fővárosi drogstratégia jogilag erősen megkérdőjelezhető javaslatokat tartalmaz, forrásmegjelölés nélkül az abban szereplő intézkedések eleve halálra vannak ítélve, és súlyos szakmai félreértelmezésen, valamint aránytalan hangsúlyeltolódáson alapulnak.
(MNO)